A másfél literes prototípus egy V6-os teljesítményét nyújtja, és közben alig fogyaszt többet a korszerű négyhengeres dízelmotoroknál, ám a gyártására csak 2015 után kerülhet sor.
Az 1.5L MCE 5 VCRi jelzésű motort már a Genfi Autószalonon megmutatják a közönségnek, bár a fejlesztés még alig jutott túl a kísérletezés fázisánál. A jelenlegi változat csúcsteljesítménye már így is 220 lóerő, legnagyobb forgatónyomatéka 420 Nm, és a 407-es karosszériájába építve akár 6,7 liter benzinnel is beéri 100 kilométeren. A Peugeot mérnökei azonban már most egy továbbfejlesztett, közvetlen befecskendezéses változatról beszélnek, amely 270 lóerős lesz, 460 Nm csúcsnyomatékkal, és 6 liter körüli fogyasztással. Ezt a második változatot 2010-re szeretnék működőképessé tenni.
A nagy teljesítményt és kis fogyasztást terheléstől, fordulatszámtól és üzemanyag-minőségtől függően változó sűrítési viszonyú motorblokkal érték el. Ez a megoldás azonban komoly műszaki kihívásokat rejt, így egyelőre nem alkalmas a szériagyártásra. A Peugeot ezért összehozott egy 12 cégből álló konzorciumot, amely az MCE technológiát a következő 6-8 évben gyártásra éretté tenné. Azt állítják, ilyen motorokkal a nagyobb teljesítményű személyautók számára is elérhető közelségbe kerülhet a 120 g/km-es átlagos szén-dioxid-kibocsátás, amit a következő évtized közepére teljesítenie kell az európai piacon jelen levő autógyáraknak.
Nem a Peugeot az első autógyártó, amely ezzel a megoldással kísérletezik: a Saab, még mielőtt a General Motors teljesen bekebelezte volna, 2000 körül bemutatott egy 1,6 literes, 225 lóerős változó sűrítésű motort. El is nyertek vele több rangos díjat, de az amerikai anyacég a túlzott költségekre hivatkozva 2001 környékén leállíttatta a programot, és inkább saját négy- és hathengeres motorjait építtette a svéd gyártó újabb típusaiba.
