Húsvétvasárnap a kora reggeli órákban, kilencvenéves korában meghalt Sir Stirling Moss, az utolsó nagy nevű autóversenyző, aki részese volt az ötvenes évek autósportjának és a Formula-1 világbajnoksággá érésének.
Rengeteg siker és emlékezetes pillanat volt a karrierjében, amiről emlékezhet rá az utókor, Stirling Moss mégis a legnagyobb örök második marad most már mindörökké a motorsportban. Az ember, aki hiába győzött olyan legendás futamokon, mint a Mille Miglia, a Monacói Nagydíj vagy a Sebringi 12 órás, egyvalami kimaradt az életéből: a Formula-1-es bajnoki cím. Pedig sokszor volt közel hozzá, 1955 és 1958 között négy szezont zárt összetett másodikként – az '58-as végén egyetlen ponttal maradt el Mike Hawthorntól. Ezután még háromszor lett összetett harmadik, majd több súlyos baleset után nagyon fiatalon, 33 évesen visszavonult a versenyzéstől. Talán ennek köszönhette hosszú életét.
Moss egy olyan korban volt a legkiemelkedőbb versenyzők egyike, amikor nem volt szokás megélni a visszavonulást. Rengeteg versenyző, még a legnagyobbak közül is sokan előbb-utóbb odavesztek a pályán, így csak kevés nagy nevű társa jutott el az ezredfordulóig. Azon kevesek közül is mindenkivel végzett az idő mára. Moss volt az utolsó nagy mesélő, aki még tudta, milyen volt az ötvenes évek Monacójában pezsgőzni a kikötő melletti dobogón, vagy hogy milyen volt átélni az '55-ös Le Mans-i tragédiát, az autósport talán legsúlyosabb tömegbalesetét.
Sir Stirling Moss egész életében tökéletes követe volt hazájának. Versenyzőként amikor csak tehette, igyekezett brit gyártók/csapatok autóival versenyezni. Úgy tartotta, jobb becsületesen veszíteni egy brit autóval, mint győzni egy külföldivel. Tartása idős éveire is megmaradt. Még nyolcvan fölött is aktív médiaszereplő volt és minden alkalommal türelemmel és nyitottsággal sztorizott hosszan az érdeklődőknek. Haláláról felesége úgy nyilatkozott a brit sajtónak, hogy Moss úgy halt meg, ahogyan élt: csendesen és békésen, otthon az ágyában.
