Száznegyven kilométer szerpentinen

Delta Kommandó: A Bánsági-hegyvidék

2017.10.31. 06:12

Ha Romániáról és izgalmas szerpentinekről beszélünk, elsőre mindenkinek a Transzfogaras ugrik be. Másodikra meg esetleg a Transzalpina. Pedig van azért még ott más is. Nem is akármilyen utak!

Hajtűkanyarok, szűk fordulók és hosszú S-ek - ez a Transzfogarasi út. Románia legismertebb útja, pedig a legenda szerint azért született meg, mert Ceaușescu megalomániája miatt valami nagyobbat, hatalmasabbat akart építtetni, mint a Transzalpina. Sokak szerint ez nem jött össze neki, de a két leghíresebb román szerpentinen túl is van még élet.

Amikor Zombi összeállította a Delta Kommandó útitervét, erősen bizonytalan volt, hogy a Transzalpina nyitva lesz-e még. Ezért azt csak kérdőjelesen véstük be, viszont a Bánsági-hegyvidéken mindenképpen át kellett kelnünk. A határátlépés után tehát rögtön Resicabányát írtuk be a naviba, ami a számomra meglepően hosszú szerpentintúra belépőpontja volt. A cél pedig Orsova, egy Duna-parti település, ahonnan rögtön két kitűzött célunk is könnyen elérhető. Ez a táv úgy 140 kilométer - képzeljük csak el, hogy mondjuk Budapest és Eger közt végig kanyargunk.

Kanyarvadászatra nyilván nem egy hátul merev hidas, laprugós pickup a legideálisabb választás, főleg, ha közben a rekesz sör meg a fasírtok flippereznek a platón. Mi azért nem jöttünk zavarba, főleg, hogy Iván finoman jelezte, hogy időnyomásban vagyunk, tök jó lenne haladni is, nemcsak tötymörögni. Hát, ő kérte... A kanyarokba nyilván nem fekszik be úgy, mint egy rendesebb futóművel szerelt sportautó, a kigyorsításnál meg a hatos automata késik egy kicsit, de pickuphoz képest egészen tisztességeset lehet vele kanyarogni.

Ezt igazából két dolog is alátámasztotta: egyrészt nem nagyon ért utol minket senki, inkább mi estünk rá néha egy-egy helyi autóra. Másrészt Zombi legalább egy árnyalatnyit fakult, de mentségére szóljon, hogy hősiesen igyekezett lent tartani a kis Vukot, és amikor felajánlottam, hogy elveszem, csak az órát mutogatta, röhögött, és biztatott, hogy menjek nyugodtan. Elvenni csak akkor kellett kicsit, amikor valami fura állagú csapadék szórta meg a szélvédőt - havas eső lehetett, ami később valami jegesebb formát is öltött.

A Bánsági-hegyvidék maga egyébként egy csoda. Több nemzeti parkja is van, vegyesen láttunk sziklás hegyoldalakat és színes lombkoronákat - az őszi színek játékát csak a borús idő tolta el egy kicsit. Autózásunkhoz nagyon jól jött, hogy igen gyér volt a forgalom, és szinte hibátlan az aszfalt, de nemcsak erre a célra tökéletes a hely, hanem kirándulóknak is frankó.

Az mondjuk kevésbé vicces, amikor egy-egy szembejövő kamion elől menekülni kell, és a kilincs három centire közelíti az útszéli betonkorlátot, de kimozogtuk azt is. A 3,2 literes öthengeres dízel erőtartaléka meg a 10-12 százalékos emelkedőkön is elég, egy pillanatig nem éreztük még kevésnek sehol. Az első nap durván 850 kilométert tekertünk bele, ami a megállásokkal együtt nem is rossz, de van még előttünk bőven.

A delta kommandó kalandjai

Egy külön világ, autók nélkül
A vallásuk miatt a mocsárba költöző lipovánok, magyar nyelvű telepesek és egy véget nem érő nemzeti park.
A deltában edzettek, lenyomták az egész világot
Kinek kellenek überdrága sportlétesítmények, ha ott a Duna? Csak kitartás és elszántság kérdése minden.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.