Furcsa autóval ünnepel a Citroën

A Citroën színes történetében akadnak ugyan unalmas autók szép számmal, de a márka mégis az olyan, a saját kora sablonjaitól élesen elütő modellekkel lett híres, mint a Traction Avant, a 2CV vagy az eredeti Istennő, a DS. Ezt a hangulatot próbálták megfogni a tervezők a 19_19 nevű tanulmányautóval, amely elektromos, önvezető, és tényleg sok részletében szokatlan, de hogy valóban van-e köze a jövőhöz, vagy sem, azt ma még nehéz lenne megmondani.

Talán azt is mondanánk, hogy a Citroën tanulmányautója túl furcsa is lett: olyan, mintha egy korai formavázlatot építettek volna meg, ami funkcionálisan még közel sincsen készen, csak a külseje miatt vetették papírra. A fekete-kék fényezés teljes üvegezésű, és teljesen sötétített, négyajtós kabint rejt, a hatalmas kerekek és a karosszéria között pedig a Citroën Progressive Hydraulic Cushion futóművének egy változata teremt kapcsolatot, amellyel mostanság a hidropneumatikus felfüggesztést igyekeznek pótolni a legdrágább Citroën modellekben. Nem tudni, hogy szándékos csipkelődés-e, vagy véletlen, de a 30 hüvelykes kerekeken a fejlesztésüket végző Goodyear neve olvasható, ami azért meglepő egy, a Citroën centenáriumát ünneplő autó esetében, mert a márka közel negyven éven át volt egy másik gumiipari óriáscég, a Michelin tulajdona.

Az összkerék-hajtású elektromos jármű egyébként elvileg 456 lóerős, két villanymotor hajtja, öt másodperc alatt gyorsulhat 100 km/h-ra, az akkucsomagja 100 kWh-s, és elvben akár 800 kilométert is elmehet egy töltéssel. Ez utóbbi adat egy kicsit túl jól hangzik, ahogy az is, hogy a hatótávot húsz perc alatt lehetne hatszáz kilométerrel növelni, méghozzá drót nélküli töltéssel. Az autó egyébként vezethető is, de elsősorban önvezetésre tervezték, részint ennek tulajdonítható, hogy a két első ülésben lényegében feküdni kell.