Kiállítási darab lesz az évtizedek óta álló szovjet repülő hajóból
Az ekranoplánok igen furcsa szerkezetek. Kívülről úgy néznek ki, mint a repülők, hivatalosan viszont hajónak minősülnek, de a működésüket tekintve igazából a kettő közé lehetne sorolni őket.
A hidegháború alatt a szovjet mérnökök előszeretettel terveztek olyan szörnyetegeket, amik mai szemmel finoman szólva is bizarrnak tűnhetnek. Ilyenek például a gázturbinás, kétéltű járművek, vagy akár az ekranoplánok. Utóbbi ismét aktuális, mivel a hetekben utolsó útjára indították az évtizedek óta helyben hagyott MD-160-as monstrumot.
A Luny-osztályú MD-160-as ekranoplánt elsősorban arra tervezték, hogy nagy sebességű támadásokkal, pillanatok alatt elpusztítsa az ellenséges hadihajókat, emellett gyorsan el is tudjon menekülni. Működése a párnahatáson alapul, azaz a vízfelszín (vagy akár talaj) felett pár méterrel képes haladni, a szárnya alá szorított nagy nyomású légréteg fölhajtóereje miatt. Ez, illetve a nyolc Kuznyecov NK-87 turbóventilátoros hajtómű tette lehetővé, hogy akár 550 km/órás sebességgel is száguldjon - 286 tonnája ellenére. A pusztításért pedig a hat rakétaindító cső a felelős, melyek akár nukleáris rakéták indítására is alkalmasak voltak.
Eredetileg nyolc példány terveztek építeni a 74 méteres szerkezetből, de végül csak egyetlen készült el, ugyanis a Szovjetunió felbomlása miatt nem jutott elég pénz a projektre. Az elkészült, 903-as számú MD-160 viszont 1987-től kezdődően jó ideig használatban volt, valamikor a kilencvenes évek végén helyezték nyugalomra Kaspiysk városában, egy haditengerészeti bázison. Azóta meg sem mozdították, pár hete azonban elszállították a Kaszpi-tengeren a közeli Derbentbe - természetesen vontatták, legalább tizenöt fős személyzetre van szükség a működtetéséhez - ahol látványosságként kap majd szerepet egy szabadtéri múzeumban.
A The Drive szerint az oroszok pár éve ismét fontolóra vették, hogy hasonló ekranoplánokat építsenek, azonban erről egyelőre semmit sem tudni.
Ez itt pedig egy videó az MD-160 vontatásról:
