Feladó: Zoli
Címzett: Totalcar
Tárgy: Vajon mi adja ki az olcso autozast? Uj, fejlett, regi, diesel, benzin?
Sziasztok!
Ez egy bonyolult kérdéskör, amit a kollégáimmal is gyakran elemezgetünk, de érthetően elég limitált tudással, tapasztalattal. Ezért arra gondoltam, hogy szívesen olvasnék egy cikket tőletek. Mint ahogy tervben van (vagy már volt?) egy dízel-benzin költség-összehasonlítás.
Gyakorlatilag az volna a kérdés, hogy vajon mi a jobb (olcsóbb itt és most) az átlagpolgárnak? Új autó? Fiatal? (Mondjuk 5 éves, de 100 ezer km alatt) 10 éves? 15 éves? Benzin? Dízel? Az átlagpolgár... ezt ti jobban tudjátok, mit takar... nekem nincs családom, egy gyenge dízel kupém van, a haveroknak kombija, MPV-je, mert 2 gyerek. :)
Én kb így gondoltam az átlagembert: akarjon egy közepes méretű kocsit, mondjuk 100 LE körül, esetleg a villanyos cullangokkal, ABS, szervó, klíma, ilyenek, menjen kb 15 000 km-t egy évben és ne akarjon szerelni. (Én imádok babrálni a kocsiban, mégis legtöbbször begurítom a munkába menet a szerelőnek és délután begyújtöm, fizetek. Azért olajat én cseréltem. :D )
Szóval, szigorúan költség szempontjából, mit vegyen Átlag János? 20 éves szívó benzin? 20 éves szívódízel? Vagy 5 éves csodamotor benzin, esetleg egy 1.5 dCi? :) Fontos lenne, hogy az értékvesztés legyen benne, mert anélkül persze, hogy az öregebb kocsinak rosszabbak az esélyei. Nekem épp egy 14 éves PSA 1,9 D-m van, jó eséllyel a motorral nem lesz gondom. A francia villannyal a 2000-es évekből már annál inkább. ;) Szerencsére a motor szinte full mechanikus. Meg olyan, mint egy kompot vezetni...
Kiváncsian várom, mire juttok, mint gyakorlott Olcsójánost, szeretem az ilyesmit.
További jó nyarat,
Tisztelettel
Zoli
Kedves Zoli!
Mivel én is nagyon odafigyelek, mire mennyit költök, elég sokat szoktam foglalkozni a problémakörrel. Igaz, nekem az autó több mint egyszerű közlekedési eszköz – ezzel szoktam védeni az úgynevezett többletkiadásaimat –, de az autózás költségeinek optimalizálása mindig itt motoszkál a fejemben.
Az átlagautósnak, aki kizárólag pénzügyi viszonyban van járművével, 2014-ben Magyarországon a második generációs Prius a tökéletes megoldás, ezt viszonylag magabiztosan merem állítani. Fogyasztása stabilan 5 liter, a használható, tíz év körüli példányok már lecsúsztak a kétmilliós ársáv környékére, és nem várható, hogy középtávon összezuhanna az ára. Megbízhatósága legendás, még fékbetétet is alig kell cserélni. A költségoptimalizálás Csomolungmája, ha beszereltet egy gázszettet – nyugodtan hátradőlhet, rágyújthat egy szivarra, és pörgetheti a megspórolt bankókat, mert ennél olcsóbban lehetetlen autózni, és a lehetőségekhez képest még a környezetet is óvja. Persze nem csekély kompromisszumkészség kell egy Priushoz, ha az ember nem nyűgnek fogja fel a vezetést, de most ugye nem az élményt, hanem a filléreket keressük.
Költség-összehasonlításra a kalkulátorunkat szoktam használni, a forintosítás kedvéért bekalapáltam a megadott 15 ezer kilométeres éves futást, feltételeztem, hogy Jánosunk öt évig tartja meg az autóját, 60 ezerért íratja át, 30 ezer kötelezőt fizet és 12 gépjárműadót. Cascója nincs, 20 ezerért műszakiztat, 7500-anként cseréltet olajat 15 ezer forintért. Jó gumit vesz, 100 ezret is kicsenget egy szettért, amit öt évig használ, akkut 5 évente kell vásárolnia 20 ezerért. Fogadjuk el ezeket az adatokat az összehasonlítás kedvéért, a többi autónál is ezeket fogom használni, a többi mezőt pedig nullával töltöm ki, kivéve az egyéb szervizköltséget, ami egy fontos paraméter.
A Priust kétmillióért vesszük, egymillióért adjuk el öt évvel később, és ötliteres fogyasztással járunk mindenütt. Így havi 62 234 forintért autózunk, legyen ez a referencia. Mi is tudná ezt megverni?
Menjünk el az olcsó dízelek irányába. Ne legyünk nagyon extrémek, hagyjuk ki a csodálatos puruttyadízeleket, hiszen a felvetésben fontos pont, hogy János nem akar szerelni. Tudnék javasolni például egy egyes Focust a strapabíró TDDI motorral, vagy egy malacorrú utáni, de még keresztmotoros Passatot a 90 lóerős TDI-vel. Az idő megmutatta, mennyire masszív darabok, öt-hat literrel megelégszenek, tizenöt éves korukhoz képest nem szoktak gyakran tönkremenni, ha pedig igen, gombokért lehet hozzájuk alkatrészt kapni. Egy jó állapotú gépben talán benne van még öt év, mielőtt felzabálja a rozsda. Kombiként mellesleg még tágasabbak is, mint egy Prius, és valamivel autószerűbb a vezetési élmény, főleg a Focusszal.
Nyolcszázezer körül lehet kapni egy ilyet, bírjon ki öt évet, legyen négyszáz a maradványértéke. Szerintem ez optimista becslés, ahogy az évi átlagos 150 ezres szervizköltség is, de legyünk jóindulatúak. Városban (65 %) egyen hat litert, országúton (25 %) és pályán (10 %) ötöt. A kissé részrehajló számokkal nyertünk – majdnem 500 forintot. Egy ilyen autó tartása havi 61 790 forintba kerül, amin persze lehet faragni használt gumikkal, okosba vett vagy alternatív üzemanyagokkal, de azonos peremfeltételekkel nem igazán nyerő a felállás. Persze, a Priushoz először ki kell köhögni a két misit, ami nem mindenkinek van ott a sublótban, de érezzük, a Toyota megbízhatóbb választás, statisztikailag ritkábban kell szerelőhöz vinni, és klímás, automata váltós, egy generációval modernebb autó. Ha be tudnánk árazni a tizenöt éves olcsó dízellel járó kockázatokat, azt a havi ötszázast is elfelejthetnénk.
Vegyünk egy fiatalabb, ötéves szívó benzinest, amit sokan istenítenek. Legyen mondjuk egy legendásan keveset fogyasztó 1,4-es űrkomp Civic vagy egy Octavia a kifutó 1,6-os motorral. Megjegyezném, nem is olyan könnyű benzinest találni ilyen fiatal autóból, pláne turbó nélkül. Szánjunk 3 milliót a vásárlásra, hiszen egy kicsattanó állapotú, keveset futott autót veszünk, de fogadjuk el, hogy öt év múlva már csak másfelet fog érni. Bánjunk vele ügyesen, fogyasszon városban 7,5-et, országúton 6,5-et, és előlegezzünk meg neki akkora bizalmat, mint a Priusnak, vagyis hogy évi 50 ezer forintnál többet nem hagyunk a szervizben az olajcseréken kívül. Még ha 15 ezerre emeljük a szervizperiódust, akkor is 82 430 forintra jövünk ki, ami már érezhető különbség – az értékvesztés és a fogyasztás dominál ebben az esetben. Egy gázszettel lehet fogni még nagyjából egy tízest, de Prius-szintre szinte lehetetlen lemenni.
Ha még újabbat veszünk, vagy nullkilométeres autót, egyre rosszabb eredményt kapunk, mivel az értékcsökkenés az első években mindent felülír. Az új/használt témát egy kissé polarizáló cikkben már alaposan kitárgyaltuk – szigorúan gazdasági szemlélettel nehezen védhető az újautó-vásárlás, persze cserébe garanciát, őrangyalt, ingyen szervizt meg talán még egy finom kávét is kapunk a szalonban, nem beszélve arról, hogy mi választhatjuk ki az autó színét, és még biztos kifelejtettem egy sor fontos szempontot, amiért vonzó az új autó.
Pénzügyileg még akkor sem éri meg, ha tíz évig megtartjuk: a játék kedvéért kiszámoltam egy új dízel Ceed birtoklásának költségét, hatmilliós vételárral (közepes felszereltséggel), másfél milliós kiszállóval, húszezer forintos éves terven felüli szervizköltséggel, és közel 130 ezer forint jött ki. Egyértelmű, hogy Olcsó János nem vesz új autót.
Ellenben csábító lehet számára egy 1,5-ös dCI, fiatalon, ötévesen, mondjuk egy Mégane Grandtour, hiszen már kétmillió környékén lehet ilyet kapni. Rossz hír, hogy az elődmodell tízévesen már egymilliót sem ér, vagyis számolhatunk egy 1,2 milliós bukóval. De azért üssük be a kalkulátorba az ötfeles városi, négyfeles országúti fogyasztást, hiszen János tud spórolni, és kijön egy egész jó 65 105 forintos havi költség. Hm, még mindig nem sikerült megverni a Priust, pedig bent maradt a táblázatban a 15 ezres olajcsere. Ja, meg az 50 ezer forintos éves szervizköltség, amin még a megrögzött renault-sok is kuncognak.
Lehet persze játszani a paraméterekkel, nyugtatgathatja magát az ember mindenféle bezzeg-példákkal, de látjuk, autót tartani drága móka. Lehet, hogy a fogyasztás, amivel minden tankolásnál szembesülünk, nem is annyira meghatározó, mint elsőre tűnik. És persze az ember szeret spórolni, de lehet, hogy többet ér, ha olyan autóban ül, amit szeret, még ha egy tízessel, húszassal rövidebb is lesz minden hónapban. Ahhoz a 60 ezerhez képest, ami így is, úgy is elmegy, nem is olyan vészes, ugye?
Az igazi Olcsó Jánosok úgyis más beker-árral futnak neki, a 300 ezres – általam is nagyra becsült – régi Swift nagy sláger a használtpiacon. Lehet persze Corsa vagy Fiesta is, de mivel a felvetésben nembütykölős, közepes autóra vágyó embert vizionáltunk, ezeket most csak összehasonlításként hozom fel. Ha öt évet kibír, és még kapunk érte egy százast, valamint 100 ezerből ügyesen megoldjuk az éves szervizt, és mivel kicsi a kereke, 50 ezerből megússzuk a gumiszettet, hat literes fogyasztást feltételezve leszoríthatjuk a havi költségünket 53 ezer forintra. Egy dízel Saxóval, a spúrkirállyal, ötliteres fogyival akár 48 ezerre. Ez sem egy hipertérugrás, a Priushoz képest kemény 14 rugó.
Persze ahány autós, annyi eset, mindenkinek más az igénye, mások a lehetőségei, de akármeddig számolunk, az jön ki, hogy a legolcsóbb, ha nem tartunk autót. Aztán jön az okosan megválasztott használt, és egy új autó ennek majdnem a duplájába kerül. Talán csak a húzósabb futásteljesítményeknél, évi 30-40-50 ezer kilométernél jönnek a speciális esetek.
Vagyis a rövid válasz: Olcsó János Priusszal jár.
Üdv:
Stump András
