Ez lett volna az Opel Calibra utódja

Az első autó pont egy remek prototípus 1995-ből, igaz, valószínűleg a gyár mérnökei (és pláne pénzügyesei) sem gondolták, hogy valaha gyártani fogják, hiszen egy Omega V6-os motorral szerelt Opel Tigráról beszélünk. 210 lóerő, 270 Nm, ráadásul ez a Tigra nem az első kerekekkel kapirgál, hanem hátul hajt, ahogy kell, a motort magát is keresztbe építették az első ülések mögé. Az első futómű a Tigra gyárija, a hátsó viszont egy B Vectra elejéből jött. Jó lett volna, ha gyártásba kerül, talán még meg is oldhatták volna, hiszen a legtöbb fődarab létező Opel termék, ám végül a világnak egy másik indokolatlanul túlmotorizált kisautóval kellett beérnie: a Renault Clio V6-tal.

A következő autó viszont nyomokban eljutott a szalonokig, igaz akkor már nem BMW Z9-nek hívták. A Z-ből simán következtethetnénk egy roadsterre, hiszen a BMW hagyományosan a kétüléses sportautóira teszi fel a betűt, pedig a Z a Zukunftra, azaz a jövőre utal. A Z9 1999-ben egy markánsan kinéző óriáskupé volt, pont a dízel láz tetején, tehát ez az koncepcióautóba a kortárs E38-as hetesben használt 3,9 literes V8-as, biturbó dízel került. Durván elrugaszkodott, merész, helyenként túlzó forma, viszont annyira jól sikerült a jó részeit átmenteni az E63-as 6-osba, hogy azt mára a BMW modern klasszikusaként emlegetik.

Szintén német termék, és szintén nem jutott ki az utcára: a 2013-as Porsche 904 Living Legend a hatvanas évek 904-esének állít emléket, egy meglepő technikával. A Living Legendbe egy kéthengeres motor került, de ne holmi downsizingra gondoljunk, ez a kéthengeres a Ducati 1199 Superleggerából jön, vagyis 12 ezret forog és 200 lóerős. Azt nem tudni, milyen menetteljesítményekre lehet képes az apró sportautó, de a hasonló motorral szerelt Volkswagen XL Sport 5,7 másodperc alatt futotta a százat, és 270 felett ment, igaz, az még a Porsche koncepciójánál is filigránabb volt.

Ami valakinek szemét, másnak kincs, igaz ez a formatervekre is. Ezt a bódét az Italdesign Giugario tervezte a Jaguar számára még 1990-ben, ám a Kensington Conceptre nem voltak vevők a britek, a Deawoo viszont meglátta a fantáziát az olaszok munkájában. Habár a stúdió egy az XJ-t váltó elegáns nagylimuzinnak szánta a terveket, a koreaiak kérésére egy szerényebb autóra költöztették a vonalakat. Így született meg 1997-ben a Deawoo Leganza.

A másik nagyon érdekes kategória, ami sosem jut el a gyártásig, de elengedhetetlen hozzá, az a test mule, vagyis összvér. Az ilyen autóknál nem számít a kaszni, sem a dizájn, csak az a lényeg, hogy a fejlesztés alatt álló modell technikáját egy autóban lehessen kipróbálni. Amikor a BMW a 8-as kupét fejlesztette, a hajtásláncát és a futóművét egy E24-es 6-sba rámolták be, a Ferrari pedig egy 355-öst vágott szét és toldott meg, hogy beleférjen a leendő Enzo technikája, de az első Lexus IS F V8-asát is egy IS200-ban próbálták ki. A fotón látható döbbenetesen aránytalan rémség pedig egy E osztály, ami alatt egy Aston-Martin DBX fejlődik épp. Nem meglepő választás: a DBX Mercedes motort és elektronikus rendszert használ szériában is. 

Hasonló célt szolgálnak ezek a szerencsétlen TVR-ek, igaz, ezeket pont a Mercedes vágta szét. 2003-ban, az SLR fejlesztésénél szükség volt egy nagy kupéra, amibe befér az 5,5 literes kompresszoros V8, meg persze a váltó. Mivel az SLR a McLaren és a Mercedes közös munkája volt, sejthető, hogy a TVR Cerberákat az angolok szerezhették. És nem rossz választás: ezek csővázas autók, tehát könnyen alakíthatók, a kaszni pedig üvegszálás, tehát ha éppen ki kell vágni, hogy elférjen a hatalmas motor, vagy a csak úgy világba meredő légszűrő, az egyszerűen megoldható. A TVR-ek súlyával és a Mercedes V8-as erejével elég halálos kombó lehet egy ilyen tesztgép, bármikor hajtanám.

Imádom a jellegzetes kombikat, márpedig a 2001-es Audi Avantissimót nehéz elfelejteni. Ez tulajdonképpen egy A8 kombi, de addig alakították a kasznit, amíg le nem választották teljesen az akkori A8 formanyelvéről. Került bele motor is, a V8 biturbó itt éppen 430 lóerőt és 600 Nm-t tudott, ami akkor azért elég súlyos értéknek számított. Mókás lett volna egy 5 méternél is hosszabb kombi, de az Avantissimo sosem került gyártásba, igaz, sok külső és belső formai elem aztán megjelent az egy évvel később bemutatott D3-as Audi A8-on. Például a középkonzol és az MMI vezérlő is ilyen.

A villanyautó nem új hóbort, a Mercedes már 1983-ban is kísérletezett, akkor épp egy kombi S123-ast alakítottak át, tulajdonképpen hibriddé. A zöldségesbe egy 41 lóerős villanymotort építettek, a csomagtartóba pedig jó 600 kilónyi akkut pakoltak, ennek kedvéért a csomagteret tulajdonképpen az ablakok vonaláig be kellett áldozni. Az autó mindössze 100 kilométeres hatótávval bírt, de a biztonság kedvéért egy kéthengeres, 50 lóerős hatótáv növelő generátort is kapott, ezzel további 50 kilométert tehetett meg. A kombi az 1979-es olajválság hatására készült, 1983-ig tesztelték, ám a rengeteg kompromisszum miatt gyártásba sosem került.

A végére pedig egy közönségkedvenc: ez lett volna az Opel Calibra utódja. Az autó ugyanúgy a Vectra alapjait használta volna, de már a második generációét. Hogy meglegyen a sportosabb hangulat feszesebb futóművet, rövidebb váltóáttételeket, és ércesebb kipufogót terveztek alá. Érdekes a dizájn, mert szépen leköveti az elődöt, viszont az talán a szögletessége miatt karakteresebb, megragadóbb formájú autó. Érdekes belegondolni, mi lett volna a közönség reakciója, bár a gyártó feltehetően tartott az érdektelenségről, ezért a következő Opel kupé inkább a G Astrából készült.

Érdemes megnézni a forgotten_concepts fiókját, rengeteg hasonló érdekességet láthattok rajta.