A V8 ünnepe miattatok volt ennyire mérhetetlenül klassz
Beszámoló: Parkoló Parádé 44.
Lepörgött az idei második Parkoló Parádé, ez már a negyvennegyedik volt a sorban. 2024 utolsó PP-jén ezúttal a prüszkölő, hörgő, ordító V8-asok előtt borulhattunk le közösen, és úgy tűnik, hogy hozzánk hasonlóan ti is kedvelitek a műfajt. Úgy láttuk, hogy mindenki megtalálta a kedvére való programot: volt, aki csillogó szemekkel várt, hogy beülhessen a C2-es Corvette-be, akadt, aki a Mesterkurzust figyelte érdeklődve és sokan voltak, akik egy-egy érdekes autó mellett beszélgettek egy jóízűt. És ez csak néhány példa. Köszönjük, hogy jöttetek és reméljük, hogy ugyanannyira imádtátok az idei utolsó PP-t, mint mi.
Épp csak leraktam a fél-V8-asomat a parkolóban, máris megérkezett egy rakás igazi: Mustangok, Camarók és Jeepek árasztották el hosszú, hömpölygő sorokban a Hungexpót. Itt még bőven nyitás előtt voltunk, a klubbok és egyesületek autói foglalták el a helyeiket épp. A hármas pavilon előtti, nagy placc is kezdett megtelni érdekességekkel: Chrysler New Yorker, Challenger Hellcat, Ford hotrod, Shelby Mustang, Jeep Wrangler, meg ami még.
Sőt, később megérkezett KITT, a Knight Riderből ismert Pontiac Firebird Trans Am, amibe még egy kétdimenziós David Hasselhoff is jutott. A személyes kedvencem nyilván a pink Cadillac volt: a rendszámára is kiírták a becenevemet és piciben ott énekeltem a Hound Dogot a kalaptartón.
Miután végignyálaztam a statikus darabokat a pavilon előtt, átsétáltam, hogy megnézzem, mit művelnek a passzázs alatti dinamikusan közlekedő példányok. Az állam hangosan koppant a földön, amikor megláttam a tökéletes állapotú, fenséges Corvette C2-est, be kellett ülnöm. Sajnos nem én voltam az egyetlen, akinek feltűnt a pompás Corvette, így hosszasan kellett várnunk, hogy sorra kerüljünk, pedig ekkor még csak alig harminc perce nyitottunk kaput.
Még sikerült egy kellemeset hajókázni egy hosszú Buick Centurionnal, de később sajnos tovább kellett állnom, pedig végigültem volna a többi autóztatós gépet is. A brutálisan hangos Jeep Wrangler, a vad Mustang Bullitt és a Hellcat is jó bulinak tűnt. Majd legközelebb. Visszafele még gyorsan átfutottam a standokat és megjegyeztem magamban, hogy a Szomjoltóság vén Merci tűzoltója még mindig kívánatos tárgy.
Mivel az esemény neve is Parkoló Parádé, megindultam a parkolók felé. Bár az eseményt a dicső V8-asok köré építettük, természetesen ettől függetlenül jöhetett bármilyen olyan autó is, ami nem V8. Ahogy az lenni szokott, a látogatói és kiállítói autók között annyi nagyszerű, mokány, ritka és szép darabot lehet találni, hogy ezek közül esélytelen kiválasztani a legérdekesebbeket.
Szinte futottam, kapkodtam a fejem mindenfelé, kattogott a kezemben az öreg, tükrös Canon. Imádtam a piros Lancer Evo II-t, nagyszerűen nézett ki a végeláthatatlan Ranger Raptor sor, cuki volt az ültetett, babakék-fehér Volkswagen T2-es, és a sátras utánfutót húzó zöld Trabi is imádnivaló volt. A rengeteg modern Dodge Challenger is adta, de külön élmény volt megpillantani egy mokány régi Challengert, ami hangosan, egyenetlenül rotyogva gurult el mellettem.
A csodálatos Porschék, Corvette-ek, Land Cruiserek és temérdek más, eszméletlen autó mellett a lényeg azonban most is az volt, hogy ennyien eljöttetek. Minden autó beszippantotta a közönségét, mindenki megtalálta a kedvére való programot. Még mindig imádom, ahogy minden Parkoló Parádét hihetetlen élettel és energiával tölt fel a többezer, lelkes autórajongó. Mindenkinek küldök egy hatalmas, virtuális pacsit, mert ez megint rohadt jó buli volt.
A galériák és a beszámoló ezúttal is csupán egy vékony szűrlet: lehetetlen és valójában értelme sincs mindent megörökíteni és mindenről írni – de azért majd még jövünk pár képes beszámolóval. Idén már nem lesz több Parkoló Parádé, jövőre innen folytatjuk.
(A szervezésben való részvételért pedig külön köszönet az MHT - Mustang Lovagoknak!)
