Meleg van. Forró homokon ülök az óceán partján, lábam langyos vízen lebeg. A nap épp lemegy. Dagály jön. Hangulatosan óceánra néző sátram szar helyen, de lusta vagyok. Hagyom. Ez Afrika, itt senki se kapkodással tölti az olcsó idejét, ráérünk, ha majd hullámok csapkodják a cipzárkocsi láncát. Holnap vége. Vége? Vége. Beérünk a célba, úgy három nap és otthon vagyok. Rosszul vagyok.
Hiányozni fog. Utálom, de szeretem, ide vissza kell jönni, ezt most élesen érzem, belül valami szúr. Már tervezek. Fejet török. Ötlök.
Csukott szemem kinyitom és máris reggel, a cappuccino késik, valójában nem is jön egyáltalán. Hajnalodik. Felkelek, de megint apály, gyalogolhatok az újbóli csobbanáshoz, sebaj.
Toyota! Igen! - hűvös, hajnali hullámmal fodrozódik belém az első reggeli gond(olat). Heuréka! Hisz itt mindenütt Toyota áll, azt ismerik, azt tudják, kimondani, leírni, körberajzolni, azzal kell újra eljönni! Mormogom.
Hé, vannak itt cápák?
Úszom egy kicsit, a víz még langyos, cápák is csak a Banana Islanden vannak, az meg ide vagy kétszáz méter. De a cápák is alszanak, a Hugó a vízilóban láttam, nem félek. Mercédesz! Ez is jó, hiszen régóta öreg mercik között élek, ismerik itt a helyi népek, azzal talán nem is lesz majd gondom, hiszen örökélet. Állítólag.
Toyota vagy Merci? Merci vagy Toyota? Finkle vagy Einhorn? Toyota vagy Merci? Merci vagy Toyota? Toyota vagy Merci? Merci vagy Toyota? Toyota vagy Merci? Merci vagy Toyota? Toyota vagy Merci? Merci vagy Toyota? Toyota vagy?
Már itthon vagyok, a kattogás szüntelen. Nevezni kéne. Hiluxot nézek, ami drága, de a Landinál olcsóbb, ráadásul platós, elfér rajta a temérdek cumó, ami jó, mert a tűzzel játszunk, én pedig szeretek otthonosan elhunyni. Hárommillió. Négymillió. Azt se tudják mennyiért adják, hát megőrültek ezek? A Mégse gombra nyomok, lássuk mi van inkább harci-merci fronton.
Semmi.
A kombik már elporladtak, a marketplészen épp egy romos huszonhármas mentőt áraznak egekbe a vásárolni amúgy nem kívánó, céltalan nosztalgiázók, szedán nem jó. Basszameg. A Hilux drága, a Merci szintúgy, de inkább nincs is. Mi legyen? Unimog! Az sem olcsó, nem is jó, de valahogy beakadt, rákeresek, bumm. Ott a Merci!
A tehergépkocsik között hirdetve láttam meg.
Ott állt egy temető betonplaccán árván, lemosva, kékben, ünneplőben, egyedül, csupa krómmal, nagy ablakokkal, szép vonalakkal, háttérben hervadt koszorúkkal. Ő kell nekem, és a Varionak is! Khm. Elnézést, még nem is említettem: Vario, alias Varró István a csapatunk legújabb tagja, a legjobb, a másik meg én vagyok. Vissza.
Felhívom, kicseng, felvesz.
Persze, megvan, jöjjenek! - mondja a kedves sírásó úr, majd bontjuk a vonalat. A megtekintést vasárnapra terveztük szűk szakértői körrel, reggel indulunk, délután estebéd, közte pedig majd insallah. Kövér Imre, Tóth István, Varró István a merciusi ifjak, na meg én, aki már azon a mámoros, sierra leonei éjszakán tudta, hogy ebből úgyis rohadtul ez lesz. Kezdek félni magamtól, egyre hülyébb ötleteim támadnak, ráadásul véghez is viszem őket. Vissza.
CÍM? - Kaposvári köztemető, Mező utca 2.
Egy bokor mögött pillantottuk meg, farfekvéssel várta szebb sorsát. Vonalak jók, hangja selyem, oldalán a felirat Pilato*. Rozsda? Van. De nem vészes, az alja rendben, a futómű pókhálós, motortér szintén. A pilótafülke szinte érintetlen, a vendégtér pedig rozsdamentes acél. Felező! Felező? Felező! Itt tudtuk meg, hogy a temetőbe szánt kivitelek felezőt kaptak, hogy gyalogtempóval gurulhassanak a sírok között. Dupla hátsó rugók? Dupla! Hogy bírják az extra terhet. Szintező? Na, az nincs, pedig majdnem kombi. Ki érti ezt?
Bambultuk, vizslattuk, kipróbáltuk.
Vezetni rossz. A váltó enciklopédikusan klattyan, a kormány pontos, a kilométer kilencvenezer. Ennyit tett meg negyven év alatt, hárommal. A térelválasztó viszont megöli a túlvilági partit, az ülést képtelenség rendesen hátratolni, úgy ülünk, mint szélvédőre tapadt bogarak. A Strombergből szivárog a benzin, a felezőből az olaj, az örökmécsesek fele kiégett. Mi legyen? Négyen állunk, tanakodunk. Mi legyen?
Kételkedve fixíroztuk.
Ő pedig csak állt, némán, csendben, fegyelmezetten, majd a szemünkbe nézett és így szólt öreg, dörmögő hangján. Figyeljetek! Én a halál kapujában rostokolok lassan negyven éve, nem láttam se tájat, se országot, sem semmi szépet. Nem voltam születésnél boldog családi hintó, nem álltam dugóban, a szmogban, ami fojtó. De örömöt se láttam, se gyereket nevetni, csak koporsókat százával, meg embereket temetni. Ha nem visztek, meghalok, ezek kidobnak már holnap, legyen ez egy jó nap kérlek, legyen ez egy jó nap.
Jön. Haza. Velünk, itt döntöttük el.
Pénz oda, Merci ide, a hazaúton azt éreztük örül. Azóta neve is van, ő lett Tigris, mert szíve mélyén harcos, és túléli majd kint is. A cél pedig újra Sierra Leone, vagyis a Bamako 2026-ra készülünk óriási erőkkel. Tigrist negyven évnyi rabságot követően most felkészítjük az önálló életre, majd visszavisszük a vadonba, ha addigra készen áll rá. Kövesd felkészülésünket az erre a célra létrehozott csoportban és drukkolj, szoríts, izgulj velünk, mert Tigrisnek tempót kell tudni menni a kiszáradt tómederben, és a dűnék homoktengerében is.
- Miért halottas? Mert a szedán kicsi, a kombikat pedig már elhasználták, lelakták, elhordták és amúgy is csak ketten megyünk, jól fog jönni a nagy raktér. Mentő pedig nincs, vagy nevetséges áron, motor és forgalmi nélkül.
- Nem zavar, hogy halottas? Nem, ezen túl tudjuk tenni magunkat, ráadásul a hátsó tér kipakolásra kerül és átalakul, ahogy a karosszéria is.
- Miért kell hazavágni egy ilyen patika autót? Nem patika, de Afrikára alkalmas, csak ki kell gyúrni egy kicsit. Amikor új autóval mentünk, az volt a baj.
- Mi lesz a benne élő lelkekkel? A lelkeket egy látóval meginterjúvoljuk, a jószándékúak jönnek velünk, a többit kiűzi.
- Aludni fogtok benne? Nem, a csomagtérben a csomagok lesznek, sátorban fogunk aludni, mert amúgy pont olyan, mint egy hatalmas terrárium.
- Mit szólt a csajod? Semmit, már megszokta.
- És a célban eladjátok? Az eredeti terv szerint igen, de már most szeretjük, úgyhogy valószínűleg nem leszünk rá képesek.
*A Pilato S.p.A. 1963 óta gyárt pompakocsit főleg Mercedesből, de Jaguarból is. A cég szárnyal, nem is csoda, a reklamációk száma elenyésző.
A fotók a Fiumei Úti Sírkertben készültek, ahogy 2003-ban is. Köszönjük a lehetőséget!
Ha élőben is látni akarod, gyere a PP-re!
