A Toyota leányvállalatának legújabb fejlesztése egy lépéssel közelebb hozta a megfizethető üzemanyagcellás személyautókat, ugyanis a gyártásához nem kell méregdrága platinát használni.
A Daihatsu üzemanyagcellája a szokásos elv fordítottját használja: nem hidrogént és oxigént egyesít vízzé, hanem hidrazinból (N 2H 4), oxigénből és vízből állít elő nitrogéngázt és vizet, így a két reagens közti katalizátor-membránon hidrogén-ion helyett hidroxid-ion vándorol át. Mindez persze a vegyészeken kívül mást nemigen érdekel, az azonban lényeges, hogy ehhez a reakcióhoz jóval olcsóbb fémkatalizátorok – kobalt és nikkel – is megfelelnek, nem kell üzemanyagcella-csomagonként minimum 100 gramm platinát felhasználni, ami önmagában is egész kis vagyont ér.
A rendszer másik hatalmas előnye, hogy a hajtóanyagául szolgáló hidrazin-hidrát – bár meglehetősen mérgező – viszonylag könnyen kezelhető: gyakorlatilag nem kell hozzá bonyolultabb infrastruktúra, mint a benzinhez, és a Daihatsu szerint megfelelően kezelve nem is veszélyesebb annál. Így az ilyen típusú üzemanyagcellás járművekbe nem kell méregdrága és bonyolult hidrogéntároló rendszert építeni, helyette elég a japánok által kifejlesztett biztonsági műanyag tartály használata.
A fejlesztés egyelőre még kezdeti stádiumban van. Tökéletesítésre szorul az új típusú üzemanyagcella mind teljesítményét, mind teherbírását illetően és az üzemanyagtartályon is van még csiszolni való, de az elv ígéretes: egy-két évtizeden belül gyártásra érett technológiává fejleszthető, és reális esély van rá, hogy valóban kiváltsa a jelenleg használt belsőégésű motorokat az autóiparban.
