Egy sorompószakértő olvasónktól kaptuk az alábbi levelet:
Feladó: Dániel
Küldve: 2008. november 20. 0:03
Címzett: Papp Tibor
Tárgy: vasutasok
A Drága bakter... c. cikkhez kommentálnék.
A sorompóknak több típusa van. Amelyiknél a legtöbbet kell várni:
- a bakter által kezelt nyílt vonali sorompó, amit a vonat előző állomásról történő elmenesztésekor, esetenként a pályaszakaszra érvényes maximális sebesség fölötti sebeség mellett számított menetidő alapján néhány perccel később kell lezárni és csak a vonat elhaladta után lehet felnyitni - amennyiben nem jön másik vonat. Ilyen sorompónál igazából csak a vonat várható menetidejéből lehet megjósolni, mikor ér az átjáróba és mivel a mozdonyvezető is képes a gyorshajtásra, jobb előbb lezárni, mint ami kívülről nézve feltétlenül indokoltnak tűnik. (Ilyen helyeken a vonat pontos helyzete nem ismert, csak az, hogy elindult-e már az előző állomásról/elhaladt-e az előző őrház mellett, vagy sem.)
- az automatikus állomási sorompó, ami függésben van a vonatok biztonságos haladását lehetővé tevő biztosítóberendezéssel: ha a vonat vágányútját beállították, azaz szabad jelzést kap, a sorompó lezárul. Márpedig a szolgálattevőnek a vonat beérkezése után már nincsen ideje vágányutat állítani, mert ki kell mennie fogadni, de legalábbis meneszteni a vonatot. Ezért van az, hogy a vonat még csak épphogy megérkezik az állomásra, ahol meg is áll, de a sorompó az állomás túlsó végén már le van zárva.
- nyílt vonali vagy megállóhelynél (megállóhely az olyan "állomás" ahol nincsen szolgálat) elhelyezett automatikus sorompó: az ilyen sorompó nem tud mérlegelni, tök buta, nem tudja, hogy az érkező vonat meg fog-e állni az adott megállóhelyen, így inkább - biztos, ami biztos - lezárja az átjárót;
- olyan is van, hogy a vonat áthalad az átjárón (automata sorompónál), de a következő jelzőnél megáll és ugyan már fizikailag elhagyta az átjárót, logikailag még nem: a sorompót felnyitó tengelykiszámoló berendezés (ami sokszor vagy 50 méterrel az átjáró után van) még vonatot érzékel az átjáróban
Egyébként engem is idegesítenek a hosszú ideig zárva tartott sorompók (Budapesten pl. a szemeretelepi, "10 percen túl is zárva tartható, max. 20 percig" feliratú nagy kedvencem, főleg amikor letelik a 20 perc és 3-4 autót átenged a bakter, majd visszazár...), tehát egyetértek a helyzet tarthatatlanságával.
Csakhogy szerintem nem is annyira az emberekkel, a vasutasokkal van gond, hanem azzal, hogy a magyar társadalom a vasutat mostohagyerekként kezeli, szüksége van ugyan rá, de legszívesebben egy fillért sem áldozna rá. Anélkül pedig aligha lesz olyan biztosítóberendezés minden átjáróban, ami 1. automatikus és kellően üzembiztos, 2. gyorsan kezelhető, vagy inkább teljesen automatikus (mert akkor a szolgálattevőnek nem kell belenyúlnia, így pl. a megálló vonat előtti átjáró még nyitva maradhat a vonat indulásáig), 3. intelligens (pl. meg tudja különböztetni az áthaladó vonatot a megálló vonattól és ezeket az adatokat nem a be nem tartott menetrendből veszi, hanem a vonat mozgásából...) stb.
Dániel
