Hitelsztorik, két oldalról

Kevés idővel hozzá se fogjon senki: ez nem lesz rövid. Elvégre pénzről van szó, sok pénzről.

Első levelünket egy finanszírozó írta - érdekes infókkal egészíti ki a finanszírozási történetet. Ezek amúgy sem fértek már bele a cikkbe, de most itt van ínyenceknek. Kiegészítve még egy insider trükkel, amin ledöbbentem: a bank gyakorlatilag olyan árfolyamon számolt, amilyenen akart.

A második levél hosszabb, és nem túl vidám. Az ügyfél, aki elveszítette az autóját, leírja, hogy mi, s hogyan történt. Elgondolkodtató. Már csak azért is, mert valóban az jön ki a történetből: az ügyfél kizárólag a saját felelősségére lehet tudatlan - a bank legalábbis így látja. Olyan még úgy sem volt, hogy a hitelintézet húzta volna a rövidebbet. És ebben a magyar felügyeleti szerveknek komoly felelőssége van: tétlenül nézték, ahogy az őrült versenyben az ügyfeleket behúzzák a csőbe.

Vagy tévedek?

Feladó: Sz.

Dátum: 2010. március 9. 11:20

Tárgy: A frankhitel már rég nem frankó

Címzett: Papp Tibor

Kedves Tibor,

Érdeklődve olvastam írását az autófinanszírozási helyzettel kapcsolatban. Kiváló a cikk, amennyiben megengedi, kiegészíteném információit az árfolyam különbözettel kapcsolatban.

A helyzet az, hogy ez a remek válság előtt-ahogyan Ön is írta- irtózatos verseny alakult ki a piacon. A volumenkényszer hatására a drága importőrök nyomást gyakoroltak a kereskedésekre, az anyabankok a lízingcégekre, ez a két „társaság” pedig igen rossz házasságot kötött.

A verseny hatására a finanszírozók is "ölték" egymást a piacon, egymást felüllicitálva százmilliós jutalékelőlegeket, milliárdos készletfinanszírozási kereteket adtak kamatmentesen a kereskedéseknek, aminek viszont ára volt.

De min tudták-tudják ezeket a költségeket megtermelni?

Van ugye a saját marzs-kamat, ami a nagy versenyben közel 1,5-2% volt, alacsonyabb, mint egy lakáshitelnél!

Hát, ha a kamaton nem tudunk keresni, hát keressünk valami máson.

Az egyik a különböző díjak, mi anno pl.: a Raiffeisennél kifizettettünk 300 forintot a csekkért, hogy a szerencsétlen ügyfél azért is fizessen, hogy fizetni tudjon. Korrekt nem?

A másik az árfolyam különbözet.

Ebben a remek országban lényegében gittegyletként működött a PSZÁF, és hagyta, hogy minden egyes lízingcég-bank saját árfolyamot jegyezzen. Ez azt jelenti, hogy egyetlen kötelezettsége van a finanszírozónak az ügyfél felé, az pedig a tájékoztatás, hogy az ügyfél le tudja ellenőrizni az értesítőn kapott vételi-eladási árfolyamot, a lízingcég-bank fiókjaiban, honlapján.

A huncutságot pedig árfolyam eltérítésnek hívják: a lízingcég pl.: 156 forinton veszi a svájci frankot, és 160 adja el, az ügyfél értesítőjén az elszámolásnál az értesítőn a 156 frankból 152 lesz a 160-ból pedig 164, így rögtön csináltunk a valós négy forint árfolyam különbözetből tízet. Lényegében ezen keres-keresett a finanszírozó. Eleinte csak a finanszírozott összeg folyósításánál alkalmazták ezt a módszert, (mert ugye az ember vételi árfolyamon veszi fel a „kölcsönt” de eladásin törleszti), mostanra már a havi törlesztésnél is működik a turpisság.

Jó hír, hogy nem mindegyik lízingcég alkalmazza ezt a „technikát”, viszont aggasztó, hogy ez megtehető Magyarországon.

Sokkal egyszerűbb lenne, ha egyszerűen csak középárfolyamon számolna el a finanszírozó az ügyféllel, (de ugye akkor oda a bevétel nagy része) pláne úgy , hogy mostanra már a kamatok sem 1,5-2%-ok.

Üdv:

Sz.

Eddig az első levél. Most pedig jöjjön egy történet az ügyfél oldaláról.

Feladó: A.

Dátum: 2010. március 9. 12:28

Tárgy: A frankhitel már rég nem frankó

Címzett: Papp Tibor

2007-ben vásároltam hitelre egy Peugeot 406 3.0 V6 típúsú, 2003-as évjáratú gépjárművet. A hitel svájci frank elszámolású volt. Az akkori havi törlesztő részlet 38.000 Ft volt. 2008 augusztusában megszűnt a munkahelyem, majd szeptemberben kaptam egy elszámolást, melyeben az állt, hogy megváltozott a kamatláb, ezért, az akkor fennálló összes tartozásom közel egy millió forinttal több lett. A következő hónapban a csekk már 48.000 Ft-ról szólt, majd a november-decemberi csekk már 58.000 Ft-ról volt kitöltve. Ez volt az utolsó csekk amit ki tudtam fizetni. 2009 februárjában már, nem adtam fel a hitelt, felvettem a kapcsolatot a bankkal, a telefonos beszélgetés érdemi intézkedés nem hozott a bank részéről. Ferbruárban kaptam egy levelet, hogy felmondták a hitelszerződést, majd a pár napra rá meg is kerestek telefonon, és elmagyarázták, hogy pontosan mit kaptam még levélben. Közölték, hogy, ha befizetek kb. 300 ezer Forintot, akkor helyreállítják a hitelszerződést, és akkor fizethetem tovább az autóhitelt. Másnap visszahívtak őket, majd közöltem, hogy képtelen vagyok kifizetni ennyit. Ekkor azt monták, hogy ebben az esetben el fogják vinni az autót, ez ügyben keresnek még. Április hó elején végül jöttek is az autóért, és egy átvételi elismervénnyel elvitték az autót a ház elől. (Azt nem kérdezték, hogy esetleg én is be tudom-e vinni)

Az autó teljes vételára 2.7 millió Forint volt, ebből kereken 2 millió Forint volt a felvett hitel összege, 7 éves futamidőre.

Miután elvitték az autót, jött egy hitel lezárás, melyben az állt, hogy a teljes tartozásom 2,9 millió Forint, ebben volt nagyjából 100 ezer Forint olyan költség, mely az értesített levelek és az autó elszállításának a költsége volt. Nagyjából egy hónap után, körülbelül májusban értesítettek, hogy az autót értékét független szakértő bevizsgálta, felbecsülte az értékét egy millió Forintra, majd a bank élve az elővásárlási jogával, megvásárolta tőlem az autót egy millió Forintért. Egy hétre rá, szintén értesítettek levélben, melyben szereptelt a lezárt, teljes tartozásom a megvásárolt autó vételárának a levonásával. A teljes tartozásom ekkor már 3.1 millió Forint volt, eből levonták az egy milliós vételárat, tehát 2.1 millió Forint a teljes tartozásom, melyet egyszerrre, egy összegben szíveskedjek befizetni 8 napon belül a mellékelt kézpénzátutalási megbízáson. (tehát mellékeltek egy csekket, mely 2.1 millió Forintról volt kitölve)

Ennek kézbevétele után szintén felkeresetem a bankot levélben, hogy ezt nem tudom kifizetni, mivel jelenleg sincs munkahelyem, és a családban az édesanyám is szintén elvesztette a munkahelyét, ezért maximum 20.000 Forintot tudok törleszteni havonta. A válasz a következő volt. Megköszönik a kérelmet, hogy a teljes hiteltartozásomat részletekben óhajtom törleszteni. A végzett számítások alapján, és 18,5 %-os THM-mel, a hiteltartozást 5 éves futamidőre, havi 52.000 Forintos törlesztő részlettel kiegyenlíthetem.

Szumma-szummárum, egy év leforgása alatt az történt, hogy a 38 ezres törlesztőből, és autóból lett egy 52 ezres törlesztő részlet, és nincs autóm, de ezt is 5 évig fizetnem kell(ene).

Engem csak az érdekelne, hogy a bankank ez holt érte meg... miért nem csinálják azt, hogy véletleszereűen megkeresnek embereket, és megmondják nekik, hogy mától tartozol 2 millióval.. fizess!

Természetesen elismerem a hibámat, én is csak egy hülye vásárló, autóbuzi ügyfél voltam, de ezzel együtt mikor fog egy felelős, döntéshozó politikus felállni, hogy aki ezt megengedte a bankoknak, hogy ilyet törvényes keretek között megcsinálhat, az lógni fog?

Mert érdekes módon az embereket mindig lehet szapulni, akárhol olvasok ezekről a témákról, de a bank az soha nem hibás. Tudom, hogy sok médium, és bank közös vallási alapon nyugszik, nyilván innen ered az is, hogy ők szentek, soha semmilyen hibát nem követnek el, mindig tartják magukat a törvényes keretek között, ők bármint megtehetnek. Arról, hogy a törvényeket kik hozzák, már nem is írok...

Visszatérve az autóra, egyszerűen közröhej, hogy a 2009-es évben rengeteg ilyen eset volt, (legalábbis én úgy gondolom), nyilván ezzel az igen tisztelt, jelenlegi politikai vezetés is tisztában volt, és van jelenleg is, és ennek ellenére mindennél fontosabb volt nekik a teljesítményadó-luxusadó rendszert még egy kicsit faragni. Mert az a szemét állampolgár, aki még a megnövekedett hitelt is képes volt kifizezetni, hát majd akkor most mutassa meg, mennyire legény, fizessen csak még több adót. Az esetemben, jelenleg a 6-7 éves, nagyjából 1.5 milliós (reálértéken) autómra, ami hitelre van, (lenne) az éves teljesítmény adó nagyjából 200 ezer Forint lenne. Természetesen, ha gyorsan találnék az utcán egy táskában 15 millió Forintot, (nyilván, akinek van 15 milliója egy autóra, az így szerez rá pénzt), és elrohannék a Porsche Győrhöz, és mondjuk azt a fehér A4 Allroad Quattrot kérném ott a sarokban, 2 literes dízel motorral, majd miután kifizettem a 14 milliós vételárat és megköszönték a vásárlást, nevetve távozok, hogy milyen jó vételt csináltam, mert még luxusadó se súlyt engemet.

A megszorult állapolgárt így segíti az ország gyűlése, hogy hitel ide, hitel oda, (autó ide, autó oda) teljesítményadót azt mindenképp kell szedni, mert különben baj lesz. (abba se mennék most bele, hogy egyáltalán miért van az a helyzet, hogy megszorul egy állampolgár) A Magyar törvényhozás székhelye, és akik ott ülnek, ki mernek állni a nyilvánosság elé, és még képesek teljesen határozottan állítani azt, hogy ennek most így kell lennie. Mi több, még tavaly szeptemberben azt is hallottuk, hogy mindenkinek áldozatot kell hoznia. Ennél több áldozatot mit hozzak még? Áldozzam fel saját magamat is? Ha nem erre, akkor vajon mire gondoltak?

Természetesen most majad az következik, hogy mivel még mindig nem fizettem, mert nem tudtam, majd jön a peres út, aztán szépen, ahogy azt a törvény előírja, vonogatni fogják a fizetésem 33%-át, nehogy még ezek után, ha már ennyire rossz voltam, hogy mertem autót venni hitelre, még tudjak is magamnak venni fél évente egy ruhadarabot, le tudjam cserélni az 5 éves számítógépemet, tudjak venni egy új szőnyeget a szobámba, mert a csíkok sorrendjét fejből tudom, olyan régi, vagy esetleg egy valamire való kerkékpárt, hogy azért a mostani gyalogos dolgot kiváltsam egy szintén legalább 100 éves technikai vívmánnyal, csak két kerékkel. Ja, igen, vegyek fel hitelt, mert akkor "valóra válthatom az álmaimat". Vettem fel. Valóra váltak az álmaim? És akkort olyanokat írnak, hogy a második félévtől már fellendül az autópiac. Csak tudnám, mitől. Az autóhitelem miatt kapásból én is BAR listás lettem. Akik ebben a listában szerepelnek, nem kaphatnak hitelt. (Nagyon nehezen kapnak néhány helyen, kell hozzá egy városnyi kezes). Elsejétől minimum 25 % önrész kell Forint hitel esetében, 40% Euro hitel esetén, persze ehhez sehol nem teszik hozzá, hogy egyelőre az Euro hitel még mindig lényegesen kedvezőbb törlesztőrészletet kínál. Tehát, egy 3 milliós autóhoz kell minimum 750 ezer Forint induló, majd a fennmaradót maximum 7 évre lehet felvenni. És akkor olyat olvasok, hogy a teljes jövedelmnek maximum a 30%-át lehet fordítani hiteltörlesztésre, minden hitel részletét egybevonva. Igen, ez így jó is lesz, mert az elmúlt 2-3 évben senki nem vett plazma TV-t, laptopot, robogót, külföldi uatzást, lakásfelújítást, hűtőszekrényt, gáztűzhelyet, számítógépet, konyhabútort hitelre..

De, ha a második félévtől esetleg nálunk is az osztrák 1000 eurós minimálbér lesz a minimálbér, hát, akkor van realitása a piac felemelkedésének. Talán vannak, akik sejtenek valamit már? Bár aztán az is lehet, hogy csak én vagyok túl pesszimista, és nem merek nagyot álmodni..

Hát ez Magyarország. Az az ország, ahol minden kis településre beérkezve nem lehet elolvasni azt a táblát, hogy "Európia falu", mert akkorát zöttyen az autó...ahol háromszor annyiba kerül egy km autópálya, mint bárhol, és kétszer annyiba kerül ennek a használata, mint bárhol annak az autósnak, aki háromszor annyi adót fizet ugyan arra az autóra, mint mondjuk angliában vagy franciaországban, az ugyan azt dolgozó állampolgár ötször annyi fizetésért. Ahol a szőlőtőkék kivágására van pénz, de pl. a csornai elkerülő megépítére, ahol a városban egyes mérések szerint nagyobb a forgalom, mint az M1-esen, 15 éve nincs pénz. Sorolhatnám..

Szóval, ha a hírporátlok néha-néha ilyeneket is írnának, akkor nem tudom, hogy hágy weboldalt lehetne elolvasni 15 másodperc alatt, de kíváncsi lennék azért erre is.

"Menjünk barátaim, tegyük a dolgunkat!"

üdvözlettel,
A.