Válogatás a legalaposabb Népítéletekből

Gazdaságos átlagautó.:) - Audi A4

Nos én 2010-ben egy 2.0-es benzines 1991-es Honda Accordból ültem át ebbe a paripába és meg kell valljam, féltem a megszokott dinamika elvesztésétől. ÉS kellemeset csalódtam. Ezzel az autóval is lehet dinamikusan haladni, persze kicsit más stílusú vezetést igényel és más az élmény is. A honda nagyon lapos, széles autó volt hihetetlen kanyarstabilitással, ehhez képest ez az AVANT egy magas építésű billegős karosszériájú autó, ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy hamar elvesztené a tapadását, ellenkezőleg, bár költséges a futómű karbantartása, viszont a sok lengőkaros technológia kimondottan stabil útfekvést eredményez. Kényelemre se rosszat se jót nem nagyon tudok mondani, az ülések oldaltartása elég gyér, ezt egy középső könyöklő beépítésével ellensúlyoztam valamelyest, majd a két első ülést is kicseréltem gyári S-line ülésekre.. A hátsó lábtér az katasztrofális, a raktér ledöntött hátsó ülésekkel kimondottan tetszik (végre kényelmesen haza tudtam vinni egy kétméteres fenyőfát:)), a kilátás körbe nagyon jó, egyedül a hátulját nem érzem az autónak pl. egy parkolás során. 

...

Összeszámoltam, mennyit költöttem az autóra olajcserékkel együtt (hibalista+ itt vezetett) 1.060.000Ft. + 1.906.800Ft.) 2.866.800 forintot, ez levetítve a megtett kilométer alapján (187000km) kb. 15 Ft./km. A nálam töltött 153 hónapban havi átlag kb. 19000 Ft. a szerviz költség, ez évi átlag 225000 Ft.

Ez sok?

Ilyen volt egy első generációs A4-es 2013-ban

Digó limó - Fiat Croma

Olyan dolgok történtek megint, hogy ha nem velem esik meg, el sem hiszem, hogy ilyen is van. A rendszeres tetőablak beázás következménye volt, hogy a lefolyó víz, illetve a víz által szállított dzsuva eltömítette a gyári csövezést. Nem vékony, de a végén van valami műanyag dugó, ami rácsos. Ott persze megállt a kosz és nem folyt tovább a víz sem. Forró vasakkal sütögethettek volna, akkor sem mondom meg, hogy mire való. Jézus csípőből mondta a választ:

- Az azért van, hogy a bogarak ne másszanak fel a csőbe.

- De eltömődik, aztán nem folyik le a víz.

- Jah, kérem, semmi nem örök életű.

...

De, hogy valami jót is mondjak: egészen véletlenül ülök múltkor Sarkadon Tyúkos kocsmájában. Vártam a Büdös Bunkót, intézett valami dolgait, én meg nem fogok vele mászkálni mindenféle hivatalba, beültem az említett műintézménybe. Beszélgetek a helyi erőkkel, mondom csak azért jöttem be, mert tök szép rajzok vannak a falakon, meg amúgy is bárom a Büdös Bunkót. Erre odajön egy faszi:

- Te vagy, aki a digó limót írja?

- Ezt meg honnan tudja, báttya?

- Szoktam olvasni a Totalcaron, a Büdös Bunkóról gondoltam – iszol egy sört?

- Egynek neki se fogok, igyunk egy hubit is mellé.

Hihetetlen, hogy mik vannak, jól esett a lelkemnek.

A másik ilyen történet: Utazok ezen a ruszki szaunán, amit 3-as metrónak csúfolnak. Tisztában voltam vele, hogy másnapos vagyok és még meg sem borotválkoztam, de ott amúgy is előfordulnak olyan fejek, hogy az már nem is fej, hanem fúj. Két srác nagyon néz. Gondoltam magamban, hogy nagyon remélem, hogy azért néztek, mert szarul nézek ki és nem azért mert buzik vagytok. Az előbbiről tudtam, az utóbbiról meg nem is akarnék tudni. Felállnak és közelednek. Kicsit szorosabban öleltem magamhoz a táskámat, próbáltam bevetni a Jedi erőt: - nem ide jöttök, nem akartok hozzám szólni… Hát nem lett belőlem Jedi, megszólal az egyik:

- Bocsi, hogy csak így, de véletlen nem te vagy az a csávó, akit a youtube-on láttunk a digó limóval?

Egyből átmentem walesi bárdba – szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik.

- De én vagyok, miért kérded?

- Csinálhatnánk veled egy fényképet, a haverok másképp nem hiszik el, hogy találkoztunk.

- Ne szívassatok már, nem vagyok én színész, vagy sportoló.

- De csak egyet…

- Ám legyen.

Itthon mikor elmeséltem, nem akarták elhinni. Kérdeztem is Magdi nénitől a könyvtárban, hogy ezentúl nincs valami akció a sörre?

- De, kapsz hozzá poharat is.

...

Az összeszerelési minőségre való tekintet nélkül, nem oly rég Pacsirta asszonyával – akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Nikinek, mert úgy hívják – voltunk Szerbiában. Ő az egészségügyben dolgozik, én meg az oktatásban, és mint tudjuk országunk száguldásának ezek a kulcsai, vagyis ki kell menni néha, mert olcsóbban lehet vásárolni. Ahogy lehajtottunk az autópályáról, amiért ott nem kell fizetni (JÓNAPOT KÍVÁNOK), mondja Rezeda, hogy valami furcsát hall jobb oldalról. Dob a te füled, lyányom, meg vizes az út, meg visszaveri a szalagkorlát, nincs ott semmi baj. Ennyiben is maradtunk. Jó nagy sor volt visszafelé, zömmel magyarok, mert másoknak is biztos nagyon fut a szekere – persze a KSH mást mond, de nem politizálok, mert visszabüffen a sör. Már bent álltunk a sorban, persze unatkozik az ember, kipletykálja a fél falut, Niki kinyitotta az ajtót. Ő ült hátul, elől Rezeda utazott, ő Kanga kishúga. Azt mondja Niki:

- Ezzel meg mi van?

- Mivel?

- Hát ezzel itt, miért lóg?

Kiszállok, megnézem, hát a küszöb műanyag borítása engedett el. Azon kívül, hogy jól néz ki, nem sok gyakorlati hasznát láttam még, meg kéne kérdezni valami digó tervezőtől, hogy minek applikálta azt oda. Hátul fogta még egy darab csavar, a 3 patentból egy sem, a csavarok közül is csak az az árva. Gondoltam leszedem, beteszem a csomagtartóba, otthon ráérek majd bűvészkedni vele. De a keréktől nem lehet hozzáférni a csavarhoz. Azért vámvizsgálat előtt olyan 50 méterrel nem éppen bizalomgerjesztő, ha a hülye magyar az öreg taligájának a küszöbjét piszkálja, a vámos már messziről dörzsölte a simlédert, hogy biztos seftesek vagyunk, majd ő most jól megfog. Lennének ötleteim, hogy mit fogjon meg… Az eső esett közben, hogy még jobban érezzem magam. Jött a mentő ötlet, odaragasztjuk. Valami oknál fogva van a kocsiban papírragasztó, olyan, amilyet a festők használnak. Letörölgettem a küszöböt, és vagy 6 csíkkal (ragasztócsíkkal, mielőtt másra gondolsz) odaragasztottam. Mikor sorra kerültünk a vámos kérdés nélkül ment a jobb hátsó ajtóhoz, mikor kinyitotta és meglátta a küszöböt, csak tátogott, mint a kezdő pornószínésznő. Hazajöttünk szerencsésen, alápakoltam a csápost, de ezzel szívattam meg magam másodjára. Nem lehet tőle levenni a küszöböt...