Nekem úgy tűnik, valahogy éppen erre a Frankfurtra durrogtatta el a Ford az összes riasztótöltényét, amit betárazott a sublótba. Zúz a Fiesta, imádják a Fiesta ST-t, jól muzsikál a Focus – pláne, hogy az új, egyliteres Ecoboost-verzió az első kompakt benzinmotoros autó, amelyik 100 g/km szén-dioxid-kibocsátás alá tudott menni. De az új Transit is jobban fogy a vártnál, a kis Transit Connect mindenféle díjakat zsebel be éppen, az egyliteres turbómotorra folyamatosan hull a virágeső – és joggal -, a B-Max pedig a mini-MPV szegmens élére szökkent. Ja, a Kuga is fogy, most kellett növelni a termelési ütemet. Ezek mellett maga a Ford is kezd nyereségesbe hajlani – de nem minden áldozat nélkül.
Be kell például zárnia a belgiumi, Genkben levő üzemét, ami már vagy negyven éve az egyik igazán izgalmas gyára, ráadásul alig egy évtizede a Toyotától vett termelési rendszer szerint szervezték újjá, s erre nagyon büszkék voltak. Ott még én is szereltem össze Transitot, a fene egye meg. Sajnálom.
A genki bezárás pedig összefügg egy elég fájó másik motívummal is: az új Mondeo piaci bevezetése továbbra is késik, nem is kicsit, leghamarább jövő év végére tolódott. Genk ugyanis akkora üzem, hogy az újrastrukturálás ennyire beleszól a modellbevezetésekbe is – a késés a Ford számításai szerint másfél év lesz, de az a Mondeo igazából már múlt év őszén jöhetett volna ám, sokan úgy is gondolták, hogy fog. Akkor meg már két év a lemaradás. Nehéz dolga lett a mostani Mondeónak is emiatt, hiszen ott vannak az olyan riválisok, mint a most frissített Insignia, a kiváló 508-as Pözsó, pláne meg a Mazda 6. Na, szóval öregecske.
Addig lebegtetnek. Most Frankfurtban például a Vignalét, az európai Ford-részleg luxusvonalát, avagy az új trükköt, hogyan lehet több pénzt kihúzni a vevők zsebéből nem túlságosan nagy befektetéssel. Hja, kár volt eladni a Jaguart? A Vignalét valahogy úgy kell elképzelni, mint az Abarthot a Fiatnál, csak nem sportosban, hanem elegánsban. Külön eladási rendszer, vevőkövetés, szabad szemmel is látható finomítás a népmodellekhez képest.
A Vignale-treatmentet először a Mondeo kapja meg, hurrá, lesz spéci konvektorrács az elején, sok-sok krómszerű dolog, steppelt bőrök bent meg egy rakás elektronikai gezemice. Biztos jó, de azért majd kíváncsi vagyok a módosított árra. Aztán persze majd jönnek más modellek is, kapnak ők is krómot, steppelést – csak szegény Vignale úr, a csoda-Fiatok és Alfák rajzolója fészkelődik a sírjában, és arra gondol, hogy Ghia, Abarth, Gordini után most az ő becses nevéből lesz tíz évre marketing-eszköz.
De tény, a Vignale-szósszal nyakon öntött Mondeo mutatós darab, különösen, ha ott áll a közelben egy másik, sima, vignalétlan hibrid, ráadásul fehér színben. Igazából az is nagyon jól néz ki ám, csak lehetne már kapni. Valamit elmond arról, milyen nagy is a csúszás, hogy a kiállított autó fedélzeti számítógépének dátumkijelzése megakadt 2010 januárjánál – nézzék csak meg.
Viszont bemutatták az S-Max tanulmányt, új maszkkal, lámpákkal, óriáskerekekkel, eltüntetett kilinccsel. Pofás, de az S-Max magától is mindig pofás volt, még most, már kicsit megöregedve is, tehát nincs itt meglepetés. Egyébként a koncepcióautóba olyan dolgokat terveztek – nem tudom, hogy tényleg működnek-e – mint az ülésbe épített szívverés-, illetve vércukorszint-figyelő. Lol. Persze hét ülés, padlóba süllyesztés, középen kialakítható járkálófolyosó, ledek mindenütt, szánják már bele az új, 1,5 literes, következő Ecoboost csodamotort.
Szintén nem friss infó, de az EcoSport mini-SUV is lassan elér Európa partjaihoz – ahogy a Kia és a Suzuki mozgolódását elnézem, még épp időben. Nekem nagyon nem jön be, letisztultan, zavarosan, hórihorgas-sportosan eklektikus, de majd döntsenek a vevők. Nem, nem lehet letagadni, most már mindenki a Mondeót várja, azt soká húzni már nem illik innentől.
