Bizonyított alapokra tett luxusautó? Egy legendás név elkoptatása? Görcsös feltörekvési kísérlet? Túlfújt krómszappan-buborék? Zseniális biznisz-ötlet? Mi a Vignale? Az új modellek mellett besurranunk a kulisszák mögé.
Mi ez az egész? Rátesznek egy krómmaszkot a Mondeóra, nyújtott, délies amerikaiban a jólöltözött menedzserek a világba harsogják a 301-es Bose-okon át, hogy "vöjjnyaajléééjj", oszt máris lehet kopasztani az ügyfeleket? Vagy van ebben az egészben ennél több is? Winkler, az általam ismert egyetlen ember, aki elég sokat ült már Mondeo Vignaléban, úgy gondolja, túlfújt sztori az egész. Bevallom, mint az igazán régi autók és legendás nevek önjelölt dajkája a Totalcarnál, én is rettegek tőle, hogy Alfredo Vignale hajdan volt csodás karosszériaépítő cégének az utolsó emlékmorzsáját ugyanolyan dicstelenül a földbe koptatja majd a Ford, ahogy azt a még sokkal nevesebb Ghiáéval már megtette egyszer, azt hiszem, ezt egy korábbi cikkemben elég élesen ki is fejtettem.
Aztán lehet, hogy csak mi vagyunk őskonzervatívak. Lehet, hogy nem értjük a világ folyását. Képzetlenek vagyunk mi a nagy bizniszhez. Más szóval - kicsik.
Hasonló dolog már bejött egyszer a Volkswagennek, úgy lett az Audi, aztán lám, milyen szép siker. Hiszen az első Passat-80, Polo-50 páros mind átemblémázott verziója volt a másik márkának. De bejött a számítás a Toyotának a Lexussal, újabban a Nissannak az Infinitivel is, bár a Honda és az Acura igazi áttörése világviszonylatban még kétséges. Igen ám, de ott külön márkákat hoztak létre, a Ford viszont kimondottan csak egyfajta luxuskivitel-pluszként gondol a Vignaléra.
Nekünk, kívülről, csak egy krómmal kirúzsozott, drága bőrrel kitapétázott Mondeo a Vignale-széria eddigi egyetlen modellje, de a Ford szerint pont olyanok az eladások, amilyenekkel kalkuláltak. A Vignale-úthenger tehát készen áll arra, hogy a mellékutca lesímítása után átguruljon a négysávosra, ennek jegyében pedig a Genfi Autószalonon két új modell és egy alváltozat kapta meg a vezérigazgatói kúrát, az Edge és az S-Max, illetve a Mondeo ötajtósa, ami eddig csak négyajtósként és kombiként volt kapható ebben a formában. Ráadásul a Kugát is kiállították talpig Vignaléban, de ez még csak szondáztatásból volt kint, nem végleges jármű.
Ennyire hisznek a Vignaléban? Esetleg a Jaguar, a Volvo és az Aston Martin eladása után hirtelen rájöttek, hogy nincs hová terjeszkedni felfelé, de muszáj? A Vignale alapötlete ugye az, hogy mivel a legtöbb Ford flottaautóként fogy szerte Európában, ezért a felső vezetőknek is kell valamit kínálni, nehogy más márkához pártoljanak át - mert azért az már hogy néz ki, hogy Dipl. Ing. Ikszipszilon egy aranymetál, szattyánbőrös BMW-vel áll be a fehér Mondeók és Focusok közé a céges parkolóba? Nos látják, ezért lett a kínálatban ez a kapucínerszín, szattyánbőrös Mondeo. És ezért jön a többi is, amiket most látnak.
Tehát a Mondeo Vignale árban a Béemvémercédeszaudilexusz alatt, igényességben, kiszolgálásban a csúcs-Mondeo, a Titanium fölött lakik, magasan. Kellemesebb, otthonosabb, mutat is, mégsem aranyáron. De mivel mi csak az innenső oldalt látjuk, s onnan nekünk nem mutat jól, ezért az egész jelenségről jobb, ha az európai fejlesztéseknél a külső megjelenésért felelős vezető designer, Claudio Messale beszél. Egy interjúra elkaptuk a szalonon.
Totalcar: Nem gondoltak-e arra, hogy a Mondeo helyett érdemes lenne valami nagyobb modellel, esetleg egy másik márkanévvel felfelé bővíteni az európai Ford kínálatát?
Claudio Messale: Egy új autóval valóban nagyobb lett volna a szabadságunk, de a Ford tömeggyártó, s ehhez a státuszához ragaszkodik is, nem akarunk Rolls-Royce lenni, de még csak BMW sem, csak egy lehetőséget szeretnénk adni a vevőinknek a továbblépésre. Ne feledje, technológiai vonalon a mi autóink sem rosszabbak a prémiummárkáknál, s ha a Vignalét nézi, a Windsor bőrök a belső térhez ugyanonnan származnak, mint ahonnan a Porschékbe vagy a Bentley-kbe érkeznek, a mi műszerfalunk is duplán varrott bőrrel borított, nálunk is valódi alumínium a betét. A vevő személyre szabott autót kap, s ezt a szintet nem kapná meg ennyiért egy prémiummárkánál.
TC: Sokan voltak már a történelemben, akik efféle luxuskúrával és névmódosítással próbáltak feljebb lépni autóikkal a ranglétrán, de nem jött össze nekik - elég csak az angol BLMC-nél a mezítlábas Austin és Morris verziók mellett futó Riley-kra és MG-kre gondolni, vagy akár a Mercedes Maybachjára. Nem tartanak tőle, hogy a komfortosnál közelebb marad a Vignale a sima Mondeóhoz?
CM: Nézze, mi nem akarjuk átugrani a saját árnyékunkat. Olyat szeretnénk adni a vevőnek, ami igényes, elég jól néz ki kívül és belül, de belefér a költségkeretbe. A Vignale egy jó anyagból készült, jó szabású, szépen varrott és divatos ruha egy Armani-öltöny ellenében. Ugyanazt tudja, de a címkéje más. Nyilván, aki a címkéért veszi az öltönyt, nem érzi majd a magáénak a Vignale-vonalat sem. De aki tisztán csak jót szeretne, mert igényes, viszont nem szeret felesleges márkanevekért pénzt kidobálni az ablakon, annak telitalálat - és sokan vannak ilyenek. Most még nem sokan tudják, mi az a Vignale, hiszen alig pár ezer autót adtunk el ilyen kivitelben, de van időnk, ezt a szériát nem a gyors profit bezsebelése érdekében hoztuk létre, hosszú még az út előttünk, de az idő nekünk dolgozik.
TC: Tud-e különlegeset a Vignale a bőrön, a spéci maszkon, a fényesre polírozott felniken túl?
CM: Természetesen. Csak a Mondeo Vignale vevője kap most például aktív zajcsillapítást, különleges, dupla lakkrétegű, extra magasfényű dukkózást, bőrborítású műszerfalat, Sync3-as médiacsatlakozást, teljes bőrborítású belsőt (ajtók és műszerfal beleértve), s azt sem szabad feledni, hogy ez a valódi, végekből szabott, hatszögletes steppeléssel készült, puha Windsor ülésbőr nagyon más, mint a Titanium felszereltségű Mondeók durvább textúrájú, más szintet képviselő bőrborítása. Ezeken felül Vignalékat csak kiemelt kereskedésekben értékesítünk (most 300 van belőlük Európa-szerte), s ezekben a szalonokban külön Vignale-alkalmazott biztosítja a különleges figyelmet a Vignale-tulajdonos számára. Sőt, színház-, sportesemény-, illetve koncertjegyet szervez, szállodai foglalást intéz, egyéb extra szolgáltatásokat nyújt - csak hogy egy Vignalével tényleg vele járjon egyfajta magasabb életminőség-szint is.
TC: Ha ennyire hisznek az új-régi brandben, felmerült-e a mostani Ford-csúcsmodell, a Mustang vignalésítása esetleg önökben? Fekete, vékony krómszegélyű maszkkal, fekete Windsor-bőrrel, egyedi felnikkel elég vonzó alternatíva lehetne, s igazi rangja lehetne, mondjuk valami kicsi, "by Vignale" emlémával. Az már majdnem az Armani-szint, épp kicsivel alatta.
CM: Érdekes, amit mond, eddig senki nem vetette fel. De félek tőle, hogy a Mustang név, a Mustang-identitás olyan erős, hogy nem szabad felhígítanunk egy másik, szintén erős névvel. Raj Nairnek az anyavállalatnál épp elég kemény meló volt keresztülverni, hogy egy rendes, független hátsó felfüggesztéses, Nürburgringen csiszolt, igényes belső terű, ráadásul a cég történetében először jobbkormánnyal is kapható verzió megszülessen - mindez pedig a típus 50. évfordulójáig. Egyelőre senki nem gondolkozik a további lépéseken, a Mustang eladásai így is épp elég szépen beindultak, most nem ezzel kell foglalkoznunk.
Ahogy nagyjából a Claudio Messalével folytatott interjú végéhez kezdtünk érni, s már csak a portréfotó elkészítése volt hátra, óriási kóruszene csendült fel a stand egy másik részéről. Kitámolyogtunk a reflektorfénybe, s a mellettünk levő, emelt színpadon vagy ötven, különféle elegáns ruhába öltözött illető énekelte a számunkra leginkább a Rolling Stonestól ismerős (pedig először valójában Kai Winding által játszott és egy bizonyos Jerry Ragovoy által írt) számot, a "Time Is on My Side"-ot énekelték. Itt a videó is róla:
Miközben nem vagyok róla teljesen meggyőződve, hogy egy magyar felső vezetőt el lehet téríteni a fekete Audi A6-ostól egy bármilyen mézmetál Vignale Mondeóval, s hogy az a vezető megtalálja majd a módját, hogy előteremtse azt a pár milliót, ami elvileg áthághatatlan különbség, nyugatibb gondolkodás (vagy szigorúbban betartott multi-szabályok) szerint akár még működhet is a dolog. A Fordnál mindenesetre nagyon hisznek benne.
Már távozóban voltunk a szalonról, s Gajdán Miki Év Autója-zsűritag kollégámmal épp azon elmélkedtünk, hogy mechanikus karóra-vonalon hová lehetne tenni a Vignale Mondeót a skálán egy Audihoz képest. Én a Sector-Breitling hasonlatot kezdtem épp erőltetni (technikás, látványos cuccok), amikor egy paksaméta Vignale-magazint pillantottam meg a Ford-pulton. Ebben biztosan megtalálom, mert ide biztosan az az óragyártó teszi a pénzét, amelyik érzi a célcsoportot! - csillant fel a szemem, és nézzék csak, milyen hirdetést találtam a drága hátsó borítón...
Hozzátenném: búcsúzóul megkaptuk a fordos meghívottaknak járó sajtóajándékot: egy barna Vignale-kártyát, rajta egy szem QR-kóddal és egy belépővel. A QR-kód a genfi reptéren a Fast Lane használatára jogosított fel, a belépővel pedig a váró üres részében kialakított relaxációs loung-ban tölthettük el az időt a gép indulásáig.
Minden ott volt, ami ilyen helyeken kötelező: Nespresso kávéspult inassal, buborékfotelek zajkioltós Sony fejhallgatókkal amikből meditációs szeánsz szólt, nyakmasszázs-szeglettel. Kicsit kezdem érteni - de vajon hozzájutok-e egy ugyanilyen Vignale-ponthoz az Örs vezér téri Árkádban is, ha veszek egy ilyen autót?
