Lyukasra porszívóztam az autómat!

Nagy pillanatra készültünk: végre nem kifelé akartuk szedni a dolgokat az Astrából, hanem el akartuk kezdeni visszaépíteni. A kárpit és a beltéri műanyagelemek jelentős része a lakatolás miatt került ki, ezeket akartam visszaszerelni. De miért is menne ilyen könnyen, ugye?

A takarítás egy autónál megnyugtató folyamat. Látni, ahogy az elmúlt 20 év mocska elhagyja az utasteret, furcsán kielégítő érzés. Nagyra becsülöm a profi detailing gurukat, de az Astra még nem ebben a fázisban jár, ezért a kefével, szivaccsal, törlőkendővel támadtam az évtizedek nyomait. Persze, először ki kellett szállnom: szétakadt a zárat működtető drót, ezért se kívülről, se belülről nem tudtam elhagyni az Astrát. Illetve: 

Az akcióban Bolla Gyuri segített, aki szerszámok mellett a kertjét is rendelkezésre bocsátotta a művelethez. Szépen kivakartam a csomagtartót, és rájöttem, hogy még sosem nyitottam ki a pótkerék üreg takarólemezét, ezért felpattintottam, hiszen ki kell porszívózni. 

Egy komolyabb Karchert használtam a művelethez, de nem gondoltam volna, hogy ekkorát fogok szívni. Levegővel, meg átvitt értelemben is: egy ponton annyira elvékonyodott a lemez az üreg alján, hogy kiporszívóztam a lemezt (a rozsdát), és most ismét lyukas az autó. Igazából fel sem húztam magam, inkább csak felvezettem a tételt a megcsinálandó dolgok nem rövidülő listájára, és unottan dzsuváztam tovább. Közben Gyuri megjavította a zárat: 

Az első lépés a kitakarított beltér után szivacs szigetelőelemek visszafektetése volt, viszont amint megnyomtam a taposón lévő, korábban ki nem szerelt szivacsbetétet, ömleni kezdett belőle a víz. Korábban lyukas volt itt a lemez, szárogattuk is eleget az autót, de azt gondoltuk, beázott, hiszen a lyukat befoltoztuk. Lebontottuk az tűzfal feletti vízelvezető és ablakmosó mechanikát takaró műanyaglemezt, hogy megtudjuk, honnan jut be a víz.

Az F Astra nem bonyolult autó, a két ablaktörlő között, középen van a pollenszűrő, mellette a vízgyűjtő tálca, jobbra, balra, valamint középen egy vízleeresztővel. Ha ezek eldugulnak, a víz átbukhat a pollenszűrő peremén és a szellőztetőmotoron át akár be is juthat az utastérbe. Megbontottuk, majd egy locsolókannával nagyjából negyven liter vizet csurgattam át a tűzfal különböző részein, az utolsó cseppig mind eltűnt, és nem a beltérbe.

A pollenszűrővel a kora alapján még Tobrukot is védték, ami magyarázza az autó sci-fibe hajó párásodási hajlamát, és a redők közti sivatagot. Tényleg, az Astra ablakán már akkor sem látni ki, amikor a meterológia még csak jósolja az esőt. Miután Gyuri összes összegyűjtött esővizét átfolyattuk az autó csatornáin, és egy csepp sem került be az utastérbe, elkönyveltük, hogy még a korábbi beázás miatt vizesek a taposó szigetelői, így azokat is kiszedtük.

Ezek alapvetően nincsenek rossz állapotban, csak foltosak, elvágtuk őket az ázás vonala felett, majd kihajítottuk a napra, hogy száradjanak. Természetesen vettünk egy új pollenszűrőt is, ezt beépítettük, majd visszaszereltük az ablaktörlőket és a burkolatokat. Eddig azt hittem, a kettes Focus gázpedálkiszerelős pollenszűrő-cseréje rossz, de az Astra elejének lebontása sem épp rövid elfoglaltság. 

Sajnos nem fért több a napba, ezért a szőnyeg nem kerülhetett a helyére, pedig dolgoztam azzal is eleget. Nagynyomású mosóval csapattam ki belőle az elmúlt 20 évet, döbbenetes volt látni, hogy 20 perc lándzsázás után is barna lé ömlik a szövetből, viszont bőven megérte a pacsálás, mert ennyire tiszta utoljára a beszelésnél lehetett az anyag. 

Jó lenne friss szigetelő anyagokat tenni a szőnyeg alá, de ahogy kérdeztem az autós boltban, kis esélyt látnak rá, hogy találok ilyenből utángyártottat, vélhetően a jelenlegi, puzzleként szétvágottat építem vissza. Remélem, jövő héten már tényleg be is kerülnek alkatrészek az autóba, nem csak ki. 

Kövessétek a Rulettastra tartalmakat a Totalcaron , a  Youtube csatornánkon , az Instagramon, és a Worldofastralogy-n!