Bár eddig is ismert tény volt, hogy a villanyautókba töltött áram eredete - az energiamix - alapvetően meghatározza azok környezetbarát működését, de ezt eddig egyik autógyártó sem mondta ki annyira nyíltan, mint most a Volvo. A vállalat egyúttal a kormányok és az energiaszektor szereplőinek felelősségét is hangsúlyozta.
A Volvo az első teljesen elektromos járműve, az XC40 Recharge bevezetése óta folytat Életciklus Elemzéseket (Life Cycle Assessment, LCA), amik megmutatják az adott típus teljes szén-dioxid-kibocsátását és az éghajlatra gyakorolt hatását. A gyártó legutóbbi villanyautója, a C40 Recharge LCA-ja azt mutatja, hogy az "átlagos globális energiamixszel" (ez 50 százalék fölötti fosszilis tüzelőanyagot feltételez) számolva jelentősen növekszik az autó összkibocsátása, ami viszont csökkenti a belső égésű motorral szerelt autókhoz képest feltételezett előnyeit.
Ez különösen azért fájó pont, mert a villanyautóknak köztudottan magasabb az előállításkor jelentkező kibocsátásuk, ami a hagyományos XC40 és az elektromos C40 esetében 70 százalékos különbséget jelent. Ez főleg az akkumulátorok karbon-intenzívebb előállításának és a több felhasznált alumíniumnak köszönhető, ami szintén nagyobb emisszióval jár együtt.
A Volvo persze nem beszél maga ellen, hanem megoldást kínál: a villanyautókban rejlő teljes potenciál kiaknázásához a 100 százalékban megújuló energiaforrások és a "zöld-acél" használatát sürgeti, utóbbiban próbálnak is elöl járni azáltal, hogy minősített beszállítókkal, például az SSAB acélgyártóval dolgoznak együtt. A márka rövidtávú célja, hogy három év alatt 25 százalékkal csökkentse a beszállítói, és 40 százalékkal a modelljeinek teljes életciklus alatti kibocsátását.
