Eredetileg Indy versenygépnek szánták a Deltawing nevű versenyautót, de miután Amerikában elutasították a hajmeresztő koncepciót, a tervezők a hosszú távú versenyek szabályaihoz igazították a gépet, amelyet végül a Nissan vett a szárnyai alá.
Most, hogy a Formula 1-re már nem költenek évente euró-százmilliókat, a Toyota és a Honda is megjelenik a Le Mans-i 24 órás verseny rajtjánál. Alighanem ettől jött meg a Nissan étvágya is, de az idő már kevés lett volna egy saját versenyautó kifejlesztésére, így kapóra jött a japánoknak a Deltawing projekt, amely gyakorlatilag készen várta a megfelelő befektetőt. Az autó az egykori Indy prototípus formáját örökölte, de annál jóval hosszabb, szélesebb, és kétszemélyes kialakítású. A hajtás sem mindennapi, az autóba egy 1,6 literes, közvetlen befecskendezéses, négyhengeres turbómotort építenek, amely az első becslések szerint úgy 300 lóerős lesz. A Nissan szerint ennyi is elég, hogy a Deltawing gyorsabb legyen az LMP2-es autóknál, bár azok is legalább másfélszer erősebbek.
A Nissan nem titkolt célja a Deltawing adoptálásával, hogy megreformálja az autósportot. „Ahogy a versenyszabályok egyre kötöttebbé válnak, úgy lesznek a versenyautók egyre hasonlóbbak, és úgy lesz egyre kevesebb közük az utcai modellekhez. A Nissan Deltawing célja az, hogy ezen változtasson.” – mondta Andy Palmer, a Nissan alelnöke. Az utcai autókra való utalás első hallásra furcsán hangozhat, de ezzel Palmer valószínűleg a szériaközeli turbómotorral célzott, és nem a versenygép semmihez sem hasonlítható formájára.
