A Lola nincs többé
Még májusban kért csődvédelmet a Lola, de mostanáig volt remény, hogy a csődbiztos új befektetőt talál, amely kiegyenlítené a tartozásokat és újra nyereségessé tenné a nagy nevű vállalkozást.
A Lolát még 1958-ban alapította Eric Broadley, és a kezdetektől gyors versenyautók építésével foglalkozott a cég. Hosszú pályafutása alatt eredményes versenyautókat épített különféle kategóriák számára: Le Mans-tól a Formula 1-en keresztül az Indianapolis 500 versenyekig a gyorsasági szakág összes csúcskategóriájában megfordult a Lola, szép eredményekkel. Az 1970-es évekre a cég lett a pénzért megvásárolható versenyautók legnagyobb gyártója, és ebből a 2000-es évek közepéig jól meg is élt.
A véget az jelentette, hogy a legtöbb együléses versenysorozatban szabványosították az autókat, így a Lola számos korábbi piacáról kiszorult. 2004-ig ugyan a Lolánál készültek a Formula 3000 szabvány-autói, de a széria átalakult, és nem hosszabbították meg a szerződést az angol céggel, az Indycar sorozat pedig az idén állt át a szabványos karosszériák használatára, amelyeket az olasz Dallara szállít. A Lola ugyan többféle sportkocsi-karosszériát is kínált, de ezekből sem fogyott annyi, hogy eltartsa a vállalatot, így az év elején kénytelenek voltak csődvédelmet kérni a cég ellen. Már ekkor elbocsátották az alkalmazottak többségét – az utolsó 19 főt azonban csak most tették utcára.
Ezzel újabb nagy nevű brit versenyautó-építő cég adta be a kulcsot – a pénzért vásárolható együléses versenyautók piacán pedig szinte teljes egészében a Dallara lett az egyeduralkodó.
