Opel és Franciaország kombinációja, avagy Schengen Ost

Az egészhez nincs hozzáfűzni való. Csak annyit tennék mégis hozzá, hogy a minap, a Honda Jazz bemutatóján Frankfurtban jártam. Mivel már birtokon belül vagyunk, nincs útlevélvizsgálat sem. Leszáll a gép, persze busz viszi be az embereket. Egy olyan kapuhoz megy, ahol a következő felirat áll: Schengen Ost(=kelet). Szóval, vannak a schengeni országok, meg a még schengenibbek. A viszonylag hosszú levél vége felé kiderül, miről is jutott az eszembe. Persze ez csupán egy mellékszál, a fő csapás még döbbenetesebb. Aki nem bírja a hosszú szövegeket, el se kezdje.

Üdv

Pt

Dátum:  Wed, 17 Sep 2008 07:00
Feladó:  Gergely
Címzett:  Papp Tibor 
Tárgy: Opel és Franciaország: végzetes kombináció

 Kedves Papp úr!

  Nem tudom igazán, kinek kellene elküldenem az alábbi sztorit, ezért találomra Önt választottam. :-) Az imént küldtem el a Homárnak is, de mivel autós téma, ezért gondoltam, Önöknek is elküldöm, aztán majd Önök eldöntik, hogy közlik-e, és ha igen, hol.

 

  További kellemes napot!

  Üdvözlettel:

  Gergely

 

  Abban a különleges szerencsében volt részem (gondoltam akkor), hogy luxemburgi munkahelyem lehetővé tette számomra, hogy adott keretek között 4 héten keresztül továbbképezzem magam franciából Nizzában. Akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni.

Családommal úgy döntöttünk, hogy az elején rádobunk még egy hetet, és az lesz a nyaralás, ha már úgyis ott vagyunk. Én meg azt gondoltam, hogy a franciaórák után meg hétvégén majd körülnézek a környéken.

Azonban hazafelé az első hétvégén tett kirándulásunkról kétéves Opel Astránk hangja hirtelen elkezdett egy helikopterére emlékeztetni, néhány perc leforgása alatt a 120 lóból 80 megdöglött és a 80 km/h-t alig elérve, tajtékzó szájjal éppen hogy hazaértünk szálláshelyünkre. Másnap, június 30-án telefon, hivatalos Opel szerviz. Július 1-jén bevittük. Másnap felhívtak, hogy egy injektor elszállt, 650 euró az alkatrész, megrendelték, kicserélik. Sajnos külföldi telefonszámot nem tudnak hívni, érdeklődjünk minden nap. Mi minden nap felhívtuk őket (mobilról, roaminggal), hogy bonzsúr, kész van-e már az Opel lüxamburzsoá, de nem lett kész.

Csütörtökön már egyértelmű volt, hogy a hétvégi kirándulásnak lőttek. Hétfőn pedig azzal várt a szerviz, hogy bár végre megjött az alkatrész, a kocsi továbbra sem működik. Hmmm. Jó lenne tudni, hogy akkor mi a baja szegénynek, de sajnos nincs olyan felszerelésük, amellyel ennek a végére lehet járni (konkrétan egy nyomásmérő hiányzott). Megrendelték. Hurrá. Ne aggódjak, rajta vannak az ügyön. Én azért egy kicsit mégis aggódtam. Nincs nyomásmérőjük??? Garancia 3 hónapja járt le, kétéves revízión ugyanekkor esett át.

Telnek-múlnak a napok, a hivatalos, akkreditált „Európa minden részén ugyanazt a szolgáltatást nyújtjuk” Opelszervízbe szerkezet nem érkezik meg. Egy hét, két hét. Eddigre már állandósul a gyomrunkban a görcs. Az enyémben Nizzában, családoméban ekkor már otthon.

Magyar Opel (csak tájékozódásképp felhívtuk, hogy ez normális-e) azt mondja, nem létezik, ez Magyarországon nem fordulhatna elő. Ha igen, már világra szóló balhé lenne belőle. Opel Benelux-ügyfélszolgálat (mivel a kocsi ugye luxemburgi) nem tehet semmit, amíg nem tudja, hogy mi a baj, utána talán lehet méltányosságból a garancia lejárta után is kezdeni valamit a költségekkel, csakhogy az nem derül ki addig, amíg a szerszám meg nem érkezik. Francia ügyfélszolgálatnak levelet írok, hogy ez hogy lehet és csináljanak már valamit. Válaszra sem méltatnak, erre felhívom őket, megígérik, hogy visszahívnak, azóta is hívnak.

Lassan eljön az idő, hogy haza kell menni. Széttárt kezek, dezolé, mösziő. Nyár van, ilyenkor áll az élet. De miért nincs egy Opelszerviznek a hiba megállapításához szükséges műszere??? Sosem fogjuk megtudni. A napjaim azzal telnek, hogy megpróbálom vásárlói, ha úgy tetszik, fogyasztói jogaimat érvényesíteni, megpróbálok egy magasabb szintű felelőst találni, aki segít. A GM és az Opel egyedüli kideríthető telefonszáma az ügyfélszolgálat. Felettük mindenki rejtve, ha ők nem segítenek, senki nem segít.

20 nappal a szervizbe szállítás után megtudom, hogy július 25-re, mire haza kell mennem, már biztos nem lesz kész. A kocsit hazaszállíttatni 300 ezer forint lenne minimum. Nincs mese, autót kell bérelni. Majd elmegyek vele haza, aztán felkapom a családot és egy másik francia városban, Luxembourghoz közel leadjuk a kocsit. A kölcsönzőknél kapom a különböző ajánlatokat. Valami megmagyarázhatatlan ösztön megkérdezteti velem a Budget-nél, hogy van-e véletlenül olyan ország, ahová esetleg nem lehet behajtani a kocsival. Ja igen, például Magyarországra nem. Ja, úgy! A listából kiderül, hogy a „volt szocialista” országokból egyikbe sem. Döbbenet. A legtöbben EU-tagállamok! Avis, Hertz, Budget: ugyanaz. Képtelenség. Europcar:

  – Hova nem lehet behajtani? – kérdezem.

  – Hát Kelet-Európába.

  – Az alatt melyik országokat értik?

  – Magyarország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, – sorolja tovább. Édentől keletre.

  – De hát ezek közül több Közép- vagy Dél-Európa! Az EU tagállamai!

  – Ha kérdez valamit, el is kell fogadni a választ! – förmed rám az irodában dolgozó nő.

Kitámolygok az irodából. Egyesült Európa? EU? Na persze. Másodrendű állampolgárok vagyunk egy olyan országból nézve, ahol egy szerviz az alapvető eszközökkel sem rendelkezik az autók megjavításához. Ugyanezek az autókölcsönzőcégek egyébként otthon is tartanak fenn irodát, a kikölcsönzött autóval az EU összes országába be lehet hajtani, plusz Horvátországba is.

  Akkor marad a repülő. A cuccok felét a halott kocsiban hagyom, majdcsak valamikor hazakerül. Ahogy 24 nappal a szervizbe szállítás után épp pakolom be a kocsiba a benne hagyandó holmikat, közlik, hogy megvan a hiba (már meg is van!), de rossz hír. „Valamilyen komoly gond van a motorral” (ilyen konkrétan), de nem tudják, hogy mitől, és nem vizsgálják tovább, mert hát ez egy luxemburgi Opel, ez meg itt ugye Homária. Majd az ügyfélszolgálat kitalálja, hogy mi legyen.

Tompa aggyal szállok fel a repülőre, és azon gondolkodom, hogy mibe került ez eddig és mibe fog ezután kerülni. Kétéves, szervizelt, kímélt dízel Opel, 48 000 km-rel áll egy nizzai szervizben, én meg repülök Pest, aztán Luxemburg felé. Senki nem tud semmit. A franciáknak 24 nap alatt ennyit sikerült kideríteniük.

  Luxemburgban egy Autopolis nevű cégnél vettük a kocsit, azok még az elejétől megpróbáltak segíteni, de nem tudtak. Mivel látták, hogy ennyi idő alatt semmi sem történt, újra kézbe vették az ügyet. Tartották a kapcsolatot a franciákkal, igyekeztek jobb belátásra bírni őket, tanácsot adni a szereléshez (amit egyébként a magyar Opel is felajánlott, azt mondták, a franciákhoz már nem egyszer küldtek ki szerelőt segíteni).

Végül a szervizbe szállítástól számított 8. héten a franciák kitalálták, hogy motort kell cserélni, és adtak egy 7400 eurós ajánlatot, plusz 1400 euró azért, amit már addig csináltak (!!!) (vagyis semmit). Ez az átlagos 250-es árfolyammal számolva 2,25 millió forint.

Ja, az ajánlatot nem nekem adták, mert külföldi telefonszámot sajnos ugyebár nem tudnak hívni. Az Autopolis csikarta ki belőlük úgy, hogy ők is időről időre felhívogatták őket, hogy mi van. Az Autopolis illetékese elmondta, hogy garantálja, hogy nem kell motort cserélni, és hozassam föl a kocsit, sokkal kevesebb pénzből megszerelik, aminek ráadásul a 75%-át az Opel Benelux kifizeti. Ezt végre maga az Opel Benelux is megerősítette, de hozzátette, hogy csak akkor áll az ajánlat, ha felhozatom a kocsit. Osztottunk, szoroztunk, aztán megbíztunk egy céget, hogy hozza el az autó földi maradványait Nizzából (1700 euró). A nizzai szerviz persze csak úgy adta át, ha készpénzben (!!!) kifizetjük nekik az 1400 eurót. Átutalás nem felelt meg, akkor sem, ha bankban csinálom, és pecsétes papírt küldök, hogy át van utalva.

Így aztán 3 nap és 3100 euró múlva már itt is volt a járgány. Egy hét alatt megjavították, és 244 eurót fizettem. Azt mondták, kb. 1000 euró volt a szerelés összköltsége. A franciák pedig szerintük azért akartak motort cserélni, „mert nem mertek hozzányúlni”. Mindenki mondogatta otthon is meg Luxemburgban is, hogy hát igen, a franciák azok nem értenek hozzá. Hepiend? Az is lehetne, ha nem lenne ott kéthónapnyi idegeskedés meg az a kb. egymillió forint, amit kifizettem fölösleges javításra, szállításra, extra (és persze utolsó pillanatban vett) repülőjegyekre és több órányi roamingolásra. Ha olyan országban rohad le a kétéves kocsid, ami nem az az ország, ahol vetted, különösen, ha Franciaország az, akkor Opeléknál nincs mit tenni.

 

  Utolsó próbálkozásként levelet írtunk a központi és a francia Opel vezérének, választ várva kérdéseinkre, például arra, hogy hogy maradhat egy ilyen szerviz hivatalos Opel-márkaszerviz, meg hogy miért nincs kommunikáció Opel és Opel között, és persze arra is, hogy ki fog minket kompenzálni a sok kiadásért, ami egy gyári hibás kocsi miatt merült fel - tudom, ez utóbbi költői kérdés. Kíváncsi vagyok, válaszra méltatnak-e bennünket. Mindenesetre akármit válaszolnak is, úgy gondolom, hogy az a minimum, hogy megosztjuk történetünket akivel csak lehet, mindenki okulására.

Kedves Gergely,

átrágtam magamat rajta, döbbenettel.

Csak egy kérdés maradt bennem: mi romlott el 224 euróért?

Üdvözlettel:
Papp Tibor

Kedves Tibor!

A 224 eurót 4 órányi munkadíjként számolták fel. Amit cseréltek rajta, az az Autopolis szerint nem került többe 1000 eurónál, de azt kifizette az Opel Benelux (mivel ugye gyári hiba okozta a bajt). Ezek a következők voltak: a vezérműtengely, az olajat a turbóhoz vezető cső, az olajszűrő, maga az olaj, és az olajteknő. Úgy tudom, hogy az egyik szelep tört le, és az okozott kárt a motorban.

És találtak egy szöget a bal hátsó kerékben, azt kivették, és a lukat megragasztották 4,80-ért. :-)) 

 

A közlés ellen már csak azért sincs kifogásom, mivel ezért küldtem el. Azt hiszem, hogy az Opel - akármit is válaszolnak a főmuftik (ha válaszolnak) - ennyit megérdemel.

A legjobbakat és köszönöm!

Gergely