Eddig csak láthattuk, hogy milyen lesz a britek erősebbik sportkocsija, de a műszaki tartalomról mélyen hallgatott a McLaren. Mostanáig.
A P1, ahogy sejthető is volt, ugyanazt a 3,8 literes biturbó V8-ast kapja meg, mint az MP4-12C, de itt még tovább növelték a teljesítményét. A végeredmény 742 lóerő, ami önmagában sem rossz – ezzel az autó könnyedén felveszi a versenyt a Ferrari és a Lamborghini csúcsmodelljeivel – de ennyivel nem elégedtek meg a britek. Az új sportkocsi hibrid hajtásrendszert kapott: egy 180 lóerős, 260 Nm csúcsnyomatékú villanymotor is besegít, ha szükséges. Így az elméleti teljesítmény-maximum 922 lóerő, de ez persze csak rövid ideig áll rendelkezésre.
Míg a legtöbb ilyen rendszer a gázpedál állásából próbálja kitalálni, hogy mikor aktiváljon minden erőtartalékot, a McLaren szórakoztatóbb megoldást talált. Az IPAS egy gomb a kormányon – ezt megnyomva azonnal elérhető a villanymotor maximális teljesítménye. Ez azonban csak az egyik trükk, ami az F1-es futamokról ismerős lehet. A hátsó szárnyat is át lehet állítani csökkentett légellenállású helyzetbe – amikor nem termel leszorítóerőt, de nem is lassítja az autót érdemben – ezt a megoldást a nagydíj-versenyek nézői DRS néven ismerhették meg az elmúlt években.
A hibrid hajtáslánc egyik hátránya, hogy az autóba egy 96 kilogrammos akkumulátor-csomag is bekerült, viszont a többlet-teljesítmény mellett más haszna is van az elekrtomos segédhajtásnak. Szükség esetén a benzinmotor beindítása nélkül is használható: elvileg akár 9,6 kilométer is megtehető tisztán villamos üzemben.
