hirdetés

Vágjunk a közepébe, hiszen nincs mit szépíteni azon a dolgon,
hogy az idei Forma-1-hez hasonlóan a raliban is kissé egyhangúra
sikeredett a bajnokság. Azért az első helyet még nem passzolgatják
egymásnak, bár megtehetnék, hiszen általában a Peugeot-s versenyzők
osztozkodnak a dobogókon. A VB vége felé közeledve pedig már a
pontverseny is kezd szűkülni, így hát a hétvégi új-zélandi futam
sokat nyomott a latban.

Ez az 1800 kilométeres - melyből mindössze 414 volt gyorsasági -
verseny akár el is dönthette a világbajnokság sorsát, mind az
egyéni, mind a csapatversenyben. A tavalyi végeredmény, és a
Peugeot-k fölényének tudatában Richard Burns volt a legesélyesebb
(tavaly ő nyert itt, idén meg Peugeot-ban ül) a győzelemre. De
azért számolni kell a jó öreg skót McRae-vel is, hiszen a tavalyi
második helyezése sokat sejtet, és igazából még nincs számára
lefutva ez az év, annak ellenére, hogy már aláírta a szerződését a
jövő szezonra a Citroënnél.

A -12 órás időeltolódás miatt napközben nyugodt voltam, sőt
éjszaka is nyugodtan aludtam az első versenynap alatt. Péntek
reggel aztán mikor bekapcsoltam a telefonom, hidegzuhanyként ért a
hír, amit az ömlesztve kapott SMS-ekben olvastam. Míg én nyugodtan
húztam a lóbőrt, nagyjából éjfél körül, a negyedik gyorsaságin
személyes kedvencem, Colin McRae megint eldobta a kanalat, és a VB
esélyei (bár titkon tudtam, hogy már nincsenek is) egy
szempillantás alatt elszálltak. A belsőkamerás felvételen is
tisztán hallható, mikor az útról lecsúszva beleállt a fába, ő is
csak ennyit tudott kinyögni: fakk. És mindezt a harmadik helyről, a
kedvenc futamán... Ááá, hagyjuk, pápá idei ezüstérmes esélyek,
szerintem innentől fogva teljes erővel a citromra fog koncentrálni,
bár egy hazai győzelem búcsúként...

Burns pedig az elvárásoknak megfelelően az élen hajtotta az
oroszlános verdát. Mögötte - Colin kiesésével simán össze tudott
állni a triumvirátus - Rovanpera és Grönholm lihegett. Nem tudok
elmenni azon tény mellet sem, hogy a négyszeres világbajnok Mäkinen
is ott tudott lenni az ötödik helyen, ami nem szokása mostanság.
Előtte pedig a meglepetésember, Jani Paasonen a Mitsubishi-vel, aki
az ötödik szakaszon abszolút időt villantott, melyet Mitsubishivel
a tavalyi Safari Rali óta nem tudott senki legyártani. Aztán ott
volt még az elején a két maradék Fordos, Martin és a pörgő-forgó
Sainz, ebben a sorrendben. Meg még Solberg, Loix és Kankkunen. A
Skodások is elbúcsúztattak egy versenyzőt, Eriksson volt az, aki
már a második szakaszon letörölte az Octavia WRC-t az útról, mivel
hiába taposta a fékpedált. Így Gardemeisterre maradtak a mundérral
kapcsolatos dogok. Virított is egy nyolcadik időt a negyedik
szakaszon. Szóval így telt az első nap.

Itthon meg az éjjel közeledtével már érkeztek is a következő nap
délelőtti eredmények. Mivel a második nap az első 15 autó fordított
sorrendben rajtol, ezért nem olvastam el egy SMS-t sem, inkább
kikapcsoltam a telefont. Majd reggel mindet egyben - gondoltam. Aztán
kialudva magam, reménykedve a Peugeot-k elfáradásban, szép sorban
elolvastam a híreket. Az a Richard Burns, aki a tavalyi VB címet
birtokolja, és igencsak nagy reményekkel hajtogatta be magát az év
elején a 206 WRC-be, eddig szinte semmit sem virított a csapatnak.
Mondom: eddig, mert most meg utolérhetetlennek bizonyult. Fényévekkel
autózott még a csapattársai előtt is. Egyedül talán Grönholm tudta
tartani a lépést, mindössze néhány tizeddel kalapálták egymást, de
Burns első napi, közel 30 másodperces előnye megingathatatlannak tűnt,
sőt.

A 14. gyorsasági után már 45 másodperccel vezetett Grönholm előtt.
És vajon mi szokott történni ilyen esetben a lányregényekben? A
királyfi az ezüstszínű autóban megérkezik, győz, és boldogan
élnek... Ez azonban a legrealitibb só, ami csak létezhet, így aztán
Burns sem győzött le mindenkit, hanem inkább ő is leesett az útról
és elköszönt minden reményétől. A csapat elmorzsolt egy
könnycseppet, és vad számolásba kezdett. Csupán 3 pontot kellett
elérniük, hogy már most kezükbe foghassák - ki tudja hanyadszor - a
csapat győzelemért járó kupát. Az élen még mindig két autójuk
haladt, így Corrado Provera - a főnök - még nem kezdte ráncolni a
szemöldökét.

Annál inkább ráncoltak a Mitsubishisek. Paasonen üstökösként
repesztett a későn érkezett, viszont annál sikertelenebbnek látszó
Lancerral. Csapattársa, Delecour a 13. hely környékén kolbászolt.
Az üstökös dolog azonban tiszavirág életűnek tűnt, mivel Paasonent
is elérte az útról való leesés, és kiesés sorsa. Az ötödik helytől
búcsúzott pont akkor, mikor a csapat vezetői már a felemelkedést
látták lelki szemeik előtt. Öröm az ürömben, hogy így legalább
Delecour egyel előrébb került.

Subaruéknak viszont nem lehetett okuk panaszra. A Peugeot után a
második legsikeresebb brigádot mondhatták magukénak, mivel a
harmadik és a negyedik helyen Solberg, és Mäkinen tanyázott. Gond
nélkül suhantak, és ez igencsak jó reklám az Impreza 2003WRC
debütálása előtt. Gardemeister pedig tovább hozta formáját a
Skodával beékelődve - Kankkunen, és Loix mögött, valamint Schwarz
előtt - a Hyundaiok közé. A partoldalt is megjáró Schwarz -
ugyanott, ahol Colin kiesett, és csoda, hogy tovább tudott menni -
előtt azonban még ott volt Delecour is, ahogy Kankkunen előtt is
ott volt még Sainz. Ő maradt a Ford csapat számára egyedül, mivel
az észt Markko Martint is elérte a zélandi sors, leesett-kiesett.
Mentségére legyen mondva, most volt itt először életében. És ne
feledkezzünk meg még egy Peugeot-ról, a Panizzi testvérek szép
csöndben feltornázták magukat a nyolcadik helyre.

A vasárnapi végeredményt már szombat éjszaka tudtam. Kettős
világbajnok avatással zárult a futam. A hátralévő Ausztrál, és Brit
futam eredményétől függetlenül a Peugeot nyerte a gyártók
versenyét. És persze, hogy tudom, hogy már harmadszor. Ez azonban
egyelőre nem hivatalos, mert a csapatok csak év végén,
visszamenőlegesen kapják meg pontjaikat, így elkerülendő az olyan
helyzet kialakulását, mint amikor a Toyota csapat bepróbálkozott a
tuti turbószűkító-állító szerkezettel, és a lebukás
következményeként évad közben kellett megfosztani a pontjaitól. Az
egyéni világbajnok pedig ismét Marcus Grönholm - másodszor-, a
hórihorgas finn, aki csoda, hogy elfér abban a pici autóban.

Végeredmény:

Pontverseny: pilóták

Pontverseny: gyártók