Autóbérlés vs autótartás - kinek melyik éri meg?

Mindkettőnek megvan a maga előnye: a birtoklás meghatározhatatlanul bizsergető élmény, a kiszámíthatóság, a mindig ott lét is javarészt pozitív. A bérlet ennek a fordítottja, a kötöttségek nélküliség, a szabadság és a választás lehetősége is mámorít, akárha nőről volna szó. Előbbi házasság, utóbbi kényszerű khm... kicsapongás. Az ósdi autó-nő párhuzam a tekintetben tovább is fűzhető, hogy egyiket sem feltétlenül muszáj tartani, a legtöbb esetben viszont kellemesebb velük az élet, csak a költségek eltérőek. Ezeket mindenki saját szükségletei szerint osztja meg a kettő között (feminista horkanások ellen helyettesítsük a nőt férfival). A cikk azt vizsgálja, hogy kinek lehet érdemes lemondani az állandó költségekkel járó autófenntartásról, és kinek nem.

A bérlés vs. birtoklás dilemma az autóhasználati szokások, nem, kor, anyagi helyzet, lakóhely függvényében változik, tehát univerzális válasz nincs. Az viszont már előre sejthető, hogy a vidéken ingázóknak nem opció a bérlés, hisz az autókölcsönző jellemzően nagyvárosi alkotmány, az autómegosztó appon is üresen tátong a járás térképe. (További interaktív ábrákért irány a Forsense oldala.)

Sajátom, enyém, nem másé

A birtoklás fétis. A Totalcar-szekértábornak nem kell ecsetelni a fantasztikus érzést, amikor megpillantja az ember saját személyiségének gépi tükrét, státuszának szimbólumát, ami ennélfogva plusz kiadásokat is megérhet neki. Sokaknak viszont csak szükséglet: az emberek 40%-a vagy munkahelyre jár vele, vagy egyenesen munkaeszközként használja, így esetükban az autóbérlés szóba sem jöhet. Az ő gyakori autóhasználatukkal szemben az átlagos évi futásteljesítmény Magyarországon 16000 km, sőt normál esetben az emberek kétharmada nem is megy többet napi 20 kilométernél. Nekik hozzávetőleg 250 ezer forint üzemanyagköltség megy el per annum. Ez az összeg hétről hétre kimászik a bukszából, tehát szem előtt van. Emellett a kötelező biztosítás és a gépjárműadó is javarészt statikus kiadás, könnyű velük számolni, ám kis túlzással rajtuk kívül minden egyéb költség csak sunnyog: szervizbe, vizsgára is éves léptékű időintervallumban kell vinni az autót, az esetleges javításokat, útdíjakat, parkolóautomaták torkában eltűnt kétszázasokat pedig nehéz számon tartani. Az újabb autóknál jelentős értékvesztést meg nem is akarjuk.

Ha érdekel, mennyit költesz havi szinten az autódra, pörgesd végig a Kiszámoló-blog kalkulátorát, vérmérséklettől függően egész meredek számot fogsz látni a végén: az én visszafogott 1.4-es, 10 évente cserélt, cascótlan autóra vonatkozó számolásomra havi 50000 forintot, a Totalcar korábbi, átlagosra belőtt adataiból több mint 80000-et dobott a gép. Ebből az összegből nagyjából 1200 kilométert megyünk. Ezekhez az átlagokhoz fogjuk viszonyítani a bérlés költségeit. (Akik a tikkadó habszivacs gőzeit szeretik szívogatni, és dafke új autót vesznek hitelből, azokkal most nem foglalkozunk, ahogy a lízinggel sem, mivel túlnyúlnak a cikk keretein.)

Alternatíva 1: a nagy kölcsönzők

A hagyományos, nemzetközi kölcsönzők (Avis, Europcar, Hertz, Sixt, stb) a legdrágábbak: általában néhány éves, maximum 30000-es futású autókat adnak bérbe súlyos tízezrekért: a legalacsonyabb kategóriából (Suzuki Swift) napi 14000 forint környékén lehet válogatni, cserébe a szolgáltatás általában elsőosztályú: assistance, országos matrica, választható extrák, gyerekülés. Az Avis-nél 3 nap alatt érjük el a 80000-es költséghatárt: a bérlés 50000 forint, plusz a levezethető maximális 750 kilométerre való üzemanyag. (Tipp: ne felejtsük el, hogy ha tele kapjuk, tele is adjuk vissza, különben a kölcsönző erősen srófolt áron számítja fel a különbözetet.) Ez a fajta kölcsönzés tehát bődületes luxus, felejtsük el.

Alternatíva 2: a kisebb kölcsönzők

Az olyan, közepes kölcsönzők, mint az Avalon, a fenti, nemzetközi láncok árainak nagyjából felén dolgoznak (a kis kategória ~8000 pénz), ezek alatt pedig ott vannak a kisebb, akár családi vállalkozások is, amik napi 5-6000 forintért kínálnak vásott, de működő, tizenéves autókat. A kínálat legalját is itt kell keresni, napi 2-3000 forintért is lehet találni régi Swifteket. Az árral arányosan csökken az autóval és a céggel szembeni bizalom, és növekednek az emberben a fenntartások: külvárosi, málló vakolatú irodában egy példányban kinyomtatott szerződést aláírni nem bizalomgerjesztő, a 300 ezret futott, elöl-hátul alapozófestékkel összekenyt Toyotát meglátva pedig tovább gyűrűzik a kellemetlen érzés a kisagyba, igaz, legtöbbször alaptalanul. Az olcsóság ára a kockázat. Mivel ezek a kölcsönzők árra és állapotra nagyjából megegyeznek a következő alternatívával, ezeket ott fogom összegezni.

Alternatíva 3: a közösségi megosztás

Beállítottság kérdése, hogy jobb vagy rosszabb alternatívának tekintjük-e az olyan P2P (peer to peer) autómegosztó portálokat, mint amilyen a magyar alapítású Autopal. Itt magánember adja bérbe magánembernek a saját autóját, a cég csak platformot biztosít, és leveszi a maga sápját. Az ár mindenesetre versenyképes: a minimális 5-6000 forintért üzembiztos, bár a felhasználók nyomait, mint fatörzsbe vágott monogramokat hordozó autókat kapunk. A foglalás online történik, szerződés szintén csak digitális formában van, de mivel a rendszer a felek közötti bizalomra épít, a magyar közegben csak nehezen terjed. Épp az informalitás szürkezónájában való téblábolás miatt mindkét irányba lövellhetnek méregető pillantások.

Én mondjuk sosem tapasztaltam bizalmatlanságot, a tulajdonosok annak ellenére voltak mindig segítőkészek, hogy az ő tőkéjük volt/van valamelyest veszélyben, bár casco kvázi kötelezően van az autókon, amiből a kölcsönvevőt csak az önrész terheli.  Sajnos a kínálat nagy része Budapesten koncentrálódik. A 80 ezres keretből itt (és a kisebb kölcsönzőknél) már egész kövéret lehet autózni: olcsó, de nem csotrogány autóval 8 nap bérlésre és a maradék üzemanyagra futja, de tulajdonostól függően itt is lehet kilométer-limit, és - az Autopalnál - minimum 1 és maximum 30 nap a bérlési idő (korrekció: van lehetőség hosszabb bérlésre is, csak 30 naponta meg kell újítani a foglalást).

Alternatíva 4: vállalati carsharing

A negyedik alternatíva az előzőeknél is tovább megy a költségek integrálását illetően: a nagyobb cégek által működtetett autómegosztók, mint a Mol Limo, a GreenGo vagy a ShareNow mindent beépít a percdíjba. A felhasználónak sem tankolni/tölteni, sem a parkolást/útdíjat nem kell külön kifizetnie, az utazás befejeztével egyben, egyből vonódik az összeg a kártyáról. Cserébe drága és nem is mindig kifizetődő: ha hihetünk néhány olvasónknak, a Mol Limo kilencszáz milliós veszteséggel üzemel, Franciaországban is csődbe ment már hasonló cég.

A percdíj 80-100 forint környékén mozog, havi előfizetéssel kevesebb. Az egész konstrukció viszont nem számol a hazai kultúrkörrel: a percdíj miatt sok felhasználó tiporja az autókat, cikáznak a forgalomban, és mivel nem a sajátjuk, szarnak is rá magasról: sokszor vállalhatatlan állapotban adják le őket, csak győzzed körbefotózni a régi sérüléseket, és kiszúrni a frisseket. A Mol szerint az átlag szessön 10 km és 1100 forint (három BKV-jegy). Saját autóval mennyi az? Fél liter benzin? Na meg aztán a parkolás. Ez így is alig 300 forint. Itt könnyebb dolgunk van a számolással: 13 órát autózhatunk a 80 ezres keretből, rajtunk múlik, hogy ez hány kilométer. Lehetőség van hosszabb, maximum három napos útra is elvinni az autót, akár a Budapestre korlátozott zónán kívülre is, itt tizenpár ezer forintos napidíjjal kell számolni.

Összefoglalva

A nyers számok azt mutatják, hogy fajlagosan a bérlés mindenkép drágább, mint a saját autó. Ez nem nagy meglepetés, azt hiszem. A képet viszont árnyalja, hogy az ember rest: ha van autója, az utca végére is azzal jár, és ugyanez érvényes pepitában: az autó hiánya takarékosságra késztet, ami az említett tárcának, a mozgáshiányos testnek és a környezetnek is tök jót tesz. Az autóiparnak valamivel kevésbé, de a Boston Consulting Group elemzéséből kiderül, hogy az se vészes, legfeljebb 1 százalék mínuszt jelent.

Emellett nehéz pénzre lefordítani az autóval való foglalkozást és a rászánt időt: szervizeltetés/szerelés, gumicsere (a gumi tárolása), és azt se felejtsük el, hogy a vis maiort nem számoltuk bele a saját autó költségeibe: egy motorhiba, egy koccanás, egy nagyobb ütközés pénzben és időben is óriási ráfordítást igényelhet, ami alól bérlés esetén mentesülünk, csak úgy, ahogy az autóvásárlás macerájától is. Plusz előnye a bérelt autónak, hogy a bérlő nincs évekre hozzákötve: kipróbálhat feketét, japánt, koreait, slampos németet, akármilyet. És vannak, akiknek az élethelyzete (városi, tehetősebb fiatal például) ez az egész csomag szabadságostul, választékostul legalább olyan felemelő érzés, mint minden reggel rámosolyogni a sajátodra.