A Comói-tó a tökéletes helyszín Európa leghíresebb veteránautós szépségversenyéhez - az ötvenegy fantasztikus autó önmagában is szédületes lenne, hát még ha néhány fontos évforduló is színesíti a programot! Hetvenöt éves a Ferrari, az ötvenediket tölti a BMW Motorsport GmbH, és már százötvenedik évadát ünnepli a Grand Hotel Villa d’Este, amely 1929-ben adott helyet először ilyen rendezvénynek. Nagykép!
Kategóriák szerint állnak az autók, balra a „Breaking the Speed Barrier: Pioneers that chased the magic 300 kph” csoportból a Ferrari 288 GTO, a Lamborghini Countach LP 5000 S QV és a győztes, a Porsche 959 Sport, amelyből csak 29 darabot készítettek. Jobbra a BMW-k legjobbjai a 327/28 Sport Kabriolett-től
A BMW M elődeinek számító kocsik közül a 3.0 CSL győzött, második a Gruppe 5-ös 320 lett. A kis fehér 700 RS-ből mindössze kettő darab készült, ezzel valószínűleg a legritkább BMW. Ez a példány magántulajdonban van, a másik a gyár múzeumáé
Szemet gyönyörködtető és erős: BMW E28 M5, E30 M3 Evo, E46 M3 CSL és E92 M3 GTS – a legyártott 135 darab egyike. Mivel a BMW a program főszponzora, minden évben elhoznak egy csomó érdekességet
Na, ki volt ennek az 1956-os évjáratú Gullwingnak az első és leghíresebb tulajdonosa? Mögötte Giovanni Agnelli Chrysler Boano Coupé Special kocsija. Az alap egy Chrysler 300, amelyet 5,8 literes Hemi V8 mozgat – Mario Boano lerövidítette az alvázat, és csinos kupé karosszériát húzott rá, elektromos ablakemelőkkel, elcsúsztatható tetővel
Sophia Loren! A feltörekvő ifjú filmsztár még a Rally dei Cinema versenyen is indult a kocsival, sőt néhány a legemlékezetesebb fényképeiből a Mercedesszel együtt készült. A jelenlegi tulajdonos igényes fotóalbumot is prezentált belőlük
Manapság már nem könnyű feljutni a tetőre, valaki leesett pár éve – de ha ilyesmi csoportképre vágyunk, muszáj. Elöl Hispano-Suiza, Bugatti, Cord, Bugatti, Lagonda, aztán a lila kocsival a kompresszoros Mercedesek sora kezdődik
Ha BMW M, akkor M1. Minden M jelzésű kocsi őse, a tervező, Giorgietto Giugiaro kedvence több évtizedes munkásságából. És Procar. Ötven darabot alakítottak át a Formula-1 betétfutamaiként szereplő versenysorozathoz; az amatőrök mellett minden versenyen indult az F1 pénteki időmérőjének öt leggyorsabbja. Ezzel a kocsival épp Clay Regazzoni és Carlos Reutemann
Ikonok a nyolcvanas évek végéről: Lamborghini Countach LP 5000 S QV, Ferrari 288 GTO, illetve a kiállítás egyik sztárja, az 1979-ben készült Aston Martin Bulldog. Akkor nem jött össze a 200 mérföldes végsebesség (csak 192 – ide egy igen nagy felkiáltójelet képzeljetek), de idén újra megpróbálják, a Le Mans-ban háromszoros kategóriagyőztes Darren Turner vezetésével
Ferrari 335 S, 1958-ból. Mindössze négy ilyen kocsi készült, az utolsó volt az orrmotoros Ferrari versenygépek között. Kilenc versenyen indították, abból kettőt megnyert. 1963-ban egy 250 GTO motorját szerelték bele, az eredeti négyliteres V12-t 1975-ben kapta vissza. Jelenleg Ausztriában tanyázik
Szédületes gépek voltak a Ferrari kategóriában. Ez a bordó 400 Superamerica Aerodinamica a legutolsó példánya a hosszabb tengelytávú második szériának; csak 14 darab volt ilyen burkolt első fényszórójú kivitel a tizennyolcból. A zseniális Aldo Brovarone munkája a karosszéria formaterve. A mögötte álló 250 GTZ még ritkább. Még visszatérünk rá!
Tim Scott munkában. Az egyik legismertebb autófotós a Ferrari 365 P Berlinetta Speciale Tre Posti belsejét örökíti meg éppen. Van mit nézni – az egyedi, 1966-ban készült prototípus háromszemélyes, az ülések ilyen elrendezése később a McLaren F1 révén lett ismert. Ez is Aldo Brovarone-dizájn. A mester meghalt két évvel ezelőtt, de öröksége tovább él, a kategória nyolc indulójából hármat ő tervezett még az ötvenes és hatvanas években
A Tre Posti még egyszer, szemből jól látszik a különleges utastér. A tulaj és családja így érkezett a rendezvényre az Alpokon keresztül – a 4,4 literes V12 biztosan elég volt hozzá, ahogy a forma a Ferrari kategória győzelméhez és a legjobb dizájn különdíjához
„Win on Sunday, sell on Monday”. Sir William Lyons mottója évtizedekkel a Jaguar első sportsikerei után is működik. Olyan sportkocsi kell a gazdagoknak, amely megállja a helyét a versenypályán és Monaco utcáin is. Maserati A6 GCS MM, Aston Martin DB4 GT, Porsche 356 B Carrera Abarth GTL, Alfa Romeo TZ1, AC 289 Cobra, Ferrari F40 LM
Ebből a prominens társaságból is igencsak kiemelkedik az F40 LM: a verseny legerősebb kocsija díját bezsebelő gép még a 250 GTO-nál is ritkább, mindössze 19 darab készült a 710 lóerős sportverzióból a Michelotto műhelyben. Micsoda marhaság, nem elég sportos az F40???
Szóval a Ferrari 250 GT Zagato, 1956-ból. A háromezres V12-vel hajtott 250-es sorozat igen sikeres volt a Tour de France versenyen, két széria is készült TdF típusjelzéssel. Közülük öt darab kapott különlegesen könnyű, formás karosszériát a Zagato műhelyben – Enzo Ferrari és Ugo Zagato jó barátságának köszönhetően. Nincs két egyforma, messzemenően figyelembe vették az egyedi kívánságokat. A kategória második helyét vitte el ez a csodálatos darab
Balról Amelia Earhart Cord 812 Phaetonja (1936-ban még mint 810 készült a pilótanő számára, eltűnése után szerelték fel kompresszorral, úgy lett belőle 812), mellette az egyetlen ismert ilyen kivitelű Bugatti, egy Type 57 C Stelvio, Gangloff karosszériával, 1936-ból. Ezek a részletek!
Bristol 404, 1953. One-off, azaz egyedi darab, a 404-es sorozat prototípusa volt ez a gép. Hosszú ideig használták új motorok, technológiák tesztelésére. Az amúgy repülőgépgyártással foglalkozó cég nem sajnálta a pénzt a formatervezésre; elég feltűnő volt még ebben a környezetben is, és fogadok, hogy 100 nézőből 99-nek ötlete sem volt, mit lát
Mercedesek és egy Lagonda. A brit kocsi 4,4 literes V12-es motorja szinte eltörpül a német túlerő mellett: az 500 K sornyolcasa 5019 köbcentis, a 710 SS sorhatosa 7020, a 630 K szintén soros hathengerese 6246 köbcentis. Plusz kompresszor a német oldalon – arrébb állt egy 7653 köbcentis 770 Pullman is...
A világ legerősebb betűje, mondják a BMW háza táján az M-re. Külön kategóriában szerepeltek a BMW legjelentősebb sport- és versenygépei, ez az 1978-ban készített Gruppe 5-ös 320 nyerte a második díjat. 760 kiló és 310 lóerő, elég menő!
Az egykori iráni sah, Reza Pahlavi igen jó ízlésű ember volt, már ami az autókat illeti – gyűjteményében négy Lamborghini Miura is volt, köztük ez a külön rendelésre készült P400SV, azaz Super Veloce. A mellette álló Aston Martin Bulldog csak hét évvel újabb, de mintha fényévek választanák el őket
Amelia Earhart Cord 812 Phaetonja kategóriájában második lett, két dologban azonban első: ez a típus volt a legelső, sorozatban készülő kocsi a világon, amely rejtett, kibillenthető fényszórót kapott. A megoldást 1934-ben szabadalmaztatta Harold T. Ames, először repülőgépeken használták. Az autó érdekessége még, hogy elsőkerék-meghajtású (ezzel a harmadik a világon), illetve független első futóművel rendelkezik (az első ilyen Amerikában)
Sohasem restaurálták ezt az 1934-es Bugatti Type 59 Sports-t. Gazdag versenymúltjának minden nyoma megvan ma is – többek között René Dreyfus vezette győzelemre a 750 kilogrammos kategóriában. Azért fekete és nem a szokásos világos Bugatti-kék, mert egy időben a belga király, III. Lipót volt a tulajdonosa
A harmincas évek közepe nem szűkölködött a luxusautókban, de a Mercedes-Benz 540 K különlegesnek számít közöttük is; mindig Párizsban mutatták be a legújabb változatot. Összesen nagyjából két tucatnyi hasonló Spezial Roadster készült, a nyolchengeres, 5401 köbcentiméteres motor erejét másfélszeresére növelte a sofőr által kapcsolható kompresszor. Ez az 1936-os gép második lett a kategóriájában, és a közönség egyik kedvence volt
A Concorso eredete 1929-re nyúlik vissza, akkor és a következő évtizedekben a legújabb, legszebb és legkülönlegesebb modellek mutatkoztak be a közönségnek – erre a hagyományra reflektálnak most a sportkocsi prototípusok, amelyeket egyébként csak statikus szoborként láthatnánk, itt viszont működőképes járműként. Ez itt a Touring Superleggera Arese RH 95
A kategória győztese! Bugatti Bolide – a csak versenypályára alkalmas hiperautó. Nyolcliteres, 1850 lóerős W16-os motor hajtja, egy része 3D nyomtatással készült, és egy kis érdekesség: pontosan olyan magas, mint a legendás Type 35 Grand Prix-versenyautó – 995 milliméter
Maserati Mostro B a Zagato stúdiótól. Ritkán lehet látni olyan új autót, amely annyira emlékeztetne elődjére, mint ez. Az eredeti Mostro, azaz szörny, ahogy Stirling Moss nevezte, a Maserati 450S Coupé Zagato volt 1957-ben. Az utóbbi években öt darab készült fix tetővel, és legfeljebb öt Barchetta fog épülni még
Megint megpróbálják feléleszteni a DeTomaso nevet, amely 2014 óta hongkongi tulajdonban van. A P72 típust már bemutatták 2019-ben. Állítólag ez év végére sorozatgyártásba (72 darab) kerülhet. Az biztos, hogy a formája megvan hozzá, a motor is talán végleges: ötliteres, V8-as Ford-származék fogja hajtani
Marc Philipp Gemballa Marsien. A híres Porsche-tuner Uwe Gemballa fia, Marc Philipp saját projektje. Egy egészen különleges, Porsche-alapra épített sportkocsi, amelyet a Párizs-Dakar rali inspirált, tehát ugyanúgy elmegy a dűnéken, mint a versenypályán. Emelhető karosszéria, 750 vagy 830 lóerős motor, speciális futómű – negyven darab eladását tervezik
A Ferrari-mániás filmrendező és producer, James Glickenhaus mára nemcsak kiváló autógyűjteményt mondhat a magáénak, hanem autógyárat is. A Scuderia Cameron Glickenhaus többféle sport- és versenykocsit tervez, épít, sikeresen versenyez velük – a 004CS utcai és versenypályás használatra egyaránt alkalmas, háromüléses szépség. Persze igazi hi-tech kívül-belül
Mivel is búcsúzhatnánk az elegancia hazájából? A Rolls-Royce legújabb, speciális csónakfarú (Boat-tail) kivitelével, a 150. szezonját ünneplő Grand Hotel Villa d’Este szomszédságából
