Ma is tanultam valamit: a világ legolcsóbb autója senkinek sem kellett

Minden attól függ, mit tekintünk autónak. Mert ha a kritériumok kimerülnek négy kerékben, egy kormányban és legalább egy felnőtt ember befogadásában, minden bizonnyal a ChangLi Nemica, vagy valamelyik hasonló kínai törpeautó lenne a győztes. Ez az 1000 dolláros (344 ezer forint) elektromos csöppség mind kinézetében, mind képességeiben pedálos gyerekjátékra emlékeztet: végsebessége 37 km/h, hatótávja pedig 45 kilométer. Azért ennél tegyük magasabbra a lécet.

Ha valami olyat keresünk, ami ténylegesen kimeríti az autó fogalmát, a Tata Nano lesz a befutó. Az apró csapott hátú tudatosan a világ legolcsóbb autójának készült, alternatívaként az India útjait elárasztó milliónyi motoros számára. Az ajánlat: belefér négy ember, akad némi csomagtér, és bár a 105 km/h-s végsebesség legfeljebb országútra elég, a vegyes fogyasztás 4,24 liter. Az ár? Mai árfolyamon 447 ezer forint.

Ehhez a gyártó mindenen spórolt, amin csak lehet. Először is, a Nano tényleg nagyon kicsi: alig több, mint 3,1 méter hosszú, 1,39 széles és 1,65 magas. Gyártása során a lehető legkisebb mennyiségben használtak fémeket, így az önsúly kiviteltől függően 600 kiló körül mozog. A 624 köbcentis, 37,5 lóerős kéthengeres motor a hátsó kerekek között, a csomagtér padlójába süllyesztve kapott helyet, a váltó négysebességes kézi. A 12 colos kerekeket három csavar tartja a helyén, mögöttük elöl-hátul dobfékek. Ablaktörlőből csak egy van, a bal oldali visszapillantó tükör pedig feláras extra. A korai példányoknak nem volt csomagtérajtaja, a csomagokhoz csak az utastéren keresztül lehet hozzáférni. Mivel külső tanksapka nincs, tankoláshoz fel kell nyitni az autó elejét. A műszerfal egyetlen műanyag darab, a kárpit a legolcsóbb nejlon, a hátsó üléssorra pedig még biztonsági öv sem jutott.

2008-as piacra dobása előtt indiai gazdaságelemző szervezetek gigantikus sikert jósoltak a Nanónak. Egyesek az autópiac 65 százalékos bővülését és a használtautó árak akár 30 százalékos esését vizionálták, míg a Tata évi 250 ezres gyártási kapacitással számolt. Az apró típust azonban jóval hűvösebben fogadta a közvélemény. A legjobb években is csupán 74 ezer Nano fogyott, ám 2012 után az eladások drasztikusan csökkentek. A gyártást végül 2018-ban leállították.

A Nano bukását több tényező okozta. Egyrészt, indiai pénztárcával valójában nem volt annyira olcsó, másrészt a marketingkampánya visszafelé sült el. Az átlagember inkább vett olcsóbban egy minőségi motorkerékpárt, mintsem több pénzért a világ legolcsóbb autójába üljön.

A Nano presztízsértékének a nulla csillagos törésteszt, a mindössze 18 hónap garancia, valamint a számos tűzeset sem tett jót. Utóbbiért a gyártó mindig a tulajdonosokat okolta, ám ennek ellenére ingyenes biztonsági javítást kínált 70 ezer meglévő autóhoz. Ha ez nem lenne elég, az árat sem sikerült alacsonyan tartani: 2017-re egy példány már az eredeti duplájába került.

Bár rövid ideig a Nano európai forgalmazása is felmerült – sőt, ehhez feljavított prototípusok is készültek – a terv végül az autóval együtt kudarcba fulladt. Ratan Tata, a Tata Motors egykori elnöke később hatalmas elvesztegetett lehetőségnek nevezte a Nanót, okként pedig „belső problémákat„ nevezett meg.