A Ferrari 250 GTO az olasz márka egyik legnagyobb legendája: egy tökéletes versenyautó, amiből mindössze 36 darabot készítettek. A zseniális konstruktőr, Giotto Bizzarrini csiszolta tökéletesre a sikkes GTO-t, amivel a Ferrari egymás után háromszor is bezsebelte a konstruktőri bajnoki címet a FIA GT kategóriájában. Nem véletlen hát, hogy a 250 GTO-k a világ legdrágább autói között feszítenek. Most ismét eladnak egyet, ami még a kevés létező példány közül is kiemelkedik.
A csodás Ferrari 250 GTO a valaha készült legszebb Ferrarik egyike, amit már az első pillanattól kezdve versenyautónak terveztek. A fejlesztésben nagy szerepet vállalt a kiváló mérnök, Giotto Bizzarrini: köze volt a háromliteres, V12-es – a híres Colombo – versenymotor fejlesztéséhez, sőt, az autó külsejét is neki köszönhetjük, hiszen az aerodinamikailag optimalizált orr, ami nagyban meghatározza a GTO-k megjelenését.
Az első két prototípus 1961-ben készült el: ezeket még a nagyon hasonló, 250 GT Berlinetta SWB-ből alakították át, később azonban már a Pininfarina gyártott egyedi, alumínium kasznikat a GTO-khoz. 1961 és 1964 között a prototípusokkal együtt összesen 36 példányt készítettek, tehát egy igen ritka autóról beszélünk.
Van azonban három nagyon érdekes példány, amivel együtt már 39-re nő a GTO-k száma. Ezeket 250 GTO helyett olykor 330 GTO-nak és/vagy 330 LM-nek: a Ferrari hivatalosan a 330 LM elnevezést használja, de ők se utasítják egyértelműen a 250-es számot.
Ez azért lehet így, hiszen a négyliteres 330 LM-ek kívülről szinte teljesen megegyeznek a 250 GTO-kkal. Úgy készültek, hogy a 250 GTO kasznijába építették be a 400 Superamerica négyliteres V12-esét. Kívülről a motorháztető nagyobb púpja a közepesen feltűnő különbség.
Árulkodó még az alvázszám is: a háromliteres GTO-k alvázszáma GT-re végződik, a négylitereseké azonban nem, hanem LM-re és SA-ra. Az egyetlen, LM-re végződő alvázszámú 250 GTO – vagy 330 LM – kerül a közeljövőben kalapács alá. A 3765LM alvázszámú darab azért is igen különleges, hiszen ezzel a gyári versenycsapat, vagyis a Scuderia Ferrari versenyzett.
A 3765-ös először a 1962 május 27-én versenyzett a Nürburgringen, az 1000 kilométeres versenyen, ahol 120-as rajtszámmal indult. A bemutatkozás rendkívül sikeres volt: a Mike Parkes és Willy Mairesse vezette Ferrari simán megnyerte a kategóriáját, és összetettben is második helyen ért célba.
Később a három Weber karburátoros 42 SA kodú motort lecserélték egy hat karbis változatra – 48 SA –, ami 390 lóerőt tudott. Már az új motorral, de még ugyanabban az évben indultak a 3765-össel Le Mans-ban is a 24 óráson. A 7-es rajtszámú négyliteres 250 GTO mellett egy 330 TRI LM-et – amivel végül nyertek is – és két Dinót indított a Ferrari.
A 3765-össel Mike Parkes és Lorenzo Bandini állt rajthoz, de verseny nem indult jól: Parkes kicsúszott. Miután nagyjából fél óra alatt kiásta az autót, a boxban nekiálltak megjavítani. Az élbolyból kieső autó a javítás után az ötvenharmadik helyen tért vissza a pályára, és bár Bandini a becsületből hajtotta, végül elérte a végzete. A kicsúszás miatt a hűtő megtelt homokkal, és verseny hetedik órájában a heroikusan küzdő autó végül nem bírta tovább.
Le Mans után a Ferrari eladta az 3765-öst egy privát ügyfélnek, Pietro Ferrarónak, aki Maranellóban visszarakatott bele egy háromliteres V12-est. Később, 1965-ben Szicíliába került az autó, Ferdinando Latterihez, aki indult vele a Targa Florión és sok más versenyen is. A különleges Ferrari ezután az Egyesült Államokban landolt, ahol több tulaj után 1985-ben egy Ohio állambeli gyűjtőhöz került, aki jelenleg is az autó tulajdonosa, de már nem sokáig.
Később egy teljes felújításon esett át Fort Lauderdale-ben a Shelton Ferrarinál. Bár a 3765-ös versenykarrierje többé nem folytatódott, temérdek díjat és elismerést gyűjtött az évtizedek során különböző nagy kiállításokon.
Most, 38 év után a tulajdonos úgy döntött, hogy megválna ettől az igen érdekes Ferraritól. Nagyon ritka lehetőség a mostani, hiszen eladó az egyetlen olyan, négyliteres 250 GTO/330 LM, amivel a gyári csapat is rajthoz állt. A végtelenül gyönyörű, Rosso Cino fantázianevű pirosban pompázó, izgalmas történetű, egyedülálló 3765-ösre az RM Sotheby's aukcióján lehet majd licitálni. Vajon rekordot dönt az árával?
Forrás: RM Sotheby's
