Vezettem C4 Cactust, de sajnos nem azt a kivitelt, amire vágytam, és ebből könnyen kialakulhat az olyan részrehajlás, mint ahogy a kollégáim megutálták az új Renault Twingót, mert csak a 70 lóerősben ültek. Pedig a 90-es, hogy az milyen jó... Nos, egy hasonló csiszolatlan gyémántot kellett keresnem a Cactus-kínálatban most.
Nos, az Év Autója zsűri szervezésében megrendezett Mortefontaine-i tesztvezetésen - már nincs egészen egy hét a végleges szavazásig - az utolsó rostán bennmaradt hét autó kvázi összes kivitelét vezetni lehetett. Ne feledjék, itt a hét utolsó küzdő fél:
- BMW 2-es Active Tourer
- Citroen C4 Cactus
- Ford Mondeo
- Mercedes-Benz C osztály
- Nissan Qashqai
- Renault Twingo
- Volkswagen Passat
Rohantam pótolni a restanciámat, pedig egy órát kellett várni rá az esőben, mert a hét Cactus közül mindenki ezt akarta elvinni: ez volt az egybepados, kisdízeles, bohócváltós verzió. Vannak persze fenntartásaim a Cactusszel, mert ez nem is egy C4-es, hanem C3-as alapú autó, ügyetlenül rugózik, bukkanókon koppan, hiányzik belőle az osztottan dönthető üléstámla (csak trükkösen tudod emiatt ledönteni), az övmagasság-állítás, a napfénytető-roló, a fordulatszámmérő, a kormány sem állítható ki és be, a hátsó ablakokat csak billenteni tudod, kapaszkodót sem kapsz - az egész valahogy nagyon Suzuki Swift, 1991 szintű. Vagy még az se.
De a páratlan formaterv, a könnyű építés (ami általában ügyes mozgáshoz vezet), a sohanemvolt autóbelső (ami, legalábbis elöl, kifejezetten igényes, bár hátul tényleg egy gödör), a merészség, a jó ár sokat nyomhat a latban a végleges pontozásnál - ha van egy kiváló motor/váltó kombó. Minden arra mutatott, hogy a kis dízelt ki kell próbálnom, mert a háromhengeres benzines a Cactusben, pláne a kézi váltóval nem volt kerek. Ez így, a másik, a kollégáim szerint - akik már vezették - az igazán jó véglet.
Tényleg jó, sokkal jobb, mint amit Magyarországon teszteltem. Az utastér láttán pedig olyan sóhajtozás tört rám, mint az unokája pufók kis kezeit először megcsippentő nagymamának, nemcsak az egybepad, hanem a barna düftin (vagymifene) szövetek, a bumszli kézifék, egyáltalán, a finom összhang miatt. Istenem, ha ilyen autóbelsők lennének, nem kéne többé rojszrojsz. De nem elég jó, így se. Lehet, hogy az a baj, hogy a duplakuplungos, 90 lovas Twingo után ültem bele, ami viszont egy nagyon összeszedett autó, de csak azt éreztem, hogy lassú, rettentő lassú a robotváltó (ez csak hagyományos szerkezetű), hogy nem igazán csendes a 90 lovas motor, hogy ráz és hogy nagyon nincs egyben. Íme, a rövid videó, amit készítettem, a minőségért elnézést, pocsék volt az idő, tíz autót kellett vezetnem aznap és egy kézzel még vezetnem is kellett.
