Megszüntetni az óratekerést? Íme az ötletem!
Ha minden héten kapnék egy értelmes és közlésre alkalmas olvasói levelet, minden héten megjelenne egy ilyen az aktuális közéleti cikkem visszhangjaként. Legutóbb egy BMW 530d Gran Turismo ügyéről írtam, természetesen ezt az autót is megfiatalították, így teljesen bizonytalanná vált, hogy mire és mikor kell vagyonokat költenie annak, aki majd megveszi. A cikk nyomán írt Mihály, aki szinte mindent másként lát mint én. Nagyon jó, amikor előáll valaki az ellenvéleményével, feltéve, hogy az állításai nem kizárólag a velem kapcsolatos szimpátiára vagy antipátiára korlátozódnak, mert a cikk szerzője sosem lényeges, csak az ügy számít. Olvasónk megfejtette a magyar használtautó-piac egyik nagy problémáját, persze én is kapok a fejemre a levélben, így válaszoltam a levélre.
Feladó Mihály
Címzett Zách Dániel
Dátum 2017. október 11.
Tárgy Óratekerés ellen
Üdvözlöm a szerkesztőség minden tagját!
A véleményemet szeretném megosztani az "óratekerős" témakörben. Engem kifejezetten untat a hétről-hétre meglebegtetett cikk "Lám-lám! Ismét lelepleztünk egy gazembert!" címszó alatt. Szerintem ez azt a képzetet erősíti az olvasókban, hogy nem lehet megbízható futásteljesítményű használt autót találni a piacon és/vagy minden kereskedő át akar ejteni.
Nem tudom, hogy mi a célja ezeknek a folyamatos leleplezéseknek, de az az érzésem, hogy csupán a cikk szerzőjének a bulvár-újságíró énjének az exhibicionista kifejezése. Ez nekem már sok a negatív hírekből. Egyébként szerintem ez az óratekerős téma túl van dimenzionálva (lerágott csont). Hogy miért, azt röviden ismertetem.
- Meggyőződésem, hogy használt autó vásárlásakor állapotot veszünk, nem pedig futástejesítményt (erről rengeteg írás található a világhálón).
- Tudom, hogy az átlag magyar autóvásárló kékül-lilul, amikor kettessel kezdődik a kilométer-számlálón kijelzett hatjegyű szám (ez bizonyosan erősíti az óratekerési szándékot az eladók oldaláról).
- Elismerem, hogy egy valós nagyobb futásteljesítmény következtetni enged egy közelgő nagyjavítás szükségességére (zsebbe nyúlós kérdés, amitől retteg a vevő, nehogy egy fillért is rá kelljen költeni az "új" autóra).
DE!
- Tegyük fel, hogy a kilométerszámláló csak ötszámjegyű, és kifejezetten csak a szervizintervallum jelzésére szolgálva visszaszámol. Az esedékes szervizmunkálatok megjelennek a kijelzőn, vagy kiolvashatóak az autó kompjúteréből. A napi futásteljesítmény számláló és az üzemanyag átlagfogyasztás, az átlagsebesség kijelzése szerintem nem ütközik ezzel az elmélettel.
Ezzel a megoldással egycsapásra megszűnne az óratekergetés értelme és megszűnne a hozzá kapcsolódó büntetőjogi alakzat is. Az óratekerős cikkezés is okafogyottá válhatna végre. Tudom, hogy naív, idealista és hozzá nem értő vagyok ebben a kérdésben (is), hiszen ezzel az elmélettel figyelmen kívül hagyom a magasabb fogyasztóvédelmi- és más bonyolultabb társadalmi-, technológiai- és fejlesztési dimenziókat. Viszont ha az a cél, hogy minél bonyolultabb és kifinomultabb technológiák, felügyeleti rendszerek kerüljenek alkalmazásba, akkor nagy bizonyossággal kijelenthetem, hogy a trükközések és csalások végeláthatatlan áradatával fogunk találkozni (lásd: dízelbotrány - már akinek ez botrány).
Ennek is főként az újságírók örülnek, hiszen lehet min csámcsogni időtlen-időkig (információmorzsákból, félinformációkból, szaftos történeteket kerekíteni, csak, hogy rettegjen és ámuljon az Istenadta nép).
Ez az én véleményem: Sokszor az egyszerűbb, az jobb - és a kevesebb, az több.
Pozitív dolgokra koncentrálni, negatív kérdésekre kevesebb erőforrást pazarolni. Ezzel együtt jó munkát és szakmai épülést, továbbá gyarapodó anyagi elismerést kívánok minden totalcaros munkatársnak!
Mihály - Cegléd
Kedves Mihály!
Bár nem értek egyet a leírtakkal, levelét tartalmi változtatás nélkül szeretném közölni az újság olvasói rovatában. Az óratekerés problémájának nagyságáról kevés támpontunk van, de a német Der Spiegel szeptemberi cikke ad néhányat, a Hvg.hu szemlézte, érdemes elolvasni. A német biztosítok kutatása szerint minden harmadik ottani használt autó futásteljesítményénvel csalnak és ezek jelentős része éppen akkor tolat néhány földrésznyit, amikor már biztos, hogy kiviszik az országból és eladják például Magyarországra, vagy Romániába.
Amikor hasonló eseteket dolgozok fel, kevésbé a szereplési vágy, mint inkább a becsapott vásárlók egyéni drámái kapcsán érzett empátia vezet. Az utóbbi években rengeteg olyan történettel találkoztam, amelyben valaki jóhiszeműen vett egy autót, majd az részben vagy egészben a bevallottnál magasabb futásteljesítménye és/vagy karbantartatlansága miatt jelentős anyagi áldozatokat követelt és mindig jönnek az újabb tanulságok. Úgy gondolom, továbbra is beszélnünk kell csalásokról, az állam passzivitásáról és a vásárlói jogérvényesítés nehézségeiről, mert a többség fogalmatlanul költi a pénzét a piacon és senki nem áll az áldozatok mellé. Nem jó ország az, ahol ilyen kis kockázattal történhetnek hasonló bűncselekmények, de amíg ez így megy, a megelőzés és a felvilágosítás lehet a megoldás, amelyben internetes újságként részt kell vállalnunk.
Üdvözlettel: Zách Dániel
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
