Üdítőt locsoltak az útra, hogy tapadjon az Aston Martin
Nagyon hatásos és elég megosztó lezárást csináltak a Daniel Craig által megformált James Bondnak, de annyi egészen biztos, hogy a filmen maradéktalanul látszik a 300 millió dolláros költségvetés. Már csak azért is, mert az Aston Martin annyira komoly felhozatalt vonultatott fel, hogy mindenki megkívánta az angol sportautókat.
Ekkora keretből már bőven jut remek CGI-re vagyis számítógépes grafikával megvalósított látványos elemekre is, de a speciális effektusokkal foglalkozó Chris Corbould állítása szerint a Nincs idő meghalni 95%-ban valódi és csak a maradék 5%-ot tették hozzá virtuálisan a hatás kedvéért. Ezt jól bizonyítja az is, hogy az olaszországi Matera városában felvett jelenetekhez az eredeti városfal védelme miatt új falat húztak fel, és minden robbantást illetve lövést gondosan megterveztek, hogy semmilyen történelmi emlék ne sérüljön.
Aston Martin DB5-ösből is tíz darabot használtak, amik közül egy a makulátlan, eredeti példány, a többi pedig a különböző jelenetekre felkészített változat működő kémcuccokkal vagy éppen profi pilótának kialakított ketreccel a tetőn. Ezeket a replikákat a BMW sorhatos motorja hajtja.
Még a legkisebb szerepekben is remek autók bukkannak fel Daniel Craig és Léa Seydoux menekülése közben. Ott van a ‘90-es évek fantasztikus Maserati Quattroportéja és a csodálatos Lancia Thesis, de felbukkan egy csapatnyi kompresszoros V6-tal töltött Jaguar XF is. A fekete Jaguart valójában nem a DB5 csapdája dobta a levegőbe, de nem is a szokványos kábelen megrántós technikát alkalmazták, hanem az autóba szerelt, gombbal aktiválható nitrogén ágyút. Szóval ilyen autók előtt gépészkedett Bond az öreg DB5-ösben a szűk, köves utcákon, amiken irdatlan nehéz nagy tempóval úton tartani az autókat.
Ezért aztán szükség volt egy kis trükkre, mert a tapadás hiánya már égető volt. A kaszkadőr koordinátorok rájöttek, hogy a fényes macskakövet szénsavas üdítővel kell leönteni, majd megvárni, amíg a nap felszívja a nedvességet. 31700 litert használtak el, így az úton maradt ragadós cukorréteg már pont eléggé fog ahhoz, hogy a nagysebességű jeleneteket magabiztosabb úttartással leforgassák. Kicsit úgy működött ez, akár a drag ragacs a gyorsulási versenyeken.
