2024-ben is lesznek izgalmas autók, mi ezeket várjuk a leginkább

2023 - szép volt, jó volt, de eljött az új év, egy új fejezet kezdete. 2024 pedig teljesen új modelleket, visszatérő neveket és megújult generációk jöttét is jelenti. Rengetegről tudni már, meglepetések persze még így is jöhetnek, de már tudunk annyi érkező modellről (sőt, jó párat élőben is láthattunk), hogy a szerkesztőség csaknem minden tagja ki tudott választani párat, hogy mit vár a leginkább.

Sturcz Bertalan

Sokféleképpen tudok szeretni egy autót, ezért pedig sokfélét szeretek. Így nem egyszerű választani, hogy melyik autót várom a legjobban a 2024-es évben. Ott a piszok jópofa kis retró-villanyautó Renault 5, de mozgat az ígéretes számokkal beharangozott, elég vadra faragott és a márka 100. évfordulójára beígért MG Cyberster is. Aztán még ott van a nagy klasszikus sivatagjáró, a Toyota Land Cruiser, ami a jövő évre egy elég király retró dizájnnal tér vissza. Az itt felsorolt autóknak viszont van egy keresztmetszete, ami az új korhoz hűen elektromos, retró vonalakkal és formákkal dolgozik, miközben hipermodern és mindezek mellett egy nagyon vad dolog. Ez lenne a Hyundai Ioniq 5 N, ami nekem már nyers valójában is nagyon tetszett. 

A forma nekem üt, a mérete pont optimális, a belső elrendezés pedig modern, friss, izgalmas, praktikus és minden, ami jól hangzik. Ha most ebből tényleg egy igazi vad hothatch lesz, én leteszem a hajam. És esélyes, hogy az lesz, mert a koreaiak az utóbbi időben nagyon érzik az autógyártást, és erre nemcsak az egyszerű népautók szolgáltatnak bizonyítékot, de a penge i30 és i20 N modellek is. Már csak ezek fényében is meg merem előlegezni, hogy az Ioniq 5 N kegyetlen jó lesz. Vagyis csak remélni merem, de 2024-ben mindenképpen kiderül, én tárt karokkal várom.

Szentkuti Ákos

Alacsonyan szálltak az 6-700 lóerők és a 3-4 ezer köbcentik idén, ennek semmilyen személyes megalomán oka nem volt, egyszerűen így adta ki a munkaszervezés, ráadásul ezeket a nagyon drága, nagyon féltős, sok benzint kérő autókat nem is nagyon szereti elvinni senki. Ezek ellenpólusaként engem nagyon érdekelne a Dacia Duster – az idei év egyik legolvasottabb bemutatója lett Horváth Máté cikke a 7 milliós budget-SUV-ről, ráadásul a TC Tréninget is szervező Groupama instruktoraitól azt is tudjuk, hogy a Duster a hagyományos SUV-k közül az egyik legjobb terepjáró, hála a terepszögeinek meg a rövid első fokozatának. Ahhoz viszont elég Daciát végigültem, hogy ne kelljen nagy képzelőerő, valószínűleg 90 százalékos pontossággal meg tudom tippelni, milyen lesz a kocsi. Ugyanez viszont nem mondható el az általam ténylegesen legjobban várt tesztautóra, ami az MG Cyberster. 

Engem eleve minden nagyon érdekel, ami roadster, nem véletlenül van most is a garázsomban egy Mazda MX-5, és én nem meglepő módon ezekben az autókban találtam meg a vezetésnek azt a vegytiszta örömét, amit bármilyen erős 2,5-3 tonnás tankból kiszállva hiányolok. Minden valós objektív pozitívum miatt imádom a villanyautókat is, ezt a kettőt egyben pedig nagyon kipróbálnám. Nem is kérném az 544 lóerős, 725 Nm nyomatékú összkerekes változatot, beérném a sima hátsókerekessel, 314 lóerővel, az játékosabb lesz, a kisebb akkuja miatt kevésbé nehéz, és ha tényleg tudni fogja az 520 kilométer hatótávot, az bőven elég. Persze 1,9 tonnával, bő 4,5 méteres hosszal és a villanyhajtás sterilitásával valószínűleg visszavágyom majd a saját 20 éves, csörgő-zörgő szaromba – legalábbis remélem.

Balogh Bence

Ha rajonganék a szabadidő-autókért, igazi kánaán lenne a jövő évi választék, akár a tavalyi és az azelőtti, sőt, fogadni mernék, hogy 2025-ben is rengeteg új SUV jön majd a piacra. Ez nem jelenti azt, hogy mindenkinél ott a bölcsek köve, sőt, egy igazán funkcionális, és még jól is vezethető modellt általában úgy kell kisírni, de ha valakinek sikerül ilyet gyártania, azért én is tudok lelkesedni. Idén például öröm volt tesztautóként használni a Land Rover Defendert, úgyhogy már várom a dél-koreai klónját, a Hyundai Santa Fe ötödik generációját. Na nem azért, mert hasonlít rá!

Egyszerűen bejön az a bátorság, amivel a Hyundai a típusainak formavilágát kezeli. Ezen az sem változtat, hogy többnyire egy ikonikus dizájn feldolgozásának tűnnek, mert mindet feldobja valami eredeti ötlet. Ráadásul az utóbbi időben minden nagyon tetszett, amin a dőlt H betű rajta volt, a villanyautóikkal nálam mindenképpen a Top 3-ban van a helyük, szóval a Santa Fének is megelőlegezem a szimpátiát. Így vagyok az új Skoda Superbbel is, tetszik a vállaltan klasszikus fazon, meg a régimódi hajtásláncok. Az előzmények alapján praktikus és harmonikus családi autó lesz.

Horváth Máté

Ha nem sajnálnám a pénzt és a légkört benzinre, az új Land Cruisert várnám. Kaukázus, Gilgit, Mandzsúria, semmirekellő utazóbloggerség, Cybercigányélet 2024, jönnék zárt diffivel tetősátrastul, műholdas netestül. De nem jövök.

Jön helyettem és általam egy apróka ember, akinek az életben tartását kell majd túlélni holmi Góbi helyett. Szétgonzózott apukaság, kulahegyek között egy tibeti dungchen kürt tisztába tevése, szumátrai köpködőkobra helyett a csöpp kis valag méregspriccelése. Ezekhez egy Land Cruiser kevés.

Pásztor Csaba

Nálam a leginkább várt autók sorában holtverseny alakult ki, és véletlen egybeesés, hogy mindkét modell hazai, statikus bemutatóján jelen voltam – pedig eskü nem emiatt várom őket a legjobban. Ezek pedig a Volvo EX30 és az új Mini Cooper. Kezdjük az EX30-cal. A Volvót én a teljes repertoárjával a prémium kategória alsóbb felébe átlagolnám. Így amikor bejelentették, hogy az EX30 indulóára 14,5 millió forint lesz, felcsillant a szemem a kíváncsiságtól. Hogyhogy ilyen olcsó? Mit tud majd ennyiért? Milyen lesz a minősége? Mennyit megy? A statikus bemutatón ebből egy kis ízelítőt kaptam, de csak élesben fog kiderülni, hogy az mennyire állt közel vagy távol a valóságtól...

Egy hajszálnyival mégis jobban várom a Mini Coopert, ennek pedig jelenleg személyes oka van. A mai napig szeretem a pici, gokartos, fiatalos autókat, amikben a hátsó üléssor inkább dísznek, vagy kisgyerekeknek van fenntartva. Az új Cooper pedig teljesen beleillik ebbe a kategóriába, mindezt úgy, hogy megtartotta a Minikre jellemző formavilágát, amit csak szeretni lehet. Persze, ez is villanyautó, de szerintem egy városi autónak ideális lesz. A másik ok, amiért jobban várom a Volvónál pedig, hogy ha minden összejön, akkor tavaszra már a saját, R53-as Cooper S-em mellett fotózhatom. De nem ígérek semmit. 

Petrány Máté

Hiába csak 2025-re lesz kész, a BMW Neue Klasse érdekel a leginkább. Magyarországon indul a BMW új fejezete, a debreceni gyáron rengeteg múlik majd. Engem viszont azért foglalkoztat az új elektromos 3-as a 800 voltos platformon, mert a bajorok formatervezői végre olyat alkottak a Vision Neue Klasse koncepcióval, ami valóban a jövőbe mutat, európai szemmel nézve is.

Azt ígéri ez az irány, hogy az autóipar felhagyhat termékei öngerjesztő hízlalásával, a hatékonyságot pedig látszólag egyszerűsítve, valójában sokkal komplexebb gondolatokkal és technológiákkal, a termék reális életciklusára vetítve értelmezi. Érdekel még az új Mini, talán még az orbitális Countryman kiadásban is. Lehet jó családi autó. Ha pedig maradunk 2024 legizgalmasabb új modelljénél, az kérdés nélkül az új Renault 5. Bízom hát a franciákban, bátor népség.

Jakusovszky Kristóf

Idén rengeteg király tesztautó fordult meg a szerkesztőségben, és ezek jelentős hányadát ki is tudtam próbálni. Nagyon adta a marcona Ranger Raptor, rettentően betalált a Merci CLE, és a brutálisan lila BMW Z4 hangulata is hibátlan volt. Az összes közül két Porsche emelkedett ki magasan: a 911 Targa 4S és a 911 Turbo S tökéletesek, elképesztőek, hihetetlenek. Látható, hogy főleg a hagyományos felépítésű, azon belül is a sportos vonal jön be leginkább, ami manapság nem könnyíti meg a vágyakozást. Rengeteg az elektromos autó, túl sok a hobbiterepjáró, sőt, ez a két kategória sokszor még metszi is egymást. Nehéz tehát klasszikus értelemben vett jó autókhoz jutni, de azért nem lehetetlen. 

Kipróbálnám az új Land Cruisert, amit a nemzetközi bemutatón már láttam, de nem vezettem. Jöhet az új Panamera és egy 911 S/T is, előbbiben a csodafutómű, utóbbiban az általános tökéletesség érdekel. Az elektromosak közül a Renault 5 foglalkoztat leginkább, a már létező típusok közül pedig a jelenlegi Mazda MX-5, mivel az eddig még kimaradt.

Perlaki Péter

Harley-Davidson CVO Street Glide Mint műfaj, olyan ez a Harley-zás, mint a musical. Inkább csak imádni vagy utálni lehet, viszont a filmből vagy előadásból kizökkentő kornyikálással szemben a nagy Harley-Davidsonokat szeretem. Ez egy másféle motorozás, ami talán nem az éles gázreakcióról, a pontos futóműről vagy az álomszépen adagolható fékekről, hanem az érzésről szól. Ha nem lenne súlyosan elcsépelt, még az életérzés szót is használnám, de a motorozással kapcsolatban az már annyira terhelt kifejezés, hogy inkább mégsem teszem.

A Milwaukee-Eight amúgy is egy jól sikerült Harley blokk, és a köbcentiket tekintve nem is tudnék, de nem is akarnék vitatkozni azzal, hogy a nagyobb jobb. A CVO Street és Road Glide modellekbe frissen bekerülő 121-esbe meg ebből jutott 1977 is. Még nem volt hozzá szerencsém, de nagyon várom. 

Szinte látom lelki szemeim előtt a pillanatot, amikor odahúzok neki egyet, és a hangélménnyel párhuzamosan szélesedik a bukósisak alatt a mosolyom. A cuccaim kényelmesen bepakolom a két oldaldobozba, összekészítem a kedvenc lejátszási listám (mert lehet, hogy motoron zenét hallgatni hülyeség, de akkor is imádom) és elpárolgok pár napra valahol az Őrségben. Nem tudom, hogy jövőre jut-e CVO Street Glide tesztmotor. De ha igen, már félretettem a pénzt szállásra, engem aztán ne érjen felkészületlenül!

Rási Richárd, a szűkszavú

Nissan Z Nismo – szeretem a V6-ot, hülye a formája, tuti furcsa és bénácska, de összességében szerethető. Jól mutat képeken, csak sajnos ebből Európa nem kap. Ha kéne egy másikat választani, akkor Ford Mustang Dark Horse. 

5 literes Coyote V8, bazári, megvett a marketing, soroljam még? :D