Persze Radovan pénzét és cégeit tárt karokkal fogadták Dél-Afrikában, így nem csoda, hogy itt telepedett le, de az óhazában maradt üzleteivel is törődnie kellett. Offshore számláin szereplő milliárdjaival és nemzetközi szintű pénzmosó hálózatával a háta mögött biztos volt a dolgában, de tudta, hogy figyelik. Ekkor került ismét a képbe a szerencsétlen Uwe Gemballa, akinek a cége ismét csődközelbe került, ráadásul jól ismerték egymást. Krejčíř, aki dél-afrikai otthonából már többször is beszélt cseh lapoknak, vasárnap a tyden.cz-nek úgy nyilatkozott, hogy Gemballával utoljára valamikor 1995-ben találkozott, és bár azóta is gondolkodott újabb együttműködéseken, a német vállalkozó még azelőtt eltűnt, hogy ebből bármi lett volna.
Ebből persze nem sok igaz, már csak azért sem, mert 2002-ben szemtanúk szerint Gemballa és Krejčíř találkoztak egy prágai hotelben.
Valószínűleg ekkor született meg az ötlet, hogy Gemballán keresztül a cseh ismét luxusautókat importáljon – ezúttal Dél-Afrikába. Ezekben elrejtve szállították volna a piszkos pénzt, amit aztán Krejčíř gond nélkül tisztára mosott volna ottani cégein keresztül. Gemballa meg volt szorulva, kapóra jött neki az ajánlat, hiszen úgy-ahogy ismét beindult volna az üzlet, és hitelezőit, valamint az adóhatóságot talán kielégíthette volna.
A Stern információi szerint mindezt Juan Meyer, Krejčíř egyik volt üzleti partnere vallotta be, miután az ottani hatóság látókörébe került a sztriptízbár-láncolatot működtető Lolly Jackson meggyilkolása ügyében. Jackson egyébként szintén részese volt a pénzmosó hálózat másik szálának, amely a ciprusi Laiki Bank egyik alkalmazottján keresztül vezetett Dél-Afrikába. A piszkos pénzt külföldi befektetésként átutalva akarták elkerülni a feltűnést, és Jackson hálózatában tisztára mosni, de utóbbi nagyobb részesedést követelt, így eltették láb alól.
Innentől az időközben jóformán kisstílű pénzfutárrá (képletesen értendő) degradálódott néhai Uwe Gemballa története nyílegyenesen rohan tovább. Meyer elmondása szerint a szállítmányokkal egészen tavaly szeptemberig semmi gond nem volt. Akkor egy fekete Porsche Cayenne-ben kellett volna érkeznie egy nagyobb tételnek. Az autó rendben meg is érkezett. Üresen.
A Sternnek adott interjúban Meyer mindezt leírja, majd mesél arról a telefonhívásról is, amely Krejčíř és Gemballa között zajlott ezek után.
„A Harbour étteremben ebédeltünk Johannesburgban, amikor Gemballa hívott. Krejčíř üvöltött vele a telefonba és a pénzt követelte. A végén annyit mondott neki: ha nem küldöd a pénzt, halott ember vagy.” Meyer mindezt a dél-afrikai hatóságoknak is eskü alatt vallotta.
Persze Krejčíř tudta, hogy nem mozdulhat ki az országból, ahhoz túl sok vaj van a fején. Ezért utasította Jerome Safi nevű emberét, hogy Jerome Saphire néven vegye fel a kapcsolatot a némettel és hitesse el vele, hogy szeretné megnyitni cége dél-afrikai kirendeltségét.
Gemballa kapva kapott az ajánlaton, a Stern birtokában lévő levélváltásokban rendkívül lelkesnek (és óvatlannak) tűnt. Megköttetett a szerződés is hat autó leszállításáról, majd Gemballa, jó üzletet remélve, Dél-Afrikába utazott.
A biztonsági kamerák felvétele szolgál bizonyítékul arra, hogy egy fehér bőrű, kalapot viselő férfi várta őt február 8-án a reptéren. A rendőrség Krejčíř egyik orosz származású embereként azonosította. Pár nappal később egy angolul beszélő ismeretlen hívta fel családját, egymillió eurót követelve.
Ekkor még sokan azt feltételezték, hogy hitelezői és ügyfelei elől menekül, megjátszva saját elrablását, miután a hatóságok vizsgálatot tartottak a könyvelésében és lezárták a leonbergi műhelyét.
Nem így történt. Nem tudni, hogy a cseh keresztapa piszkos pénzéből akarta-e cégét megmenteni, vagy pánikban hozott-e rossz döntést. Egy azonban biztos: a családja nem tudott miből fizetni, Uwe Gemballát – a kicsit Lebemann, könnyelműen spekuláns néhai tunerkirályt – pedig celofánba csomagolva, háta mögött összekötözött kézzel, tarkón lőve találták meg az út porában, Johannesburgtól nyugatra.
