A Lamborghini ledobta a V12-es atombombákat: Invencible és Autentica

A Lamborghini legalább olyan ügyes a szénszálas karosszériák változatos legyártásában, mint a milliárdos gyűjtők legombolásában. Az Invencible és Autentica páros sem sokkal több, mint egy-egy Aventador LP 780-4 Ultimae, mégis úgy odacsap, ahogy egy szívómotoros V12-es különkiadástól azt elvárjuk.

Fantasztikus a Lamborghini 6,5 literes V12-es motorja, hiszen hiába tűnik nagyon hasonlónak a Bizzarrini-féle eredeti Lambo V12-höz, az L539-kódszámú tizenkét hengeres valójában egy modern motor, melyet 2011-ben vezettek be a most búcsúzó Aventadorral.

Utolsó előtti fecskeként már készült ezzel a szívómotorral egy durva pályagép Essenza SCV12 néven, de azt a Lamborghini is érezte, hogy mielőtt jön a hibrid hajtásláncú utód, a Bugatti W16-hoz hasonlóan a 6.5-literes V12 is megérdemel egy-egy utcai különkiadást. 

Keménytetővel ez a piros Invencible, roadsterként pedig a szürke Autentica. 769 viszonylag agresszív lóerő, tűzokádó, igen rövid saválló acél kipufogórendszer, egyedi karbon karosszériával párosítva. Annak idején nagyjából ezt tudták a Venenók is, csak azok még a régebbi Aventadorból készültek, ami egy műszaki szempontból kevésbé fejlett modell, többek közt négykerék-kormányzás nélkül.

Ami az inspirációkat illeti, a hátsó szárny az ultra-könnyű Sesto Elemento egyik karakteres eleme, míg az aerodinamikai megoldásokat és formákat egyszerre mintázták a Reventón és a Veneno karosszériáról is. Összetéveszthetetlenül Lamborghini mindkettő, az egyszer biztos.

Hogy pontos legyek, az Invictible coupé kívülről Rosso Efesto sok tiszta karbonnal, Rosso Mars féknyergekkel.  A beltérben sok 3D-nyomtatott hatszögletű elem, illetve a tudatosan választott árnyalatok kellemes kontrasztja, Rosso Alala és Nero Cosmus Alcantara felületekkel.

Az Auténtica roadster ezzel szemben a Grigio Titans árnyalatában pompázik Giallo Auge, tehát sárga részletekkel. Szárny helyett két stabilizáló uszonnyal támad, belül pedig minden a Giallo Taurus és Nero Ade bőrözésről, illetve a kéttónusú Nero Cosmus Grigio Octans Alcantara szövetekről szól.

Az ügyesen integrált bukókeretek mögötti V12 a 769 lóerő mellett lead még 720 Nm nyomatékot is 6750-es fordulaton, továbbra is a robotizált, hétsebességes ISR váltón át, összkerékhajtással és kormányzott hátsó tengellyel. A kései Aventadorokban ezek mind elég jól működnek, tehát a technikával sem lesz hiba.