Vének az esőben

Annyi befolyást azért gyakorolt az eseményekre a csapadék, hogy a megszokottnál kevesebben jöttek el a vasaikkal Egerbe, így a tervezett kvótát (száz jármű a klub tizedik születésnapján) nem érték el, de a motorok és autók száma azért meghaladta a hetvenet. A szeptember 10. és 12. közötti program az ilyen rendezvényeken nagyjából megszokott mederben haladt, vagyis volt benne egy laza túra és kipakolás is, amikor a nagyközönség megbámulhatja a régi fémerejűeket.

A körtúra szombat reggel nyolckor kezdődött, és pont akkor kezdett rá megújult erővel az eső is. A Dobó téri indítás ezért a szokásosnál rövidebbre sikeredett, kevesebb sztori hangzott el az egyes járgányok előéletéről, viszont rövidebb időközönként lendült a startot engedélyező nemzetiszínű lobogó. Amikor nagyon szakadt, a műsorvezetés is szünetelt, szó nélkül hajtottak át a kapun a résztvevők, köztük a szép számban megjelent motorosok, akik már a várakozás közben eláztak. Az a rajtnál is látható volt, hogy ezúttal inkább a fiatalabb, 50-es, 60-as, 70-es évekbeli járgányokat hozták el a gyűjtők, igazán öreg vasat keveset lehetett látni. A legvénebb vénség az orosházi Sütő János sportos T-Fordja volt, a leglátványosabb darab viszont talán a hatalmas, fehér 1926-os Nash, amivel Tisóczki István érkezett Kistelekről Egerbe. Ami a motorkerékpárokat illeti, felvonult a szocialista korszak szinte teljes magyar és KGST-s gyártmánypalettája. A csehszlovák motorgyártásból adott komoly szemléltetést az a lelkes szlovák csapat, amely zuhogó esőben motorozott el pénteken Egerig, embert és járművet nem kímélve.

A túraútvonalat a környező településeken fűzték át, és több megállót is beiktattak. Bükkábrányban barnaszenet bányásznak egy hatalmas külszíni fejtésen. Ehhez kapcsolódva egy kis múzeumot alakítottak ki a falu határában, a 3-as út mellett, ahol bányagépeket lehet megtekinteni. A veteránosoknak a múzeumlátogatás mellé fagyi is járt, aminek elfogyasztásától a hideg sem tántorította el őket. A második megálló Mezőkeresztesen volt. Ott lakik a klub egyik legismertebb tagja, Cserny László, aki a fél városkát mozgósította, nem is volt fennakadás a szervezésben. A forgalom elől elzárt központban ügyességi feladat várt a résztvevőkre. Egy hurokban végződő botot kellett úgy végigvinniük egy pályán, hogy közben ne érjen hozzá a kifeszített huzalhoz. Az igazán kemény motorosok nyeregből, menetből próbálkoztak, többen sikerrel. A huzal egyik vége természetesen Laci W123-as Mercijéhez volt kikötve, amivel a békés hétköznapokban autómentő trélert szokott vontatni. A harmadik megálló Mezőkövesden, a matyó építészeti emlékeket őrző Hadas városrészben volt, ahol a résztvevők kedvükre ismerkedhettek a híres népi hagyomány emlékeivel.

Egerbe visszatérve következett a szombati nap fénypontja, tisztelgés a 100 éves egri repülés előtt a helyi repülőtéren, ahol egész napos program várta az érdeklődőket, Sajnos az eső és az alacsonyan lebegő felhőalap miatt a repülés jobbára szünetelt, elmaradt a százgépes kötelékrepülés is, pedig nagyon készültek rá a szervezők. Így még nagyobb szerep hárult a veteránosokra, akik a sárral mit sem törődve felsorakoztak járműveikkel a számukra kijelölt területen, és két órán át álltak a nézelődők rendelkezésére.

Vasárnap reggel a nap végre elkergette a felhőket, így a mustrát már szép időben rendezhette meg a klub. Az egri találkozóban az a jó, hogy nem egy-egy korszak, ország vagy márka járműveire specializálódott. Jöhet minden évjáratú és kategóriájú oldtimer, legyen bár autó, motorkerékpár vagy éppen haszonjármű. Sőt, youngtimerek jelentkezését is elfogadják, ha érdekes és szép állapotú az adott gép. A közönség így sokféle és fajta szerkezetben gyönyörködhet, a faküllős Fordoktól a csinos kis Csepeleken át a jampi Jaguarokig. Autók és motorok szépen felsorakoztak az Eszterházy téren, a főiskola és a bazilika között, és a nép csak jött és jött, és csemegézett délig.

Külön is figyelmükbe ajánlom a személyes kedvenceimet, amikből elég sok van. A katonai vonalat Jeepek és egy Gaz 69 képviselték, mintaszerűen felújítva mindegyik. A Skoda Felicia régóta a halálom, megremeg a térdem, valahányszor meglátok egy-egy szép darabot. Egerben volt kettő is! Nem dobnám ki az ágyamból az 1968-as Lancia Fulvia GT-t sem, de három vénségre gerjedtem be igazán. Az 1926-os Nash egyszerűen ellenállhatatlan: brutális méretei tökéletes eleganciával párosulnak. A Citroen kisteherautó bumfordi bája magával ragadó. Az 1926-os Indian Big Chief motor szépségére meg most nem is találok szavakat, úgyhogy beszéljenek helyettem a képek.

Mellékeltünk e célból egy bőséges gépgalériát, csemegézzenek nyugodtan, vasárnap van, képeket nézegetni csak lassan, szépen, ahogy a nyárigumis Zsiguli megy a jégen, csak úgy érdemes.