1700 kilométer három nap alatt, négy gyerekkel

Nyáron költözünk. A cél Németország, azon belül is valószínűleg Drezda. Munkaügyben, de úgy tűnik, tartósan. Alaposan átgondolt ötlet, de a gyerekek azért érthetően félnek a nagy változástól. Ezért találtuk ki, hogy megmutatjuk nekik az országot és a várost, útba ejtve Prágát, amit mi nagyon szeretünk. Így a költözéskor nem egy teljesen idegen városban találják majd magukat. Emlékszel, mikor itt fagyiztunk? Persze, ott meg a Közlekedési Múzeumban voltunk, rémlik?

Volt még egy motivációnk. Tavaly június óta szinte még kirándulni is alig voltunk együtt a feleségemmel. Akkor Ausztriát jártuk meg héthónapos terhességgel, aztán le is zártuk a témát. A gyerekekkel persze kirándultunk még néhányat, de Kátya Karolina szeptemberi születésétől nem mozdultunk szinte semmit. Ja, mégis: költöztünk egyet a 150nm2-es, óriásgarázsos bérelt házból egy plusz két félszobás panelba.

Hiányzott hát a változatosság, menni, kirándulni. Belőttünk egy hétvégét, ami nem húsvétra esik – hiszen akkor mindenhol tömeg van -, és elkezdtük összerakni az utazást.

Szállás

A kiindulási pontunk ilyenkor mindig a booking.com. Bevált helyünk Prágában a Motel Grado, de rájuk most nem számíthattunk - nem tudtuk megoldani, hogy egy szobába kerüljünk. Ötágyas szobákat kerestünk, nem akartunk külön aludni a gyerekektől, viszont ragaszkodtunk a külön fürdőszobához. Nem a gyerekektől, a többi lakótól. Nem volt sok lehetőség, pedig jóval a kitűzött időpont előtt elkezdtünk nézelődni. A választásunk végül a Hotel Brilliantra esett. Kínáltak ötágyas szobákat, amik a képek alapján egész pofásnak tűntek. Az ár is barátságos volt, foglaltunk hát egyet gyorsan.

Az ilyen szállodák értékelésére találták ki az "Ár/érték arányát tekintve megfelelő" kifejezést. Lefordítom: borzasztóan büdös, ósdi, lelakott szobát és fürdőszobát kaptunk, nem működő, ezeréves felszereléssel, de legalább nem került rohadt sokba. Aki sörtúrára készül a haverokkal, annak bátran ajánlom - jó sokat kell gyalogolni a metrótól, addig is tisztul a fej hazafelé, aztán az ajtóból be lehet esni az ágyba. Akár mind az ötbe.

Mindegy, az árban foglalt svédasztalos reggeli legalább jó volt, - éreztem is némi elégtételt, amikor a korgó gyomrú Botond rutinos kokós módjára gyakorlatilag egy orlyukkal felszívta a sütistányér-joghurt-narancslé vonalat.

Autó

Kellett egy autó. Prágába legutóbb vonattal mentünk, de az még nekünk, felnőtteknek is hosszú volt. A gyerekek minden bizonnyal megőrültek volna, és az összes velünk utazót is az őrületbe kergetik, ha ugyanezzel próbálkozunk. A repülő szintén nem alternatíva, ahhoz nincs elég messze.

A Swiftben viszont nem férünk el mindannyian, a Zombiban meg mondjuk még úgy sem. Erősen érik már egy sokszemélyes autó beszerzése, de a  betervezett költözés miatt magyar rendszámos autót már nem akarok venni. Felmerült egy Ulysse kereszt-használtteszt, de az Opel fekínált az útra egy remek Vivaro Tourt. Abban van hely rendesen, elférünk mind, a csomagokkal együtt. Nagy mázli, hogy az autó hétszemélyes, így a fekvő bébiülés és az ülő gyerekülés között billegő Kátyát aktuális kénye-kedve szerint rakosgathattuk ide-oda.

Apropó, ülés - az autó alattomosan és sunyin onnan támadt, ahol legkevésbé számítottam rá. Kényelmes volt ugyanis az ülése. Nekem, aki a legkülönbözőbb autóülések közül egyet sem találtam, amn akár ötven kilométert tudnék egy pozícióban ülni, gyakorlatilag Prágában tűnt fel, hogy egyáltalán nem nyúltam az állítókarokhoz.

Hátul valamivel spártaibb a két üléssor, de a gyerekeket nem zavarta. Némi hajrángatással lejátszották, ki kezelje elsőként a fűtés-szellőzés szabályzóit, ezzel eldöntve a Kátya mellett helyet is egyben, és ettől kezdve csak a párszáz kilométerenkénti helycserék hoztak változatosságot. Szerencsére nem maradt semmi a kezükben, bár az oldalajtó tolóablakánál azért rezgett a léc. Talán csak az mentette meg a bizarr konstrukciójú reteszt a töréstől, hogy indulás előtt megnéztem, mennyibe kerül egy ilyen, és kiszámoltam nekik, hány havi zsebpénzéről mond le, aki elrontja.

A csomagtartó kisbuszos méretű, nem volt tehát meglepő, hogy a bébiüléshez tartozó babakocsit simán elnyelte, aztán desszertként befogadott még fejenkét egy jól megpakolt táskát, egy karton ásványvizet, hűtődobozt, a kalaptartóra meg egy rekesz nassolnivalót.

Úticélok

Ha már autóval megyünk, kihasználjuk azt a szabadságot, amit nyújt. Így nem kell nagyjából öt órát ülni az autóban kisebb pisi- és kajaszünetekkel, hiszen bármikor megállhatunk, ha útközben érdekes helyek mellett haladunk épp.

Márpedig érdekes helyek vannak bőven. Nem a szokásos múzeum-székesegyház-vonalon akartunk elindulni, sokkal inkább olyan helyeket kerestünk, ami TÉNYLEG érdekel mindannyiunkat. Erre a kedvenc eszközöm a Wikimapia. Aki nem ismeri, az sem fog meglepődni – ez gyakorlatilag egy térképes Wikipédia. Közösségi tartalom kategorizálva – ez itt például Budapest és környéke, megjelölve az „Érdekes hely” címkét kapott helyek. Van miből válogatni, ha utazást tervezel, kedves Olvasó, ne mulaszd el végignézni a megcélzott környéket!

A mi alapvető útvonalunk péntken Budapest-Pozsony-Brünn-Prága volt autópályán, másnap Prága-Drezda-Prága Ústi nad Labemen keresztül, vasárnap pedig a pénteki fordítottja. Nagyjából 20-30 kilométeres kitérőket terveztünk be, de volt, ahol ezt nem tartottuk szigorúan.

A látnivalókat úgy válogattuk össze, hogy mindenkinek legyen egy kicsi benne. Bendegúznak bunker, Botondnak versenypálya, Rozinak királykisasszony-vár, a feleségemnek Prága és Drezda, nekem meg mindegyikből egy kicsi.

Áram, internet

A projekt legnehezebb része persze még mindig a gyerekek kordában tartása az idő alatt, amikor az autóban tartózkodunk. Arra még csak-csak volt megoldás, hogy tölteni tudjunk, hiszen egy kisebb inverter is elegendő néhány telefontöltő működtetéséhez. Szivargyújtóba az inverter, inverterbe az elosztós hosszabbító, és máris megoldva gyerekek szórakozása és a navigációként szolgáló tablet egyaránt.

Másik, nehezebb kérdés az internet. Ez már a kölkök szórakoztatásánál valamivel messzebbre mutat, hiszen egy Google Maps-hez, vagy az úticélok keresgéléséhez is szükség lehet rá, ha menet közben ritmust váltanánk. Szerencsére már jóideje nyúzok egy ilyen wifi routert, amibe csak SIM-kártya kell, és máris csatlakozhat hozzá akármennyi eszköz. Magyar SIM-et vittünk magunkkal, szlovák, cseh vagy német feltöltős mobilnetet pedig 10 euró körül már beszerezhető. Más kérdés, hogy utóbbiakra végül nem volt szükség. Minden McDonald’sban van ugyani ingyen wifi, ha fogyasztani nem is feltétlen akarunk, a parkolóból is megcsapolható végszükség esetén.

Persze induláskor kiderült, hogy a nagyjából tíz éve vásárolt inverterem egy laza pukkanással befejezte a működését, így az utat invertervásárlással, és emiatt kisebb, úgy kétórás késéssel kezdtük...

Navigáció

Ez volt talán a legnehezebb. Persze, van papíralapú térkép, én is azzal kezdtem kirándulni, de ne legyünk már ál-hipszterek – a navigációs rendszerek két nagyságrenddel kényelmesebbek.
Viszont kell hozzájuk szoftver. Az autóban egyébként volt gyári navis rádió, de annak kezelését épp csak annyira sikerült elsajátítanom, hogy random rádióadót tudjunk hallgatni rajta. (Még a pontos időt is téli időszámítás szerint mutatta, annyi időt nem töltöttünk együtt, hogy megtaláljam, hol lehet beállítani. Pedig pofás: egy élethű sárga Vivaro közlekedik a képen. A gyerekeknek az első nap sikerült is beadni, hogy azok mi vagyunk, a mögöttünk jövő fehér furgon vesz minket kamerával, mert benne leszünk a tévében. Hosszasan integettek a mögöttünk jövőnek hátrafelé, amíg valamelyiknek eszébe nem jutott, hogy a mi autónk fekete. Na mindegy, a gyári navigációt kizártuk.

A legegyszerűbb a Google Maps, vagy a már szintén Google-tulajdonú Waze, ezek azonban folyamatos internet-kapcsolatot igényelnek. Elvileg van megoldás a térképek cache-be való letöltésére, nekem azonban ez a gyakorlatban még sosem sikerült. Így – hacsak nem vásárolunk be mindhárom ország SIM-kártyájából – ez a lehetőség csak Rajkáig élt. Éppen arra a szakaszra, ahol nincs is rá szükség. Néhány éve szinte kizárólagos opcióként még csak az iGO jöhetett volna szóba, mára azonban szép számmal van kihívója – és itt nem csak a Garmin vagy a TomTom fizetős szoftvereire gondolok.

Androidra és iOS-re is akad bőven ingyenes navigációs app – én némi előzetes tesztelés után a MapFactor Navigator mellett tettem le a voksot. Más kérdés, hogy az ingyenes OSM (Open Street Map) térképei mennyire alkalmasak a pontos navigálásra. Ha van időnk előzetesen útvonalat tervezni, és hajlandóak vagyunk kényelmetlen GPS-koordinátákat beírogatni érintőképernyőn, akkor bőven elegendő az OSM. Házszám-szintű navigációra azonban nem alkalmas, ha menet közben kell cím alapján megtalálni valamit, nem nélkülözhetünk valami komolyabb, fizetős térképet. Ez egyébként a Map Factor Navigatorhoz appon belül is megvásárolható, egy ország térképét 15 euróért kapjuk meg.

Mindenre felkészülve a Navigatort a kínai okostelefonomra és a tabletemre is felraktam, sokszor kíváncsiságból egyszerre futtatva. Fura tanulság, hogy bár a fémes réteggel bevont szélvédők igen durván árnyékolhatják a GPS-vételt, én ezt nem tapasztaltam. A térdmagasságban dolgozó tablet és a szélvédőn ide-oda rakosgatott telefon között nem volt érdemi különbség.

Gyerekülés

Az egyik legnehezebb részlet. Kátya egészen eddig egy 9 kg-ig hitelesített bébiülésben utazott. Jelenleg valamivel 8kg felett van, eszerint tehát még jó volna neki, de hosszában már gondok vannak. Ráadásul igen megjött a kedve az üléshez, és így ha neki ülni van kedve, hát ülni KELL. Ha szükséges, hát a bébiüléssel együtt vágja magát függőlegesbe.

Bevásároltunk tehát egy 9-18 ill. 18-36kg között használható gyerekülést. Belepróbáltuk vásárláskor, hogy fixen rögzíthető legyen benne a leánygyermek, így nyugodt lelkiismerettel használtuk az utazás alatt. Persze ennyi idősen az alvás is igen fontos, vittük hát a bébiülést is, és Kátya aktuális hangulatához illesztve használtuk felváltva. Végül igen kellemeset kirándultunk, a gyerekek jól bírták az utat a legkisebbel bezárólag - bár azt nem kalkuláltuk bele, hogy a gyönyörű prágai látképre nem csak mi, de Kátya első foga is kíváncsi lesz. Így a két prágai esténk jelentős része egy fogfájós, és ettől borzasztóan dühös tasmán ördög megnyugtatásával telt, a fennmaradó időt azonban igen kellemesen töltöttük.

Nemsokára elmesélem.