A Toyota Celicáról elsőre az elsőkerekes, modern darabok juthatnak eszünkbe, de a típus már nagyon régóta a piacon van és sok generációt megélt. Az első Celicát 1970-től gyártották, az utolsó, hosszú csíklámpás változat pedig már a típus hetedik generációja. Most egy 1972-es, tehát első generációs darab került elő, ami ráadásul nem is teljesen gyári állapotú.
Az 50 éves Celica egy garázsból került elő, ahol már 20 éve szorgalmasan gyűjtötte a port. Az eredeti tulaja elhunyt, az örökösök pedig most döntöttek úgy, hogy megválnak az átalakított Toyotától. Az autót Stephen Papadakis vette meg, aki korábban autóversenyző volt és jelenleg is autós Youtube-csatornája van, ahova fel is töltött egy videót az új szerzeményről, tehát úgy tűnik, hogy jó helyre került az öreg Toyota.
Miután lemosták, kiderült, hogy azon felül, hogy az autó kicsit kopottas, nagy probléma nincs vele. Pár apró, könnyen javítható rozsdafolttól eltekintve délceg, elragadóan patinás állapotban lépett ki a fényre a Toyota. Az már önmagában nagy szó, ha valaki húsz év állás után előhúz a garázsából egy ötvenéves autót, ami nem akar szétesni, de itt van még más is: ez a Celica ugyanis tuningolt.
Az átalakítás minimum húsz évvel ezelőtt készült és a felhasznált alkatrészek alapján úgy tűnik, hogy értő kezek nyúltak a Celicához. Kívül az első toldat, a szélesítések, a hátsó szárny és az egyedi géptető jelentik a különbséget, illetve a felniket is 13 colos, a gyárinál jóval szélesebb, ránézésre többrészes darabokra cserélték. Utóbbiak helyett egyébként az új tulaj 15 colosakat szerelt fel.
A motortérben már eleve nem volt rossz a helyzet, hiszen a Toyota méltán híres, 18RG motorja töltötte ki. A kétliteres, dupla vezérműtengelyes szívómotor már gyárilag is 140 lóerőt tudott, de valószínűleg most ennél is nagyobb teljesítmény leadására képes. Ez azért tűnik valószínűnek, mert a gyári vezérműtengelyeket HKS-ekre cserélték, illetve a két karburátor is nagyobb, mint a gyári.
Sőt, a motor belsejét sem hagyták érintetlenül, ugyanis az előbbieken felül kapott még egy szett TRD dugattyút és hajtókart is. Az új tulaj elmondása szerint ezek az alkatrészek mind a 80-as évekből származnak. Az biztos, hogy egy igen igényes, átgondolt átépítésről van szó, ami a maga korában egy vagyonba kerülhetett.
Belül is több átalakítás utal arra, hogy az előző tulaj szerette pályán leforgatni a könnyfakasztóan csodálatos hangú Celicát. Előre üvegszálas TRD versenyülés került, a kormány Abarth, illetve a műszereket is kicserélték. Az új tulaj lemérte a Toyotát, amiről kiderült, hogy mindössze 943 kilós, tehát egészen biztos, hogy óriási móka vele pályán csapatni.
Papadakis folytatta azt a munkát, amit az előző tulaj elkezdett és változtatott pár apróságon. Előre modern, Wilwood fékek kerültek, illetve a futóművet is állíthatóra cserélte. Ezek a részletek azért fontosak, mert nem csak nézegetni szeretni az ötvenéves Celicát, hanem az a célja vele, hogy aktívan használja. Kimondottan vidám sorsnak tűnik ez, hiszen egy ilyen igényesen épített, mára bájos patinás autó megérdemli ezt a törődést és azt is, hogy újra az utakra kerüljön.
Forrás: PapadakisRacing
