A jövő urai

A járművek ugyan nem pont olyanok, de a verseny maga tisztára a Monaco Grand Prix. Utóbbihoz nem kellett más, mint a szervezők kitartása, hogy a külvárosi parkolóban körözgető csodabogarak összejöveteléből nemzetközi hírű verseny lehessen Győr szívében. A Széchenyi Futam rangját mi sem bizonyítja jobban, hogy a nemzeti fejlesztési miniszter fővédnöksége alatt a magyar soros EU-elnökség egyik kísérőrendezvénye is egyben. A legtávolabbról jött nevező Irán szülötte, bár csapata anyagi okokból kénytelen volt lemondani a versenyt. Itthon viszont nem volt hiány szponzorokból, elsősorban az Audi jeleskedett.

Volt abban némi irónia, hogy miközben egy egyetemista izzadt a napelemmel száguldó szaunában, a fölötte kifüggesztett kijelzőn a V8, V12, Quattro és S6 feliratok váltogatták egymást. Pedig az Audinak van mire büszkének lennie belső égés nélkül is: elhozták ugyanis az e-Tront. 4500 Nm nyomaték, TT–R8 vadházasság, Zsiguli-mustársárga vegyítve Lambo-naranccsal, a Fél dollár klipjeit megszégyenítő krómfelnik és jövőbe mutató technikai bravúr. Kár, hogy sosem fogom a forgalomban látni.

Amit viszont menni láttam, teljesen megdöbbentett. Egy verseny általában hangos, és jellegzetes szagokat érezni közben, amiket sokan nem szeretnek. A Széchenyi Futam némileg más.

Jártak már olyan autós futamon, ahol élőben lágy dzsessz szólt, hogy jusson valami a füleknek is?

Ahol egy Trabi gumicsikorgása vegytiszta hang, mert nincs kék füstös pam-param-pam? Hát olyanon, ahol villáskulcs kell a tankoláshoz, mert máshogy nem tehető be a teli sűrítettlevegős palack? De legfőképpen: hallottak már olyan versenyről, ahol egy rózsaszín kösztümös hölgy olyan zajtalan Citroen Kacsával csapat, amivel hétköznap vásárolni jár?

Ismerjék meg Kozma Évát, a Permanent versenyzőjét. Férjével 1994-ben vásároltak egy közepesen fáradt Kacsát, leginkább szerelemből. Kisebb felújítás után hadra fogták, elsősorban bevásárlás és a gyerekek suliba hordása volt a fő feladata. Mivel ezek rövid távok, egyik nap úgy döntöttek, átalakítják elektromos üzeműre. Repült a motor, a váltó megmaradt. Az előbbi helyére egyszerű szénkefés motor került. Egyedi közdarabot szereltek a motor és a váltó közé, néhány látogatás következett különböző szerveknél, és már lehetett is menni vele a forgalomba.

Volt szerencsém kipróbálni: zseniális! Ízig-vérig Kacsa: a csodásan kényelmes futómű, esernyőnyél váltókar és rögzítőfék, hatalmas billenés a kanyarban. Megvan minden… szinte. Mindössze annyi a különbség, hogy a motor nem vibrál és gyakorlatilag nincs hangja. Emellett embertelenül gyorsul, nagyjából 80 km/h-ig. A hatótávolsága hőmérséklettől és terheléstől függően harminc és hatvan kilométer között van.

Akadt persze még sok más érdekesség. Az átalakított autók mezőnyében ott volt egy régi ismerős, amint komoly harcot vív egy elektromos Suzuki Swifttel. De az igazi monacói hangulatról az Elektro GO-Kart kategória versenyzői gondoskodtak. Vérre menő csata bontakozott ki, koccanások, lökdösődés, kisodródás és hihető hang. Ugyanis a nyélgázon, vagyis nyélelektronon tolt gokartok együttes hangja olyan, mintha a Formula-1-et hallgatnám párnával a fülemen. Itt kérem, igazi verseny folyik!

A szkeptikus utcai versenyző persze a vállát rándítaná, hogy ez nem is igazi verseny. Nos, a napelemes és tanulmányautó kategóriában a verseny második felében kevesebb mint egy másodperc volt a különbség az első és a második helyezett között. Úgy, hogy a hosszú távú verseny teljes óráig tartott.

A motorosoknál már sokkal nagyobb eltérés volt az erőviszonyokban, de ott is szinte mindenki mosolygott. Móka volt, na! Pedig mindemellett a Széchenyi Futam komoly szakmai fórum is, amelyen egy olyan jövőhöz készülnek alternatívák, ahol már nem tudjuk majd tonnaszám égetni a benzint. És míg a Totalcar szerkesztősége igyekszik a maradék cseppeket összeszedni, addig az itt induló, halk szavú, bohó zsenik holnapra lehet, a világ urai lesznek, hiszen kezükben lesz a mobilitás kulcsa.