Az amerikai Ford nagyszerű, új stílust teremtő családi autót ígért, de csak egy újabb unalmas batárt sikerült összehoznia.
A Ford több mint tíz éve csak csetlik-botlik a személyautók észak-amerikai piacán, és úgy néz ki, egyelőre nem is nagyon érzik, merre kéne továbblépni. Az 1990-es évek közepén veszítették el a fonalat az addig piacvezető Taurus harmadik generációjának bemutatásával, amely érdekes volt, viszont ronda. Az utód, a FiveHundred ellenben túl nagy volt, nehéz és unalmas, és ezen még az sem segített sokat, hogy időközben ismét Taurusnak kezdték hívni. Az utóbbi hónapokban aztán olyanokat mondtak a cég vezetői, hogy az új modellen megmutatják a Ford jövőbeli, egységes stílusát, és hogy ismét elkészítik az amerikai személyautók etalonját. Nos, ha tényleg erre a most bemutatott új Taurusra gondoltak, akkor mostanság keveset járhatnak ki a Ford irodaházából: csak remélni lehet, hogy ez az autó nem teremt stílust, hiszen még sokkal kevésbé látványos, mint Amerika aktuális szuzuki szedánja, a Toyota Camry.
A formán persze látszik a nagy akarás, és vannak is ígéretes részletei, mint a csíkszerű első lámpák, vagy az alacsonyan vezetett, trapézforma tető, de az összkép így sem tűnik elég meggyőzőnek. A hűtőrács formája valahogy bizonytalanná teszi az autó orrát, és a farkiképzés sem elég eredeti ahhoz, hogy magyarázható legyen az esetlensége. Ez is csak egy nagy, stílus nélküli utazókocsi lett, akárcsak az elődje: aligha lesz olyan vásárlója, aki szerelemből választaná. A belső tér tervezői egy fokkal talán jobb munkát végeztek - érdekes a szimmetrikus kontúrú műszerfal, és jól néznek ki a besüllyesztett körműszerek - de itt már a tapintható minőség is lényegesé, és a Taurus belsejének anyagai már a képeken sem látszanak különösebben igényesnek.
Ráadásul az autó műszaki téren semmilyen újdonságot nem hozott. Ugyanolyan nagy fronthajtású szedán, mint eddig volt, ugyanazzal az egy szem 3,5 literes, 263 lóerős V6-ossal és hatsebességes automata váltóval, amelyet már az elődjéhez is kínáltak, és több mint valószínű, hogy a platform is ugyanaz: az első generációs Volvo S80-as levetett padlólemeze. Ígérnek ugyan EcoBoost turbómotorral felszerelt, négykerék-hajtású SHO változatot, de az egyelőre a jövő zenéje.
Mindezektől függetlenül a Taurus még lehet kasszasiker, hiszen a képek, vagy akár a premier során kiállított autók láttán sokmindent képtelenség megállapítani. Sokkal rosszabb külsejű autókból is lett már bestseller olyan, elsőre láthatatlan tulajdonságok alapján, mint a kiváló menettulajdonságok, az osztályon felüli kényelem, a bőséges felszereltség, vagy a kiváló ár-érték arány. Ez utóbbi tekintetben azonban nem ígér túl sokat az új Ford szedán: a nyár közepén kezdik majd forgalmazni, néhány 25995 dolláros alapáron, azaz majdnem kétezer dollárral drágábban, mint amennyiért most az elődjét kínálják.
