Megdőlni látszik a tétel, miszerint a BMW márkanévvel bármit el lehet adni. Az ötajtós, csapott hátú nagykocsija megmutatta, hol húzódik a vásárlók tűrőképességének határa. Az X6-osnál még elnézték a koncepció értelmetlenségét, cserébe a feltűnő külsőért, de a GT nem talált hasonlóan elfogadó közönségre.
Az 5 GT-t elsősorban Észak-Amerikába szánták, ahol fel is váltotta az 5-ös kombi változatát, a Touringot. A BMW a lendületesebb tetővonaltól és a magas építéstől azt várta, hogy évente akár 8000 GT is elmegy, de az eladások tavaly alig haladták meg a 2800-at, és az idei előrejelzések szerint még a 2200 sem lesz meg. Így a kereskedők már nem is rendelnek raktárra egy darabot sem, csak azoknak az igényeit továbbítják, akik kifejezetten ezt a típust keresik. A BMW ezzel mindenképp vásárlókat veszít, hiszen a Touringot többen keresnék, de az már nincs a kínálatban, és a következő modellváltásig biztosan nem is lesz, mivel az aktuális generációt már nem érné meg bevezetni a piacra.
A BMW számára fájdalmas lehet a GT amerikai bukása, hiszen ezen a típuson többet dolgoztak, mint nagyjából bármi máson. Még a 2000-es évek elején felmerült az igény egy praktikus, családbarát modell iránt, de a bajor döntéshozók úgy vélték, egy egyterű nem passzolna a márka sportos arculatához. Így szülték meg a tervezők az 5-ös csapott hátú, ötajtós változatát, a GT-t, amely a BMW-náél a családi modell szerepét hivatott betölteni. A kompromisszumos modell láthatóan nem igazán bűvölte el a vevőket, ahogy korábban a hasonló elképzelés alapján létrehozott Mercedes R osztály sem.
A fenti példák azt sejtetik, hogy a prémium-márkák esetében sem elég a jól ismert jelvény, legalább ilyen fontos a vevőknek az egyértelmű stílus, ami épp ezeknél az átmeneti modelleknél hiányzik leginkább.
