Úgy tűnik, a Ferrari jogi osztálya megint kitett magáért, és megint azt csinálták, amihez a legjobban értenek: akadályt gördítettek azok elé, akik Ferrarit szeretnének, de nem telik nekik rá.
Ami azt illeti, 250 GTO-ra a leggazdagabb Ferrari törzsvásárlók közül is keveseknek telik: az értéke évről évre egyre durvább, a legutolsó biztosan ismert üzletet bő 48 millió dollárért kötötték tavaly, de korábban pletykáltak 70 millió dolláros tulajdonosváltásról is.
Az a 39 eredeti 250 GTO tehát tényleg hasonlóan működik, mint a műtárgyak, és a folyamat már vagy harminc éve tart. Néha akadnak hamisítók is, de rendre lebuknak. Viszont eddig a replikakészítők okozta problémával nem igazán tudtak mit kezdeni.
A replikákkal az a baj, hogy nem is próbálnak eredetinek tűnni, viszont kívülről nagyon is hasonlítanak a kérdéses klasszikusokra. A legtöbb legendás sportkocsit utoléri ez a sors: a Shelby Cobrát, a Porsche 356-ost, a Lotus Super Sevent és számos más klasszikust másolnak ilyen módon, ám úgy néz ki, a Ferrari ügyvédei most elérték, hogy aki a 250 GTO-val próbálna ilyesmit, arra legyen jogalapjuk rendőrt hívni.
Nehéz megítélni, hogy a bírósági ítéletnek Olaszországon kívül lesz-e bármiféle hatása, habár a 250 GTO árának csak jót tehet – nem csodálkoznánk rajta, ha néhány éven belül megjönne a hír az első 100 millió dolláros adásvételről is.
