A C4 Cactus működik: nem drága, és sajátos sportcipő-esztétikumával úgy tűnik, sokak találták vonzónak. Ezzel együtt is bátor döntést hozott a francia márka vezetése: erre az autóépítési receptre alapozza a márka jövőjét.
A Citroën persze eddig is problémát okozott a PSA-nak: a nagy múltú márkát beszántani nem akarták, de a Peugeot kínálattal túl nagy volt az átfedés. A két autómárka nagyrészt egymást átfedő választékot kínál: méretben, árban és műszaki tartalomban lényegében ugyanazt kapják a vásárlók, csak a formaterv tér el, ha egyáltalán eltér, de néha – mint például a C-Elysée és a Peugeot 301 esetében – csak a jelvény más. A közös műszaki alapokra persze szükség van, hogy a gyártás gazdaságosabb maradjon, de most, hogy az igényesebb DS modelleket is külön márkába szervezték, kellett valami más, amivel el tudják különíteni a két márkát.
A Mathieu Bellamy, a Citroën stratégiai igazgatója azt mondja, a márka jövőjét a C4 Cactushoz hasonló, formabontó külsejű modellekben látják. Példaként az Aircross tanulmányt említette, amelyet az idén mutattak be Sanghajban. Ez a Cactusnál egy számmal nagyobb szabadidő-autó prototípusa, de a Cactusénál még komplikáltabb, és helyenként zavarosabb formatervvel. Az új formanyelvvel nyilván megpróbálják átpozicionálni a Citroënt, hogy kevésbé zavarjon bele a Peugeot üzletébe, és új vásárlókat érjen el a PSA csoport számára. Ez azonban hatalmas kockázatot rejt: korántsem biztos, hogy az újítás nyomása alatt a jó ötleteket találják meg a cég formatervezői, viszont a radikális formával szinte biztosan elidegenítik a korábbi törzsvásárlókat, akik a jelenlegi C3, C4, C5 és Picasso modelleket vitték.
Ugyanakkor érthető, hogy a PSA-nak valahogy növekednie kell, máshogy aligha mozdulhatnak ki a jelenlegi, nehéz anyagi helyzetből. Így kockáztatnak, és hogy ebből mi lesz, azt valószínűleg még maguk sem tudják.
