Jönnek a fiatalok, de a V12 örök
Bemutató: Rolls-Royce Ghost és Cullinan Series II
A legtöbben racionális szempontok alapján választunk autót, lelkesen vadászunk a legjobb vételre, és csak remélni tudjuk, hogy a kiszemelt típus éveken át nagyobb probléma nélkül elkísér minket. Ilyeneken biztos, hogy nem töri a fejét egy tipikus Rolls-Royce vásárló, aki a hétköznapokat csak egy rendkívüli autóval tudja elképzelni, amiben minimum V12-es motor van, és még a kárpit hímzésének a színe is az ő ízlését tükrözi. A Ghost és a Cullinan friss kiadása mindenben a felső tízezer kívánságát lesi, és tudja, mitől nyílnak meg a megfelelő pénztárcák.
Ha olyan prózai gondolkodással közelítünk a Rolls-Royce-ok felé, hogy kinek van szüksége ekkora autóra, vagy éppen minek ekkora motor, esetleg ki vágyik gombnyomásra nyitható és csukható ajtókra, akkor végleg lemondunk arról a romantikáról, aminek egy kis szikrája még megmaradt az autóiparban, és örökre elfelejtünk álmodozni is. Persze itthon kevesen engedhetik meg maguknak, hogy ennyi pénzt elköltsenek, de azt hiszem, az arab világot leszámítva a Föld minden pontján csak kevés ember fejében fordulhat meg, hogy ezt értse autó alatt.
Egy bőven ötméteres limuzint vagy SUV-t, aminek egy nagyváros látképére emlékeztető, megvilágított panteon van az orrán, tetején az autózás hőskorából megmaradt, egyetlen szoborszerű orrdísszel, Emily-vel. Aminek ma is hagyománytisztelő szekrényajtaja van, tetőkárpitján apró LED-ek szimbolizálják a csillagokat és műszerfalán egy kis vitrinben az analóg óra alatt egy második szobrocska is feszít. Egy szimbolikus dísz, amit beülésnél először alulról világítnak meg, majd reflektorfénybe kerül, végül színpadi megvilágítást kap, és úgy pózol.
Nekem itt lábad könnybe a szemem, és értem meg, miért van igény még mindig egy ilyen pazarló luxuscikkre, ami a nap végén mégiscsak egy autó, amivel közlekedni lehet. Azért, mert sem a Ghost, sem a Cullinan nem csak egy autó, sőt, nem is használat tárgy. Ez a páros inkább díszes mandzsettagomb, személyre szabott ékszer, igazi státuszszimbólum. Az egyre fiatalodó vevők már nem a 6,75 literes, 571 lóerős, 850 Nm nyomatékú V12-esért fizetnek, bár ragaszkodnak hozzá, és annyira imádják, hogy többnyire nem ültetnek sofőrt a bal egybe.
Itt a mítosz kerül sokba, a legenda, amit a BMW-vel együtt becsülettel tart életben a cég, és minden extra köré olyan sztorit épít fel, ami szó szerint eladja ezeket a különleges autókat a centik, literek és az ár/érték arány depresszív valóságát maguk mögött hagyóknak. Ki ne vágyna nyitott pórusú, kézzel pácolt, mikroszkopikus fémrészecskékkel csillogóvá tett kőris dekorra, vagy a bőrt vegán opcióként helyettesítő Duality Twill kárpitra? A bambuszból készült, sávolykötésű textil előnye, hogy szellőztethető, ami eddig csak perforált bőrrel volt megoldható.
Miközben a Ghost Series II-ben próbálok rájönni, hogyan érték el, hogy a masszázsülések a régi idők epedás foteljeire emlékeztessenek, elcsodálkozom rajta, hogy egy ennyire szép és megkapó részletekkel díszített, egyszerre ódon hangulattal és modern kütyükkel szolgáló belsőbe hogy kerülhet egy egyszerű, szögletes, door feliratú, fekete gomb? Közben odalép a termékmenedzser, és elmeséli, hogy nemcsak a kárpit, a hímzés színét is kiválaszthatom 51 különböző árnyalatból, mielőtt 11 mérföldnyi fonalból, 2,2 millió öltéssel 20 óra alatt elkészül a belső.
A Cullinan Series II-ben a Placed Perforation, vagyis a perforációs technikával létrehozott, háromdimenziós hatást keltő grafikák titkaiba avat be, ezeket a márka goodwoodi központja felett kialakuló felhők ihlették. Jól hangzik, nem? Egy komplett utastér összesen 107 ezer 0,8 és 1,2 mm-es perforációt tartalmaz, ennek elkészítése is időigényes, nem is beszélve a többi kézműves munkáról, ami minden modernségük ellenére hitelessé teszi az új Rolls-Royce-okat, függetlenül attól, hogy én is csak ámulok a bőségen, mint macska a halpiacon.
Mivel vezetni most nem lehetett egyiket sem, az alapvetően változatlan technikáról a kamerák és műholdak segítségével optimalizált légrugós felfüggesztésről és hajtásláncról nem tudok áradozni, ahogy a vitán felül fiatalos, színes belsőkről sem, mert ez nem az én világom. Ezért jó, hogy a Bespoke műhely meghekkelt aranyhalként korlátlanul képes a kívánságokat teljesíteni! A gyáriak szerint a Közel-Keleten van igény harsány árnyalatokra. A nyitottságot az újra és a különlegesre mindenképpen díjazom, és meg kell hagyni, a külső előnyére változott.
Ez igaz a Ghostra és a Cullinanre is, bár tudom, hogy nem mindenkinek jön be a sarkokat kitöltő nappali menetfény, de mindkét modell esetében először éreztem lehengerlőnek az összképet. A változások egyébként jelentősek, újak az első-hátsó lámpák, a lökhárítók és az akár 23 colos felnik is. Ezeken az autókon egyszerűen szükség van rájuk, pláne a sportosra hangolt Black Badge kivitelen. Érdekes tapasztalat, hogy Rolls-Royce-ként egy ilyen nagy limuzin is kecsesebb jelenség a dimenzióival hasonlóan túlzó, mégsem elegáns BMW 7-es sorozatnál...
