A Totalcar utolsó cikke

Vályi István:
Világvége 2012? Csak Ladával, gyerekek.

Nem tudom, mit szenvedünk itt az össze-vissza ötletekkel, mikor napnál is világosabb, hogy az elpusztult civilizáció romjain csak és kizárólag egy 2102-es Ladával (ezerkecske kombi) lehet átkelni. Temérdek, kikezdhetetlen érvem szól mellette. Először is a számkombináció már önmagában sem véletlen.

Először is induljunk ki abból az egyszerű, statisztikai valószínűség-számításból, hogy a maroknyi túlélő között jó eséllyel akad olyan, akinek kisujjában van a Lada. Mivel a katasztrófát ebben a régióban éljük (vélhetően) túl, ahol mindenki került már valamilyen kapcsolatba a Togliatti remekkel, így nem kell félni: lesz szaki.

Ha valami csoda folytán mégsem, akkor sem kell elkeseredni, a nukleáris hamu alól, valahol a Maróti könyvkereskedés helyén biztosan kikandikál egy szervizkönyv. Ha ez sincs, akkor pár nap alatt kiismerjük az egyszerű konstrukciót annyira, hogy bátran nekimenjünk a javításnak. Szelephézagot állítani egy lapockacsont-szilánkkal is tudunk, féltengelyt faragni egy reszelő, sok türelem és bármilyen hengeres fémdarab segítségével lehet.

Ráadásul lényegében bármilyen, nem belevaló kotvány-alkatrésszel elmegy, legyen az Audi dugattyú vagy Opel AC, iszonyatosan rossz minőségű üzemanyaggal, cefrével, szesszel is működik, ráadásul aludni is lehet benne, mivel kombi. Elég egy tízes lemezből hajtogatott kartervédő, némi táblalemez és két ukrán téligumi, aztán hajrá. Ha pedig mindezek ellenére utolérne minket a vég, csak rárúgunk a kuplungra, visszaváltunk egyet és nyomunk egy trepnit, hogy a hegesztett difi körbefordítsa a seggét. Csak így nézhet szembe férfiember a végzettel, stílusosan, keményen.

Winkler Róbert

Tudom, hogy a dízelek kevesebbet fogyasztanak, és hogy a dízel mennyi mindenbe jó, de néha nem árt az árral szemben haladni. Az apokalipszis mindenképpen azzal jár majd, hogy sokan választják a dízeleket, ezért sokkal nehezebb lesz a gázolaj beszerzése. Ha beütne az apokalipszis, inkább valószínűleg megvalósítanám régi álmomat, és vennék egy Fiat Panda 100 HP-t.

Apokalipsziskor ugyanis úgy képzelem a tankolást, hogy a pánikba esett emberiség egyszerűen otthagyja az út szélén a benzines dögöket, hogy elmenjen az erdőbe fakérget vacsorázni, én pedig szépen összeszívogatom az üzemanyagot a tankokból. De egyébként is az lesz, hogy a feketepiacon lehet majd csillagászati áron hasadóanyagot szerezni, drágán pedig gázolajat, hiszen mindenki azzal üzemelteti a traktort, a buldózert, meg a géppuskás pickupot, a benzintől viszont szinte már szabadulnának a nepperek.

A Panda 100HP nem feltűnő: túl kicsi, hogy felkeltse a dízelvámpír bandák figyelmét, de ha mégis megtámadnák, az utolsó pillanatban feltűnik majd nekik a hátsó áldiffúzor, a 15 collos kerekek meg a piros alnyomatos Panda 100HP felirat. Tökéletes menekülőautó, hiszen sok helyen elfér, ahol az apokalipszis szokásos üldözőjárművei, a pickupok nem, és ahogy az olasz autók többségének, jól áll neki a horpadás.

Apokalipszis idején persze ritka az örömautózás, tehát lehet, sőt biztos, hogy értelmesebb dolog volna egy régi Swiftet összekaparni valahol, és flexifuel üzemmódban használni. Alkohol ugyanis mindig lesz, és egy régi Swift átalakítás nélkül is elmegy százezret etanollal. Apokalipszis idején egyébként sem százezer kilométerekben gondolkozunk, hiszen ha nem haltunk meg ma halálnak halálával, az már egy jó nap volt. Persze ha Panda 100 HP-vel nem haltam meg, az még egy annál is sokkal jobb nap...

Zirig Árpád

A közlekedés, a megélhetéshez szükséges minimális helyváltoztatás elengedhetetlen apokalipszis esetén is. A kérdés: mi az, ami benzin-, áram- vagy gázhiány esetén megengedi azt, hogy eljussak A-ból B-be, vagy tempósan üldözhessem maroklőfegyverrel azokat, akik a kiskertemet dézsmálták.

A Suzukimban nem bízom, de az idén 53 éves Jawa 250 még szerencsésen túlélhet pár évtizedet. Elromolni nem sok minden tud benne, az a kevéske mozgó alkatrész teoretikusan túlél bármit. Lehet, hogy ideje szereznem még pár gépet donornak, biztos, ami biztos, de az egyszerű kétütemű technika szerintem nem rossz választás.

Benzin helyett simán elmegy alkohollal, eredetileg 88-as benzinre volt kalibrálva, el kell, hogy bírjon ezt-azt. Szeszt meg ugye szalmából is lehet csinálni, erről úgyis mindent tudok, a volt csajom apja a soltvadkerti szeszhamisító volt. Vagy tán most is az. Ha ez a variáns nem jön be, még mindig jöhet a dízel motorkerékpár. Valami öreg csühögős dögre gondoltam, amit mechanikus adagoló táplál és gond nélkül eljár fáradtolajjal. Nem is kell ilyet építgetni, hisz készen kapható az Enfield testbe ültetett Hatz blokk a Sommernél. Persze a mopedautók kéthengeres Kubota vagy Lombardini dízele is jó lehet egy bármilyen vázban – olcsón megvan, háztájiban legyártható.

A kérdés, hogy mi van, ha nincs fáradtolaj, mert a traktorosok erőszakkal begyűjtötték mindet? Marad a bicikli? Igen, húsz-harminc kilométer simán leküzdhető tekerve is. Azonban egyre alkalmatlan a canga: mezőgazdasági munkára nem jó, pedig az eljövendő apokalipszis biztos, hogy magával hozza a megélhetéshez szükséges munkafolyamatok megváltozását.

Sokat gondolkodtam, és már tudom a választ. Lovat szeretnék, nagyot, hidegvérűt. Elhúzza az ekét, mögé köthetem a kordét, és még a gyerekek, unokák is szeretni fogják. Ha kimúlna, kolbásznak jó lesz, a bőre kabátnak, csontja enyvnek alkalmas – a természet ilyen, a haszonállatok sokkal gazdaságosabban üzemeltethetők, mint a haszonjárművek.

És végül következzen két gépjárművek nélküli jövőkép a fenntarthatóság jegyében:

Bende Tibor

A világvége utáni életben szerintem nem lesznek gépek. A ló jó dolog, de sajnos nem elég mindenre. Például nem ad kecske- vagy tehéntejet, a kumiszt nem szeretem. A semmiből pedig nem lehet sajtot se készíteni. A bőréből meg ruhát, a szarvából hangszert, a tőgyéből bugyellárist. A kecske. Az a megoldás. Egyszer láttam egy műsort, amiben embereket zártak be egy nem túl nagy, légmentesen lezárt helyre, amiben a teljes élethez szükséges dolgok voltak: tévé, hozzá tekerős bringa generátornak, vasaló, minden. Itt kellett élniük, ha véletlenül odaégették a cuccot, napokig fulladoztak a saját maguk által okozott bűzben és oxigénhiányban. Ennek a vége lett az, hogy a kecske a legjobb állat, mert kevés metán jön ki belőle, viszont minden növényen elvan, nem kérődzik, és könnyebb tárolni, mint egy tehenet, példának okáért.

A diverzifikált állatpark következő eleme a sok metánt eregető, de jól szaporodó és rengeteg tejet adó szarvasmarha pár. A bika szánt, húzza a kocsit, a tehén tejéből meg mindenféle dolgot előállíthatunk, és még az a veszély sem fenyeget, hogy az uralkodó keleti népek el akarják venni, mert genetikai alapon képtelenek megemészteni a tejet. LOL.

Ha biztosra akarunk menni, csirkét mindenképp ajánlanék, könnyen szaporítható, ad tojást, és finom a húsa, az egészséges táplálkozáshoz, és a mindennapi földeken végzett munkához pedig elengedhetetlen a fehérjében dús táplálék. Ízléstől és vallástól függően a konyhai maradékokon felnőni képes sertést is támogatom, a húsa finom, könnyen tartósítható élelmiszerek készíthetők belőle, és télen vágva, a depresszió ellen remek programokat ad.

Ha elfoglaltuk a földet, és meg is tudjuk művelni, már csak a sok gyerek hiányzik, aki megvédi a terményt a lusta benzin- és terménytolvajoktól, erre az eshetőségre gondolva a puskát javaslom, mint a távolság gyors leküzdésére való eszközt, lehetőleg söréttel.

Az élőhely megválasztására mindenképp javaslom a földrengés és árvízbiztos helyeket, ahol nem kell hegyre mászni, vagy völgybe jönni a szomszédhoz, ha valami kell.

A többgenerációs családmodell újraalakulása esetén pedig úgyse akarunk menni sehova, hisz idő sincs rá. Dédszüleim is csak a Balatonig jutottak el életükben mindössze egyszer.

Koncz János

Kicsi Apokalipszis eleve nincsen, azt csak ilyen-olyan válságnak hívják. Nem úgy megy az, hogy jaj, nézd már de aranyos kis Apokalipszis, járunk pár hónapig Riga motorral, meg elektromos hajtánnyal, amíg el nem múlik. Az például nem Apokalipszis, ha fegyveres úton kell visszaállítani az eltékozolt demokráciát, hanem forradalom, és még az sem apokalipszis, ha a magyar és a cigány népesség egymást lövi, mert az meg etnikai háború. Ha Apokalipszis van, akkor Apokalipszis van, de nagyon. Akkor csak a négy lovas közlekedik, Háború, Halál, Éhínség és Viszály urak (bár az utolsó nő is lehet), értelemszerűen lóháton, az emberek meg egytől-egyig összecsinálják magukat a csontjukig hatoló rémülettől, és különféle, rendkívül keserves módokon elpusztulnak.

Ha a kataklizma után marad néhány maroknyi túlélő elszórva itt-ott, annak nem az lesz a legnagyobb gondja, hogy jaj, hát fel kéne újítani a Hungaroringet, és csapatni egyet-kettőt végre. Vagy hogy száguldozzunk oda-vissza a Rózsadombon talált Lamborghinivel az M0-n, alig van forgalom, és sehol egy traffipaxozó rendőr, ha pedig mégis akadna, kilőjük páncélököllel, oszt jónapot.

Hanem akkor az lesz, barátaim, hogy ezek a kis csoportok elvándorolnak, és ha szerencséjük van, meg is érkeznek olyan területekre, ahol tudnak földet művelni, és van ivóvíz, és ott beássák magukat. Nem kicsit, nagyon. Házakat fabrikálnak, falat húznak a falu köré, és igyekeznek minél gyorsabban minél több fegyvert meg lőszert begyűjteni a maradékból, mert tudják, hogy más nyomorult hordák is kóborolnak kint a való világban, akik szívesen megennék előbb a készleteiket, aztán őket magukat is. Előtte persze egy kis unga-bunga... Ebben a helyzetben géperejű jármű (már ha nem tapossák össze mindet az apokalipszis lovai), csak addig kell, amíg a túlélők elvégzik az erődítést, és behordják a készleteket. Ezalatt a befogott két lóból négy, majd nyolc, majd tizenhat lesz, a három kecskéből nyolc, majd húsz, majd ötven, a lovak magukévá teszik a túlélő szamarakat is, és máris előállt az univerzális közlekedési és munkaeszköz, az öszvér.

A maradék üzemanyag úgyis gyorsan elfogy, megpimpósodik. Az úttalan utakon – ilyenek itt, Kelet-Magyarországon már most is szép számmal vannak, pedig az Apokalipszisnek még csak az előszelét érezzük – úgyse lehet 5-10 km/óránál többel közlekedni. Két-három évtized, és kihal a megmaradt műszaki szakemberek generációja, különben is, honnan lenne alkatrész, az internetről? Szóval, géperejű járművekkel kínlódni teljesen értelmetlenné, okafogyottá válik. A buszokat egy darabig még háznak használják, aztán tyúkólnak, aztán a maradék rozsdakupacot beszántják trágyának a hat ökörrel.

A ló, meg a szamár, Dél-Amerikában a láma, Ázsiában a vízibivaly, satöbbi, sokkal praktikusabb bármilyen autónál. Az üzemanyagot az út mellől veszi, legelés és patakból ivás által, kipufogógázai ugyan kétségkívül növelik az üvegház-hatást, a szilárd végterméke viszont öröm a talajnak, és végső soron az embernek, amikor az általa kövérre hizlalt paradicsomot, paprikát megeszi. Az öszvér is elvontat egy kicsi, ilyen-olyan anyagokból összebarkácsolt kordét, a lovak már egy rendes szekeret is. Lassú, de kétségkívül működésképes az ilyen rendszer, mint az emberiség százezer éves történelme már bebizonyította. Senki sem fogja bánni, hogy nem Marokkóból jön kamionszám a paradicsom, mert úgysincs semmi íze.

Továbbmegyek, csakis az igavonó állatok lesznek jók. Egy géperejű szerkezet hangos, az erdőben vad után lopakodni, haramiák elől menekülni, a szomszédos, hasonlóan nyomorult faluba nőrablásra menni egyáltalán nem praktikus. Az Apokalipszis a mai értelemben vett technikai civilizáció végét jelenti, ha utána marad is valami vegetáló emberiség-féleség, annak semmi szüksége nem lesz gépjárművekre, de nem is tudja a géperejű közlekedést fenntartani. Ja, hogy Nyíregyházától Pest messze lesz öszvérháton? De hát ki és miért akarna olyan messzire elmenni, amikor ott se lesz jóformán semmi? Minek induljon el? Azért, hogy már a harmadik falunál megállítsák, elrabolják, és/vagy rabszolgaként dolgoztassák, vagy megfőzzék? Esetleg feltűzzék egy magas karóra totemnek? Otthon sokkal nagyobb szükség lesz rá is, meg az öszvérére is. Lehet, hogy szegény állatot eszik meg a télen, ha a jég elveri az a kis vetést, vagy ha kóborló haramiák dúlják fel a földeket, és még jó, ha csak addig jutnak.

Gulyás Gusztáv

Az apokalipszis velejárója, hogy nem lehet kapni benzint. Se dízelt, gázt, se etanolt. Se négyszáz forintért, se négyezerért. Ha más nem jut eszünkbe, a "Bukás" című kiváló filmre gondoljunk, ahol a Vezér hamvasztásához szükséges kétszáz litert sem egyszerű összeszedni. Nem is volt olyan régen...

Ebben a helyzetben a kerékpár tűnik az egyetlen ésszerű választásnak. (Sőt gyakran olyankor is, mikor lehet kapni benzint a kúton, de ebbe most ne menjünk bele.) Ha pedig nincs út, vagy nincs kerékpár, vagy annyi olaj se maradt a világ vége után, amennyivel meg lehetne kenni a rozsdás bicikliláncot - nos, akkor gyalogolnék. Kicsit szokatlan lenne, de összeszorított foggal Hannibálra gondolnék, aki végiggyalogolt egész Európán. Vagy mondjuk nagyapámra, aki Somogy megyéből Münchenig sétált - igaz, nem teljesen önszántából. Baromi bosszantó, ha csak két saroknyira van parkolóhely. A világ vége után ez is máshogy lesz...

Kereszturi Tamás

Na ne már! Ilyen egy földhözragadt bandát! Mindenki csak szárazföldi járműben gondolkodik. Miért? És ha nem atomháború hozza meg a világvégét, hanem a globális felmelegedés? Ha felolvadnak a sarki jéghegyek? Ha tenger borítja el a kontinensek nagy részét? Akkor mit csináltok Uazokkal meg holmi Ladákkal?

Nem, nem, ide más jármű kell. Méghozzá légi. Bizony ám!

Abból is csak ésszel. Repülőgép nem játszik, kifutópálya kell neki. Illetve hidroplán lehet, de szerintem haználhatóbb, ha helyből, esetleg pár méteren belűl száll fel és le. Lehetne esetleg helikopter, de bonyolultsága, alkatrészigénye kizárja a világvége utáni felhasználást.

A léghajókat, hőlégballonokat irányíthatatlanságuk miatt zártam ki. Igaz a léghajókat lehet viszonylag precizen irányítani, de attól még nagyon ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Az ötnégyzetméteres szigeten rostokoló irigy autós is könnyebben találja el mordályával a Panda 100 HP ablakából kihajolva.

Egyszerűsítsük. Legyen egy autogiro. Nagyságrendekkel egyszerűbb, mint egy helikopter, de még mindig bonyolult lenne egy kiegyensúlyozott rotoragyat beszerezni a puszta közepén.

Na itt jutottom el a kedvencemhez a siklóernyőhöz. Persze annak a motorizált változatához a PPG-hez. Rövid nekifutással felszáll, oda megy, ahova akarom. És hogy egy-két dolgot még szállítani is tudjak vele, egy trike-os kivitel lenne a nyerő.

És ne felejtsük el, a Kevin Costnert és a Mel Gibsont is a levegőből mentették meg, amikor már minden csődöt mondot.

Tanulság? Addig autózzunk, amíg lehet.

És persze, amíg meg tudjuk fizetni.

És talán elkezdhetünk állattenyésztést, földművelést tanulni.

Ki tudja, talán szükségünk lesz rá egyszer.

Persze csak akkor, ha hihetetlenül szerencsés emberek: túlélők leszünk.