Villanymotor, LCD-panel-hegyek..., és izgalom?

Honda- és Suzuki-stand - Tokyo Motor Show 2017.

2017.10.25. 15:04

Miért jó, ha az autó Nagy Testvérként figyel téged? Vajon tényleg azt szeretné az ember, hogy a felesége mellett még a kocsija is csitítgatni kezdje, és tettlegesen elvegye a gázt, ha sietni akar? Közlekedésbiztonsági szempontból biztos így helyes, de a Honda meglepő dolgokat állít – egy ilyen autóban is megmaradhat a vezetés öröme. Hiszem, ha látom.

Mindenesetre az az autó, amit a tokiói szalonon vett elő a Honda, elvileg ezt a két, meglepően távoli tulajdonságot egyesíti magában. Ha valamit tud a Sports EV, az a hibátlan, minimalista, azonnal vágyat keltő design – az elején levő plexilap alatt ledek és folyadékkristályos kijelzők hozzák létre a kocsi arcát, amely menet közben kerek fényszórós, erősen retró, de töltés közben olyan, mint valami óriásira nagyított mobiltelefon-kijelző. Lehet, hogy a japánoknak, akiknél lassan minden menőbb üzletben ott figyel, hajlong, dumál és pacsizik valamilyen Sony-robot, ez a pofa teljesen beleillik az utcaképbe – hiszen itt még a Prius 4 és a Mirai is egész jól néz ki -, de félek, Európának egyelőre sok lenne.

 

Mivel a Hondánál a fejükbe vették, hogy a létező legnagyobb tempóban csökkenteni fogják az autózás ökológiai lábnyomát, ezért az új kupé elektromos hajtású, amint azt a nevében levő EV jelző mutatja is. Bár egy szál adatot nem közöltek róla, az látszik, hogy picike, olyan Mazda MX-5-méret lehet, és azt is tudjuk, hogy ugyanarra a műszaki alapra épül, mint az idei frankfurti szalonon bemutatott Honda Urban EV Concept. Annak a megvalósulását 2020-ra ígérik, tehát ez a Sports EV is megjelenhet akár már 2021-ben.

Amit mindenképpen állítanak róla: ha nem is lesz NSX-i, vagy akár S2000-i magasságokban gyors, mindenképpen öröm lesz a vezetése – gondolom, a kormányzással, futóműhangolással, súlyeloszlással próbálják majd ezt elérni. A megállapítás egészen pontosan így hangzott: “a feeling of joy and emotional unity to the drive”, aztán vakarjon ki ebből a maszlagból magának bárki, amit akar. Amit tudunk róla: vezetése közben az autó elektronikus mesterséges intelligenciája is lépten-nyomon velünk lesz.

Hogy mi ez a mesterséges intelligencia? Azt a Honda másik autótanulmányából tudjuk bizonyos mértékben leszűrni. A NeuV („njúví”) lelke a Honda Automated Network Assistant (HANA, ami egyébként japánul orrot és virágot is jelent), mely elektronikai vezérlő-gondolkodórendszer a Soft Bank telefontársasággal karöltve feltérképezi a vezető szokásait. Maga a kocsi nem több, mint egy Lamborghini-ajtókkal ellátott Peugeot 1007-jellegű közlekedődoboz, bár pluszban tud olyan trükköket a nagy (és megbukott) francia elődhöz képest, hogy például van egy villanymotoros longboard (spéci gördeszka) a hátuljában, hogy a célponthoz közel érve le lehessen parkolni a kocsit és egészen a végállomásig hajtani, motorizáltan. Lássuk csak, mintha lett volna már ilyen ötlete a Hondának korábban is..., ja igen, az 1981-es City és a fenekében szállított, összecsukható Motocompo-páros mintha épp ilyen ideológia mentén született volna.

A NeuV figyeli a vezető hangulatát, annak megfelelően javasol pihenőt, engedi a gyorshajtást, de fejben tartja a felhasználó kedvenc helyeit is, és ha úgy érzi, kell egy kis felpörgés, esetleg megnyugtatás, javaslatokat tesz e helyek valamelyikének meglátogatására. Amúgy meg ez is elektromos hajtású, és intelligensen oldja meg a táplálkozást. Figyeli, mikor, mennyibe kerül az áram, olyankor tölt, esetleg táplál vissza a hálózatba, de autonóm üzemmódban olyanra is képes, hogy car-sharing rendszerben elcsatangoljon munkaidőben, és elvigye a velünk egy csoportban levőket az úti céljaikhoz, aztán munkaidő végére, egy kis borravalót megkeresve visszatérjen hozzánk, csakis hozzánk. Sőt, azt is észleli, ha tanuló vezető ül a volánnál, és ha úgy érzi, rizikós kezd lenni a tempó, csökkenti a motorteljesítményt. Adja-veszi a kaját, a testét, a képességeit – úristen, minek kellek már én ide?

Fene tudja, egyelőre biztosan nem szeretném, ha egy ilyen negyed-értelmes autó állandóan beleszólna a vezetésembe, lelépne, a saját feje után menne, bár nyilván rosszul van beállítva a hímsovinszt-o-méter a fejemben ahhoz, hogy igazi, XXI. századi polgárrá válhassak. Ha ezen a vonalon továbblépek a Sports EV Conceptre, arról meg helyből az jut az eszembe: milyen fasza kis kocsi lenne az, az orrában egy 160-180 lóerős benzinmotorral...

Pedig a Honda minden fronton el akarja tőlünk venni a lehetőséget, hogy megöljük magunkat – még a motorok vonalán is. Az új Riding Assist-e motorkerékpár – természetesen villanymotor hajtja – például már azt se kéri a lovasától, hogy egyensúlyozni, vagy akár motorozni tudjon. Elektronikusan vezérelt szervokormányával (igen, ő maga fordítja az első villát), giroszkópjával lényegében szükségtelenné teszi a klasszikus értelemben vett motorozást, mert egészen álló helyzetig mindig függőleges marad, érdekes ám erről a videó is. Tettek vele néhány kört a pódiumon, majd megálltak. Szürreális, lenyűgöző. Én meg ilyenkor hirtelen ilyenkor nagyon vágyom a nélkülem és az oldalsztender nélkül maximum egy oldalán heverő hullaként elképzelhető Ducatim nyergébe.

Szemben, a Suzukinál még azért volt benzinszag. A Spacia Conceptnél úgy tűnik, a japán gyártó megirigyelte a Citroen Cactusszel szerzett sikereit, mert a klasszikus, magas, keskeny, dobozforma kei-minivan belsejét bőröndmotívumokkal díszítette, némi otthonosságot próbálva becsempészni az utastérbe. Aranyos is, tanulmány is, de azért nem több, mint a kei-autó kifestőkönyv egy átlagosnál kicsit jobban kiszínezett oldala. Viszont legalább benzinmotoros.

Régi kedvencem a Hustler, amelynek formai genetikájára mára egész sorozatnyi autó épült – ezek az Xbee-k. Ilyenből is három létezik már: a sima Xbee, az Xbee Street Adventure és az Xbee Outdoor Adventure – közülük nemcsak én, de a Suzuki is a legutolsót tartja a legvagányabbnak, ezért az állt a pódiumon a hosszúra nyúlt sajtóbeszéd alatt. Kis méretek ellenére bőséges belső hely, gyömöszködni való, cuki kinézet és a régi amerikai woodie-kombik stílusában rátett famintás betétek az ajtókban. Szintén autó a mai fogalmaink szerint, hiszen 660 köbcentis turbómotor hajtja – azért ilyen kicsi, mert ez is kei-car.

A harmadik tanulmány, az e-Survivor azonban tényleg még a jövő zenéje, ha lesz egyáltalán olyan jövő, amit ez megzenésít. Extra magas építés, hátul merev hídnak látszó lengőtengelyes futómű, létraalváz, s az egészben a legviccesebb – portáltengelyes erőátvitel a kerekeknél. Ehhez az ötven éves műszaki arzenálhoz kapcsolódik a villanymotoros négykerékhajtás, az utastérben az autó makettjét háromdimenziósan kivetítő, hologramos helyzetkijelző, a villanymotorosan behúzható fellépők és a teljes szélességben átívelő LCD-kijelző.

Amikor be van kapcsolva, az autó pofája a Jimny-ét, de ha kicsit hunyorítunk, akkor meg az eredeti Jeepét idézi – kikapcsolt állapotban pedig mindenféle töltésadatokat tud mutogatni. Tető nincs, de igazából ez nem is számít, hiszen ebből az autóból garantáltan nem lesz semmi. Talán, nagyon-nagyon sokára, esetleg egyes elemeiből. Játéknak jó, de ha összerakjuk a teljes standot, az jön le, hogy a Suzuki óriási csinnadrattával bemutatta Tokióban a nagy semmit. És a Honda is inkább csak vágyálmokat. Az ő vágyálmaikat.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.