Mi vagyunk a legnagyobbak

Természetesen, mindenek felett, mindenek előtt, akárhonnan nézve is a Lexus LFA volt a Toyota-stand legérdekesebb autója, de ennyi pénzért, ilyen erőbedobással, ezzel a háttérrel annak is kellett lennie. És persze, az új kis-hibrid, az Aqua szintén érdemben vonzott nézőket, s a végre lítium-ion akkucsomaggal szerelt, konnektorról is tölthető, minden korábbinál sokkal hosszabb elektromos hatótávolságú Prius is egy igazi, végre-valahára dolog. De ezek csak a Toyota Való Világ-show-jai, a nyámmogó, fogalmatlan nép szájának kitáttatására szánt gyakorlatok.

Viszont volt ott például egy sportkocsi. Ahogy lépdeltem felé a beélesített Nikonnal, borzasztó erős déja vu-érzésem támadt. Ezt már láttam valahol. Valami régi újságban. Esetleg csak nettó régen. Talán egy másik életemben. Mindenesetre lefényképeztem, mert állat.

Mi is a neve? GR-MN? Ez nem fogódzkodó. Nézem az adatokat, a teljes neve GRMN Sports Hybrid Concept II. Mint mindig, úgy látszik, megint lemaradtam valamiről, hiszen a számozás azt mutatja: már volt egy Sports Hybrid Concept I is, sőt, ez se biztos, hogy új, amit látok, hiszen gyanúsan kevés körülötte a bámészkodó. Ettől még nagyon tetszik. Még a hibridséget is meg tudom bocsátani neki, bár el nem tudom képzelni, hogy hibrid hajtással hogyan lehet bármi sportos.

Annyira nem is pici, bő 4,3 méter hosszú. A hajtás hosszú távon 249, rövid löketekre, összeadva egy híján 300 lóerőre képes benne. Átgyalogolok a farához, és rájövök: hát persze, ez egy régi, kicsi Toyota mintájára készült, a vonalai pontosan olyanok. Mi is az, mi is az, gondolkodj, gondolkodj, megvan! Sport 800, egy olyan kis targa Toyota a hatvanas évek végéről, amit a legtöbben valamiféle Hondának hinnének.

Rég csinált ennyire szép, harmonikus sportkocsit a Toyota, nekem ez a piros plecsni még az új szenzációt, a GT-86-ost is elhomályosítja. Csak az automata váltókar ne emlékeztetne rá, hogy itt nem lehet kuplungozni, visszaszúrni kettőt...

Hogy a Toyota mennyire komolyan gondolja, hogy mostantól élvezetes autókat készít, illusztrálja, hogy még a legfoghozverősebb, az autózást legkevésbé szerető (vagy éppenséggel magasról letojó) tulajdonosoknak szánt hibridjéből, a Priusból is elkészítette a tuningverziót.

Úgy hívják: GS, pontosabban „Prius S Touring Selection, GS's . Ültetett futómű, küszöbön színes csík, bőrbevont kormány, módosított első és hátsó lámpák. És ami a legfurább: alkarnyi (vagy felkarnyi?) sportkipufogó, láthatóan, a hátsó ütköző aljánál.

A Toyotának a konnektorból töltős Prius, a zsugorított Prius (Aqua), a dögös Prius (GS) után még maradt puskapora: akadt egy kerekesszékeseket fogadó spéci verzió is belőle. Emberünk odagurul, átül, a kocsiját pedig a Prius a sínen kicsúsztatott tetőbokszba emeli. Zseniális.

Egyébként a japánok mérhetetlen figyelmességét mutatja, hogy a mozgássérülteknek a szalon első napjain, a sajtósoknak szánt időszakban ingyenes a belépés. Normál üzemmódban itt akkora a tömeg, hogy meg se tudnának mozdulni, pláne fotózni, de a sajtónap kicsit használhatóbb.

A rokkantak védőangyala persze nem is a Toyota, hanem a Daihatsu, a Tantóval. Nézzék csak, micsoda kétfelé nyíló, óriási szekrényajtón át, kifordítható üléssel várja a használókat!

Még a Japánba vezető hosszú repülőúton beszélgettünk a Karottával arról, hogy a Toyota ugyan halálosan unalmas autókat készít, de ha választani kéne, egy jól motorizált, gyors és erős IQ lenne a tökéletes megoldás. Sajnos az FT-EV III messze áll még a véglegestől, pedig mindennél jobb lenne.

A feltöltött betöltőnyílás által hátrahagyott lyukat szemlélve egyébként újabb megfigyelésre tettünk szert: az FT-EX feltehetőleg az Aston-Martin-féle, Toyota iQ-alapú kisautóról egyenesen átvette a maszkját. Nézzék, hogy biggyeszt.

Befejezésül pedig csak egy képet még: a Toyota Amerikában már évek óta árulja a Toyota FJ-t, de most, ezen a szalonon Japánban is bevezették. Elképesztően jópofa tárgy, akár a negyven évvel korábbi Toyota-terepjáróra emlékezve veszi az ember, akár élete utolsó kocsijának. A maszk formája, az indexek, a motorházfedél lélegeztetése tisztára az eredeti – nem hinném, hogy ezek a technikák, arányok ne fognának meg bárkit, akik a régi Toyotákkal foglalkozik. Én is vettem cetlit, pléhsárkányt szórakoztattam, majd leöltem. Valakinek most már nagy szerencséje lesz a családomból...