A Cactus elérkezett a félidős modellfrissítéshez, ami egyben egyfajta stílusváltást is hoz. A bumfordi bohócpofából komolyabb autót igyekeztek faragni, legalábbis a képekből ez jön le. Cserébe itt tapasztalhatjuk meg először a Citroën új komfort-futóművének képességeit, amely a komplikált hidropneumatikus rugózási rendszert hivatott kiváltani a cég kínálatában.
A típus alapjaiban alig változik: a lemezek szinte teljesen ugyanazok mint eddig. Annyi a differencia, hogy eltüntették a nagy műanyag-betéteket a fényszórók alól, az autó hátuljáról, és az airbump néven ismert gumibuborékokat az oldaláról. Csak a hátsó lámpákat tervezték át alaposabban, ezek most alacsonyabbak és szélesebbek mint korábban voltak. A smink lemosása azonban alapvetően változtatta meg a Cactus karakterét, olyannyira, hogy már a nevet sem érezzük annyira találónak, mint eddig.
Az elődjéhez képest egész átlagosnak látszó városi terepjáró azonban tartogat egy aduászt az ingujjában: itt bukkan fel először szériagyártásban a PHC, a Citroën új komfort-futóműve, amelyet korábban csak tanulmányautókban mutogattak. Ez tulajdonképpen egy kiegészítés a hagyományos futóműhöz, amely nagyobb kitérésnél erősen csillapítja a felfüggesztés mozgását. Így a rugóstagokat puhábbra hangolhatják anélkül, hogy a futómű nagyobb útegyenetlenségeken felütne. Szintén újak a komfort-ülések, amelyekbe másfél centivel vastagabb szivacs kerül.
Szintén korszerűsítették a fedélzeti rendszereket: az új, 7.0-s rendszer Tomtom navigációt tartalmaz, és persze Android Auto és Apple Carplay kompatibilis. Ami az autó műszaki alapjait illeti, nincs érdemi változás. A motorpaletta továbbra is 1,2 literes háromhengeres benzines, és 1,6 literes négyhengeres dízelmotorokból áll, a teljesítményszint 80 és 120 lóerő közötti.
Egyelőre nehéz megítélni, hogy a kedves karakter elvesztését ellensúlyozza-e a kényelem javítása, bár így talán több levegő marad majd a piacon a Cactus korábbi változatához hasonlóan bumfordi C3 és C3 Aircross típusoknak.
