A Sandero érkezése alkalmából, mintegy négy évvel az ősbemutató után kisebb ráncfelvarráson esik át a Logan sorozat.
A legszembetűnőbb változtatást az autó orrán hajtották végre: teljesen új a hűtőmaszk, az eddigi trapézforma rács helyét a Sanderóéhoz hasonló teljes szélességű, nagy fekete műanyagelemekből álló maszk veszi át a tetején krómszínű díszítéssel. A fényszórókon is módosítottak, bár itt megmarad az alapforma, csak nyújtottabbá válik. Ezen kívül átdolgozták a lökhárítókat is, az elsőt három nagyobb nyílással látták el, és minkettőről eltűnnek a széles koptatócsíkok. A hátsó lámpák színezése és a csomagtérfedél is változik egy keveset, így a felújított Logan minden irányból felismerhető lesz. A változtatások miatt az autó hossza 40 mm-rel növekszik, bár ennek kézzelfogható haszna aligha lesz.
A Logan belsejét sem hagyják érintetlenül: a műszerfal egyes részleteit az új ötajtós testvérmodelléhez igazítják, és változtatnak az ajtók belső burkolatán is: nagyobb, kényelmesebb foggantyút szerelnek az első ajtókra. A többi részlet lényegében változatlan marad. A motorválaszték is ugyanazokból az 1,4 és 1,6 literes, 75, 90 és 105 lóerős benzinesekből, illetve 1,5 literes, 70 és 85 lovas dízelmotorokból áll, mint eddig, ami nem is csoda, hiszen a felújítás célja a Sandero és a Logan rokonságának hangsúlyozása, a csapott hátú Daciában pedig ugyanezeket a motorokat alkalmazzák.
A Logantól várt csoda lényegében elmaradt: jóval drágább lett, mint annak idején ígérték, és az eredeti tervekben szereplő évi egymillió példánytól is fényévekre vannak az eladások. Ennek ellenére sikeres modellnek tekinthető: az eladások folyamatos növekedést mutatnak, tavaly már 229 ezer példányt adtak el belőle világszerte, és az idei év első öt hónapjának eredményei alapján 2008-ban akár már 250 ezer Logan is elfogyhat. A Sandero bevezetésével ráadásul tovább növekedhet a kereslet, akár a jelenlegi másfél-kétszeresére is, így a Dacia márka rövidesen egy súlycsoportba kerülhet az olyan kisebb márkákkal, mint a �koda vagy a Seat.
