Nem is volt régen minden jobb

Joy of Driving: Porsche Cayenne Turbo S - 2006.

2021.07.30. 06:32

Nyugodtan tekerő bringások az úton, fák fölé magasodó szélerőművek és friss tengeri fuvallat a levegőben - Gotland szigete maga a háborítatlan nyugalom. Amíg be nem teszi a lábát az első Porsche Cayenne Turbo S.

Gotland szigetén autózni olyan, mintha észrevétlenül átgurultam volna valami meseország határán. Lágyan kanyarog a simára aszfaltozott, kétsávos út az élénkzöld tájban, és olykor kisebb települések bukkannak fel az ablak mögött. Rendezett kertekkel és elragadóan tündéri, pirosra festett faházikókkal, amiken ott virítanak a fehér párkányok, előttük pedig hívogató verandák. Könnyen beleélem magam, hogy itt olvasgatva, teát szürcsölve nézem a garázs előtt parkoló öreg kocka Volvót.

Ezzel a felhőtlen képpel váratlanul sokszor találkozom a különböző települések táblái után. Máshol az is feltűnik, hogy a svédek igazi csendes őrültek, és érdekes építések lógnak ki a garázsból, vagy éppen a kis szigethez mérten indokolatlanul hosszú Chevrolet Impala fara kandikál ki a tető alól. Svédországban egyébként is népszerű az Egyesült Államok kultúrája, és a világ egyik legnagyobb amerikai autós találkozója, a Power Big Meet is a Mälaren-tó partján fekvő Västerås-ban van.

Derékmagasságú kőkerítés mögött takaros, fehér deszkás az utolsó házikó, nagy kaspókban piros virágok az ajtó mellett. Mögötte magasodik a méretes csűr és ott a traktor, előtte pedig egy szúrófényes Volvo XC70-es áll, meg egy lakókocsi letámasztva a féltető alatt. Eddig csak mélyen duruzsolt előttem a 2006-os Porsche Cayenne Turbo S V8-asa, de most horizontba nyúlik előttem a nyílegyenes út, ez a pillanat kívánja a masszív gázt.

Négyesből kettesbe vált a hatgangos automata, és tisztán hallani, ahogyan hörögve elszippantja a levegőt a világtól a biturbó V8, aztán úgy indul meg a Cayenne, mintha állórajtot venne. Még csak nem is középen, hanem jobbról a második gyűrűben van a fordulatszámmérő, amiben ilyenkor őrülten rohangál a skála felett a tű. Kétezerig tüdőből lendül meg a mutató, onnantól viszont a két csiga úgy üti bele a piros mezőbe, mint Sharapova a teniszlabdát. 80-ról 120-ig elég neki 5,4 másodperc, és legalább ennyire motiváltan szalad tovább akár 270 km/óráig. 

Súlyos bariton reszelés tör ki az összefolyt dupla kipufogóiból, és figyelmesen fülelve még azt is hallani, hogy recsegve horpad a benzintankja. 25? 30? Esetleg 40 liter 100-as benzin ömlik át rajta? Mindegy, a következő kútnál úgyis megállunk! Talán ezért is néznek olyan morcos tekintettel a tengerparton sétálók. Egyszerűen ennyire háborítatlan és tiszta környezetben, a szélerőművek között zúzó, mohó Turbo S maga a 2000-es évek elejének konzervált erkölcstelensége. Egyszerre vagyok benne N95-ös Nokiát lengető huszonéves aranyifjú, arcátlanul gazdagodó, pénzéhes vállalkozó és lesifotósoknak bemutató, kivagyi angol focista. 

Komfort módban kicsit szekrényszerűen mozog, erősen kapaszkodik az útba a futómű, de felette az utastér kicsit belöttyen, mint a tejeszacskó a hűtőajtóban, amennyiben illetlen tempóval esek be a kanyarba. Ha nem volna rajta akkora fék, hogy csak 20 colos felni alá fér be, elpusztítaná a világot. A Cayenne légrugós felfüggesztésének hat beállítása van, és nagy sebességnél automatikusan csökkenti a magasságot, de azért ott van a tengernyi kapcsoló a könyöklő előtt. Kell is nyomkodni, nem lesz azonnal rendíthetetlen, mint az új Turbo GT. Kormányzása éles és beszédes, ezért sportban már rendesen olyan menni vele, mint egy izmos luxuslimuzinnal. Hogy lelkesítően, porschésan viselkedjen, murván gyönyörűen elússzon keresztbe, összkerékhajtása alapból a nyomaték 62%-át a hátsó tengelyhez küldi, de az elektronikusan vezérelt többtárcsás kuplung képes csak előre vagy csak hátra küldeni a hajtást.

520 lóerős és 720 Nm nyomatékú 4,5 literes V8-asának gyökerei egészen a 928-asig nyúlnak vissza, ami egészen döbbenetes, hiszen ekkoriban is bőven volt már a Volkswagen polcain szabadon felhasználható nyolchengeres motor. A sima Turbo-hoz képest nagyobb alumínium intercoolert kapott és megemelték a töltőnyomást 0,2-vel, 1,9 bar-ra.

Akkoriban a Cayenne Turbo S talán még egy kicsit nagyobb riasztás volt, mint most a Cayenne Turbo GT. Nem csak azért, mert a szupersportos Carrera GT után ez volt a második legerősebb Porsche, hanem azért, mert nem volt másik behemót, ami ennyire arcátlan természetességgel tagadhatta volna le kilók százait a 2,4 tonnájából. A Turbo S olyan, mintha a szmokingos Mike Tyson korsóból itta volna az örök élet esszenciáját. Álca csak az elegáns pezsgő metál és az ezüstös keret az ablakok körül, a lényeg az ütőképes izomtömeg a héj alatt.

Úgy tartják, hogy már az is kész csoda, ha egy ennél jóval kevésbé puccos Cayenne működik, de ez a bézs bőrbe kötött trónon ülve csak egy távoli viharfelhő. Ebben itt épp átrendeződtek a pixelek a fedélzeti számítógépen és most 4800 kilométert mutat. Az oldalán ott a Porsche Museum felirat és a szemem sarkából látom az ablakra ragasztott ne nyúlj hozzá, csak a szemeddel csodáld matricát.

Töményen árad belőle a hedonista jólét, mint a sűrű szivarfüst. A nehéz ajtó mögött mindenhol apró gombok vannak a temérdek funkciónak, középen világítanak a központi kijelző pixelei, amiben a térkép a múltat mutatja. Bézs bőrbe kötötték az utasteret, a tető pedig szintén bézs, de már finom alcantara, a csillogóra lakozott, sötét fabetét olyan, amilyenből humidort szokás készíteni, itt meg még a kormányra is jutott belőle. A nagy üvegfelületek és a világos beltér miatt nagyon más a hangulata, mint az új Cayenne-nek, ez nem egy világtól elszigetelő bunker, hanem a panorámás luxusvilla a hegytetőn.

Visby környékén mindkettő idegen jelenség, mert itt a legmagasabb pont alig több mint 80 méter, és a történelmi emlékek is inkább a középkorra koncentrálódnak. A könnyű elérhetőség és a természetes kikötő miatt már a vikingek idejében is fontos kereskedelmi központ volt Gotland székhelye, a középkorban pedig az európai kereskedővárosok szövetségének egyik virágzó tagja.

Majd’ 3,5 kilométer hosszú városfala ma is sértetlenül öleli körbe a házakat és a számtalan templomromot. Ahogy átsétálok a botanikus kert locsolójának akadálypályáján, elindulok a Visby Székesegyház felé, amit könnyű felismerni a házak fölött kibukkanó három tornyáról. Az első templom még fából épült, a későbbi kőépület a város német kereskedőinek templomaként épült. A régészek több zománcozott és aranyozott figurát, valamint szíriai üvegtárgyakat találtak, amik csalhatatlan jelei a közelben tanyázó kereskedőknek. Ma már nincs ekkora szerepe, habár a svédek körében népszerű üdülőhely. Az egyik parkolóban például ketten aludtak egy szép E46-os BMW-ben, aminek tetején SUP-ok várták a nyugodtabban hullámzó Balti-tengert. A legjobban talán az 1800-as években alapított és ma is működő fogadó rózsabokrai mellé parkolt Tesla Model 3 foglalja össze, mennyire sokszínű kis sziget Gotland.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.