Az E60-as ötös BMW csúcsverziója legenda: szedán létére 507 lóerős szívó V10-es hajtotta, amit az ereje mellett főleg a hangjáért szoktak dicshimnuszba foglalni. Ilyen felépítéssel a német sportszedánok egyik mérföldköve is volt, emiatt bűnnek tűnik átmenni rajta egy lánctalpas döggel.
A legenda hátoldala, hogy a kihegyezett motor köztudottan nem tartós darab, eredeti M-es alkatrészekkel életben tartani kisebb vagyonba kerül. Ez még mindig nem lenne elég ok arra, hogy párszázezres, esetleg milliós nézettségért összezúzzák, az igazi ok azonban az, hogy az autót nehéz lett volna megmenteni.
Az autó a 15. tulajdonosán volt túl, 100 ezer kilométerrel tekerték vissza az óráját, a hengerfalak sérültek voltak, a váltó is beteg volt, ráadásul pár nyúlvány is meg volt repedve. Itthon még biztos megélt volna néhány tulajdonosváltást, összekacsintások után a műszakin is áttolták volna, a holland szabályozás viszont szigorúbb a miénknél, az üzembiztos javítás egyszerűen nem érte volna meg.
A pusztítást relatív józansággal végezték: a menthető alkatrészek (felnik, műszeregység, lámpák, stb.) nagy részét kiszerelték (igaz, ránézésre többszáz ezer forintnyi alkatrész tűnt rajta még épnek, eladhatónak), és csak ezután következett a tank. RIP E60 M5
