Társasházból, tizedik emeletről villanyautót tölteni?

A villanyautózás ellen érvelők egyik fegyvere éppen a fentiekben talál nagy kaliberű munícióra: lehet, hogy a családi és kisebb társasházak esetében kényelmes, sőt már most is működő idill, hogy az autók a garázsban napelemekről töltődnek fel, a fent említett helyeken azonban ugyanez nagyjából lehetetlennek tűnik. A panelablakokból kilógatott hosszabító-rengeteg látványos utópia lenne, de megoldást nyilván nem jelenthet.

Pedig kisebb léptékben láttunk hasonlóra példát, utcafronti lakásból/üzletből kivezetett kábelen lógó Outlanderről képünk is van, pedig a legtöbb villanyautó esetében a gyári töltők meghosszabbítása tilos, de minimum ellenjavallott, közterületen, ellenőrizetlenül áramot vezetni pláne. Ha valaki mégis tenne az előírásokra, legalább az észhez térítheti, hogy normál aljzatról 10 amper mellett még csak nem is hatékony a megoldás, közepes vagy nagyobb méretű autó-akkumulátor 100 százalékos töltése másfél-két napot is igénybe vehet.

Pedig egyelőre úgy tűnik, hogy kizárólag köztöltőkre támaszkodva a villanyautózás középtávon macerás marad: a lefedettség persze egyre nő, de továbbra is sok villanyautós panaszkodik foglalt töltőkre, az etikettre magasról tevő hagyományos autósok is simán beparkolnak a zöld helyekre, de régóta halott töltőoszlopokról is hallani. Innen üzenjük az üzemeltetőknek: feleslegesen megtett kilométereket, elfecsérelt félórákat és szitkokat lehetne megspórolni a töltő-applikációkban egy következetesen használt “üzemen kívül” jelzéssel.

Születtek már cikkeink arról, hogy az infrastruktúra milyen ütemben követi a hajtásbeli átállást, sokan tartanak attól, hogy ha egy csapásra mindenki elektromos autóba ül, akkor azzal nem csak a hálózatot fogjuk túlterhelni, de töltőpontokból sem tudunk addig eleget kiépíteni. Ezeket a kifogásokat oszlassuk el azzal, hogy az elektromos hálózat köszöni szépen, simán elbírja a plusz terhelést, az infrastruktúra kiépülése pedig fokozatosan fog megtörténni, anno a benzinkutak sem csak úgy, egy csapásra nőttek ki a földből. A Jövő Mobilitása Szövetség előrejelzése szerint 2026 végéig 125 ezerre nő a hazai villanyautók száma, így joggal bízhatunk ebben a fokozatosságban.

Erre példa, hogy az átállásban nem csak a piac, de az állam is szerepet vállal, főleg az építtetőkkel szemben támaszt elvárásokat, amelyek idővel egyre szigorodnak majd: míg Amerikában a Biden-adminisztráció próbál keresztülverni egy 2 billió (ezermilliárd, 10¹²) dolláros infrastruktúra-fejlesztési csomagot - amelyből nagy szelet jut a villanyautókhoz köthető beruházásoknak -, de Magyarországon is vannak törekvések, szabályok: új épületekben már most is kötelező villanyautó-töltőt felszerelni, illetve megfelelő vezetékeléssel előkészíteni a parkolóhelyeket arra, hogy később nagyobb erőfeszítés/falak szétverése nélkül is lehessen töltőpontot kialakítani.

Ez a teremgarázzsal rendelkező társasházak, üzletközpontok és parkolóházak esetében jelent megoldást, vagyis a technológia terjedése felülről tendál lefelé, követi a tulajdonlás alakulását: szájbarágásnak tűnik, de a villanyautó egyelőre drága, jellemzően nem a panelben lakók engedhetik meg maguknak, hanem azok, akik képesek új házat/lakást vásárolni, adott esetben garázsostul. Ezek fényében az előbbi, kisebb vásárlóerejű területek infrastruktúrájának megoldása is okkal élvez kisebb prioritást. Ez nyilván felvet egy tyúk-tojás féle kérdést - több töltő esetén több villanyautó lenne-e -, de ez a társadalmi és technológiai összetevői miatt olyan komplex probléma, hogy nehéz rá egyértelmű választ találni. Egyébként a jelenleg működő töltők helyszíneit is műszaki - , társadalmi szempontokat és a már telepített infrastruktúraelemeket is figyelembe vevő modell segítségével választották ki.

A fenti szabályozás az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló TNM rendelet (OTÉK) elektromobilitás elősegítésére vonatkozó mellékletében található. A rendelet külön kezeli a lakás- és nem lakáscélú épületeket, a szabályozás jelenleg mind az újépítésű, mind pedig a jelentős felújításon áteső épületekre vonatkozik, amennyiben azok minimum tíz parkolóhellyel rendelkeznek. A rendelet nem ró feleslegesen nagy, időszerűtlen terhet az építtetőkre azáltal, hogy drága, akár évekig kihasználatlan töltőberendezéseket követel meg, ehelyett megelégszik a töltőpontok kialakításának kötelező megkönnyítésével.

Igazán komoly perspektívát és kérdéseket azonban a rendelet utolsó pontja jelent: “Meglévő épületek esetén a több mint húsz parkolóhellyel rendelkező, nem lakáscélú épületek esetében 2025. január 1-jétől legalább egy elektromos töltőpontot kell telepíteni, ha a parkoló az épületen belül helyezkedik el, vagy a parkoló közvetlenül az épület mellett helyezkedik el.” Ennek értelmében a példának hozott panelházak parkolóiban belátható időn belül nem lesz általánosan kötelező a töltőállomások telepítése, kötelezettség nem vonatkozik rájuk, ami azonban nem jelenti azt, hogy a szolgáltatók önszántukból ne alakítanának ki már most is néhány kósza oszlopot. Az igény valószínűleg meg fogja teremteni a kínálatot, főleg, hogy nem is jelent akkora beruházást, amekkorának sejtjük: a fő vezetékek eleve túlméretezettek, a plusz vezetékek lefektetése és a trafók cseréje után mehet a töltőoszlopok telepítése.

A jogalkotók látszólagos fáziskésése voltaképpen egybevág a fent vázolt idővonallal, a közparkolók számosságuk okán valószínűleg csak a villanyautók komolyabb térnyerése után kerülnek a szabályozás látóterébe, de vannak olyan javaslatok is, amelyek szerint sokkal inkább a frekventált helyekre (plázák, bevásárlóközpontok, stb) kell inkább koncentrálni. Az építtetők/üzemeltetők magatartása persze más kérdés, a töltők teljesítménye, karbantartása és ellenőrzése annak fényében lesz perdöntő, hogy már ma is találni olyan alibi töltőoszlopokat, amelyek valószínűleg csak dísznek vannak, azt sem tudni, működtek-e valaha. További akadályt jelenthet a lakóközösségek nehéz természete, mindig akad egy-egy lakó, akin a pár tízezer forintos kiadások is megakadnak, a többszázezres, milliós tételek pedig még keményebb ellenállásba ütközhetnek, valószínűleg sokan kényszerülnek egyéni/csoportos kiépíttetésre.

A Mobiliti alkalmazás egyelőre - beállításoktól függően - több mint 400 töltőt mutat Budapesten, országszerte pedig karcolja az ezerötszázat, eközben a Faluházát is magában foglaló Bécsi út - Vörösvári út - Pacsirtamező utca háromszögbe összesen 3 oszlop jutott két-két 22 kW-os csatlakozóval, vagyis nem egyhamar lesz ezen a fronton forradalom. Sietni azonban tényleg nem kell, a hazai autópark 4 millió darab környékén mozog, amelyből 2021 végén valamivel több mint 42 ezer zöldrendszámos futott (nagyjából fele-fele arányban vannak a tisztán elektromos autók és a plug-inek).

Adalék ehhez a KSH tanulmánya, amelyből kiderül, hogy 2017-ig a hazai villanyautó-töltéseknek alig 10 százaléka történt városi közterületen, 80-85 százaléka otthon vagy mélygarázsokban, a maradék 5 százalék pedig villámtöltésekkel autópályákon és gyorsforgalmi utakon. Jó lenne látni ebből egy frissebb kimutatást, mivel a korai adaptálók rendszerint tehetősebb, családi házban lakó tulajdonosok voltak, nem tudni, hogy a villanyautók demokratizálódásával mennyire változnának meg a töltési szokások. Az mindenesetre sejthető, hogy igény nagyon is lesz a parkolókban felállított töltőoszlopokra.

Árnyalja a jövőképet, hogy a hazai parkolási rendszerek elavultak, Budapest pedig - néhány látványos biciklisávtól eltekintve - továbbra is autóközpontú város, a lakosság egy harcias része pedig nem csak az autóját nem volna hajlandó letenni, de a parkolási díjak emelését is elutasítja. Így nehéz lenne például olyan, fizetős, ellenőrizhető parkolóházakba terelni az autókat, ahol a töltés is könnyebben megoldható. Pedig a Levegő Munkacsoport ennél is tovább menne, ők a villanyautósok számára biztató OTÉK rendeletet is egy az egyben elvetnék, mondván, a kötelezően kiépítendő parkolóhelyek autótartásra ösztönöznek, az pedig - ezt már csak én teszem hozzá - csak tűzoltás, hogy külön töltőpontokat is ki kell építeni hozzájuk.

Budapesten, becslések szerint nagyjából 120 ezer fizetős és 500 ezer ingyenes közterületi parkolóhely van, így mindenképpen óriási feladatnak tűnik a töltőhálózat kiépítése, de ez nem azt jelenti, hogy mind a 620 ezer parkolóhoz külön töltőpontot kellene biztosítani, ez még akkor sem lenne elvárás, ha mindenki villanyautóval járna. A megoldást a fokozatosságban és a tudatos villanyautó-használatban kell keresni, a hálózatot előrelátóan és arányosan kell bővíteni, de valószínűleg a társadalmi nehézségeket is érdemes lesz belekalkulálni az egyenletbe.

A cikket a Generali EV Casco támogatta.