Ez bizony nem más, mint fércmunka

feladó: bux007

címzett: Tóth Zoltán

dátum: 2009. március 23. 8:51

tárgy: torelszto

Szerbusz.

A magyar kormányzat rész mellett GYF és OV látható. OV tudod meddig volt a kormányzat tagja, vezetője? Ne is haragudj, de ez undorító, hogy a forint drasztikus eséséért OV (is) felelős. Majd ha ő lesz kormányon és hasonlóan elcseszi a dolgokat, akkor lehet szidni. Javaslom, hogy a képet cseréljétek le csak GYF-re, vagy GYF, KJ-ra....

feladó: Richard

címzett: Tóth Zoltán

dátum: 2009. március 23. 9:49

tárgy: torelszto

T. Zoltán!

Érdekes cikk, de két megjegyzés:
1. az adós elsődlegesen a felelős, mert aláírta, ezt tiszta sor, de ki a felelsős azért, hogy kellő tudás, "iskolázottság" nélkül lehet hitel felvenni, sőt, gyereket vállalni, szavazni, ami mások életére is befolyással bír...
2. A 4-es kép nem tetszik. Azért nem, mert oldaltól függetlenül 7 azaz hét éve vannak emberek a kormánynál, akik döntő befolyással bírnak és mint tudjuk, elqrták, nem kicsit. Ha pedig mindenki más is hibás, akkor miért nincs ott az összes tehetségtelen, vagy szándékos károkozó képe Antalltól, Borosstól, Hornon és Kunczén át? Nem vagyok Gyurcsány/Orbán fanatikus, de nem tisztességes két emberre kenni, amit sok száz okozott. Egy kép, egy kicsit csúsztató fogalmazás sok emberre lehet hatással, ezt sajtósként nyilván jobban tudja nálam.

Üdvözlettel: Richard

feladó: ipicon

címzett: Tóth Zoltán

dátum: 2009. március 23. 14:03

tárgy: torelszto

Kedves Tóth Zoltán!

A lista hiányos, mert amennyiben 4, 5, 6 pontokat nevesíti, akkor hol a magyar ellenzék? Néhány gondolat, amely nélkül igen féloldalas a cikk:
a.) A negatív hírek, jelzők, értékelések 7-50-szer gyorsabban terjednek, mint a pozitívak, az adott pontokban felsorolt szervezetek csak a pozitív kommunikációban érdekeltek..
b.) Bizalmi válságról beszélünk. Az infláció piaci árazásától (ha a piac nem hisz az előrejelzésben magasabb inflációt áraz be)
a hitelképesség minősítésén keresztül (a devizás törlesztőrészletek megugrásának egyik oka, hogy drágább a devizához hozzájutni) a fogyasztás alakulásáig (ami a gazdaság motorja) az ellenzék részéről 2002 óta minden szegmensben destruktív negatív kommunikációval találkozunk, ami hatalmas károkat okoz az országnak, a magyar gazdaságnak, az adósoknak és egyben borzalmas felelőtlenség.

Politikai állásfoglalás nélkül, hiszen kormány és ellenzék változni fog.

Üdvözlettel:
Nagy Krisztián

Kedves Bux007, Richard És Krisztián!

Nagyon szerettem volna megúszni a politikai felhangokat, de nem lehet. A hitelfelvételből finanszírozott kormányzati osztogatás politikája már a szocializmus idején is megvolt, lásd még: "a legvidámabb barakk" jelenséget. Azóta pedig egyik kormányzat sem sokat javított a helyzeten. Sőt, a fideszes Orbán kabinet az egyik legbőkezűbben osztogató kormány volt, bár ebben a versenyben nagyon nehéz - én nem is szeretnék - győztest hirdetni. A másik oldalról pedig az ellenzék dolga egy demokráciában, hogy a kormányzati munkát kritizálja. Ez sajnos néha azzal jár, hogy gazdasági hátrányt okoz az országnak. Nem szép dolog, de azért a kormányzat kommunikációjában és tevékenységében is van pár példa arra, ami konkrétan károkat okoz az országnak.

Ami az oktatási rendszert illeti, nagyon sokáig gondolkodtam rajta, hogy a magyar iskolarendszer bekerüljön-e a válogatásba - van abban igazság, hogy be kellett volna férnie. Tény, hogy egy csomó, a pénzügyeknél a mindennapi élet szempontjából sokkal kevésbé fontos dolgot tanítanak a magyar iskolákban. De így is kimaradt a listáról pár szintén fontos tényező. Ráadásul senki nem tiltja meg az embereknek, hogy amit az iskolában nem tanítanak, azon a területen máshol, később ne képezzék tovább magukat. Szóval szerintem ez az egyén felelőssége is.

feladó: budaiz

címzett: Tóth Zoltán

dátum: 2009. március 23. 9:40

tárgy: torelszto

Kedves Zoltán,

köszönöm a cikket, nagyon korrekt és nagyon összeszedett.

Én csak annyit tennék hozzá, hogy a végén említettétek a totalcar felelősségét is. Szerintem ez nem vicc. Autóslapként mi is érzünk bizonyos felelősséget, ami sokszor jólesően szívmelengető: amikor egy-egy olvasó telefonál hogy venne X autót, és el tudnánk-e neki küldeni a pl. 6 évvel ezelőtti számot, amiben annak a tesztje volt, mert tényleg ad a véleményünkre. Ilyenkor érezzük úgy, érdemes dolgozni.

No szóval...

Úgy látom, hogy nálatok egyes újságírók kicsit el vannak kényeztetve. Persze, hiszen mi a bemutató napjaiban már ülünk a 7-es BMW-ben, E-Merciben, stb. De bizony sokszor nagyon kemény és éles kritikát fogalmaztok meg egy-egy modellel kapcsolatban, főleg olyanokkal, amelyek ebben a keserves szegénységben ésszerű választások lennének a vásárlók számára, ahelyett hogy egy nagyobb, szebb, gusztusosabb, ám anyagilag sokszor túlzottan megterhelő típus mellett döntenének. Például a Thalia, Dacia, stb. cikkeitek, tudom hogy randák meg igazatok van mindenben, de most az olcsóbb modellek felé kellene terelgetni az embereket, ha randa, ha elavult, hátha nem parancsolja ki őket fél év múlva a finanszírozó belőle. Meg hát sokszor tényleg hümmögök, amikor a 150 lóerős motor nektek nem elég erős, a középkategóriás autó nem elég tágas, és még sorolhatnám. Ilyen értelemben az újságírónak is van felelőssége abban, hogy az emberek kedvét elveszi az olcsóbb, reálisan elérhető modellektől.

Ami meg a hitelfelvevőket illeti: maximálisan igaz a felelőtlenség. Csak hát szomorú, hogy húsz évvel a rendszerváltás - és hét évvel a jóléti rendszerváltás :) - után még mindig vannak, akik egy alap Swiftet tíz évi részletre sem engedhetnek meg maguknak. Ezt nagyon nem így képzeltük annak idején - de erről szólni már nem egy autós újságíró feladata.

Még egyszer köszönöm az értékes cikket, üdvözlettel:
Budai Zoltán

Kedves Zoltán!

Egyáltalán nem vicceltem azzal, hogy a Totalcar és magyar autós sajtó felelős a jelenségben. Sőt, nem csak a túlzott elvárások, de a tájékoztatás felelőssége miatt is - mi is kiabálhattunk volna hangosabban, hogy a devizahitel veszélyes.

A másik kérdésben viszont nem értünk teljesen egyet. Gyűlölöm az olyan véleményeket, hogy ma már minden autó jó, nincsenek igazán nagy különbségek. Csak az Euro NCAP törésteszteket nézve látni óriási különbségeket, nekünk pedig az a feladatunk, hogy a hasonló áron kínált autókat egymással összevetve mondjuk meg, hogy valami jó, vagy sem. Tehát a maga nemében lehet egy 1,5 milliós kocsi tök jó, ha kiemelkedik a másfél milliós mezőnyből, még akkor is, ha abszolút értékben egy olcsó és komoly hiányosságokkal küszködő típus. És ugyanígy lehet keményen kritizálni egy tízmilliós autót is, ha az a maga nemében rossz - hiába nyújt ezerszer többet a magyar "rögvalóság" autóinál. A tízmilliós kocsik vevői - még ha kevesen is vannak - azt várják el tőlünk, hogy megmondjuk nekik, az adott típus jó vétel vagy sem. Ezt pedig csak kritikusan lehet.

feladó: Tihanyi Gábor

címzett: Tóth Zoltán

dátum: 2009. március 23. 9:57

tárgy: torelszto

Az alábbiak kimaradtak: - Kína (5 pont)
Havi 20 euro-ért humán robotokkal szemben nem lehet versenyképesnek lenni.
- Termék előállítók, gyártók, Logisztikai cégek (4 pont)
Minek kell egy polónak, kalapácsnak, stb. átutazni a fél világot mire a vevőhöz ér? Miért szabad repülővel dobálni az árut, mert a tohonya logisztikus nem tudta rendesen hajós, vasutas szállításban megoldani?
- Felfokozott életstílus (Divatcégek, áruházláncok, Marketingesek, Tervezők) (3 pont)
Hol vannak a 20 éve jól működő TV-k, mosógépek, autók? Mire az állandó forszírozott csere?

Üdv. Gábor

Kedves Gábor!

Kínáért valóban jár a pont, bár ha nem lett volna pazarló fogyasztás, óriási túltermelés, nem biztos, hogy elköltöztetik a gyártósorokat, üzemeket. Ugyanez igaz a sok távoli termékre és a szállítás kérdésére, Kína szerepe mégis vitathatatlan. Különösen azért, hogy a nála megtermelt pénzből amerikai (állam) kötvényeket vásárolt, azaz hitelt adott Amerikának a (túl)fogyasztáshoz.

A felfokozott életstílus, a designer termékek, a tervezett avulás része a túlfogyasztásnak, a gazdaság túlpörgetésének. Ebből talán a tervezett avultatás a legdurvább, azaz, amikor az adott termékeket eleve úgy tervezik, hogy viszonylag hamar tönkremenjen. Egyszerűbb elektronikai készülékeknél már a szervizszolgálat sem működik: ha elromlott, vegyél egy újat felkiáltással. Ez persze mind rossz, és a folyamatokat erősítették, de én a többi tényezőt fontosabbnak ítéltem.

feladó: Ochtinszki Laszlo

címzett: Zoltán Tóth

dátum: 2009. március 23. 14:11

tárgy: 10+1 ok, amiért megugrott a törlesztő

Kedves Zoltán!

Megmondom "az őszintét": a tárgyban jelzett cikket nem bírtam elolvasni, mert rögtön az elején kibuktam: én vagyok a felelős, mert megugrott a törlesztő? Ezt csak viccnek szántad, remélem. Én vagyok a felelős, mert felvettem a hitelt és vállaltam az árfolyamkockázatot, de én vagyok a forint gyengülésének az egyik oka? Hát nem én, nem a Suzuki, nem a Totalcar vagy a feleségem...

Tisztázzuk, ez a kérdésed:
"Ki a felelős a rossz esetben akár duplájukra nőtt törlesztőrészletekért?"

Vagy ez egy olyan semmilyen kérdés, mert elég sokmindent bele lehet magyarázni, érteni: ki a felelős az akármilyen (duplájára nőtt, csökkent vagy változatlan) törlesztőrészletekért, vagy ki a felelős azért, mert ez a duplájára nőtt? Ezt nem ártana tisztázni, a politikusok meg szóvivők beszélnek ilyen semmitmondó nyelveken...

Ha csak az olvasottság a cél, akkor talán elérte célját az írás, ha valami "hasznosabb" lett volna, akkor szerintem nem. Mivel rendszeres olvasótok vagyok: meglepődtem, mert nem ezt a felületességet szoktam meg "tőled". (Ahogy szegény megboldogult szabómester nagyapám mondaná: ez bizony nem más, mint fércmunka.)

Bocs, hogy nem a blogposzton írok, de nem akartam a nyílvánosság előtt "támadni".

További jó munkát kívánok, remélem hogy ezt a "hullámvölgyet" sikerül gyorsan a hátad mögött hagyni.

Üdv
Okta

Kedves Okta!

Sajnálom, hogy csalódást okozott a dolog, igyekeztem tisztába tenni, hogy a felelősség és az okozat között mi a különbség. A saját hitelének összes kockázatát, felelősségét az adós viseli. Pont. És vannak az okok, a hatások, amik ezt a helyzetet előidézték. De ez a lehetőség benne volt a pakliban akkor is, amikor a hitelszerződést az adós aláírta. Az is megtörténhetett volna - bár tényleg kicsi rá az esély -, hogy Magyarország vezető gazdasági nagyhatalommá válik, míg Svájc csődbe megy és frank elértéktelenedik és mindenki egy csomag ropiért vissza tudja fizetni a hiteleit. Akkor most nem keresnénk felelőseket, hanem mindenki piszok büszke volna magára, hogy mekkora pénzügyi géniusz és milyen jó üzletet csinált. Hát ez fordítva is igaz kell, hogy legyen. Szerintem.